A mi utcánk 77.

          A kopott, elnyűtt férfi pontosan tudta , hogy hol van és mit akar csak éppen ereje fogyott el, úgyannyira , hogy kénytelen volt leülni a hideg járdára és a falnak támaszkodni. Néhány ember elment mellette,talán siettek , talán nem voltak elég figyelmesek talán fáztak, és igyekeztek minél előbb hazaérni. Tény , hogy az ember ott ült egész estig , és semmi jelét nem adta annak , hogy élet lenne benne. Pedig volt, csak nagyon mélyen, talán éppen távozóban.A téli estén hamar sötétedett , az emberek már nem jártak az utcán.De talán mégis. Valaki jön gyors apró lépésekkel,és meg is áll, és költögetni kezdi az illetőt.  Kinyitja a szemét, az üvegesnek tetszik, és a segitő egyáltalán nem biztos abban , hogy lát is. De ő sem sokat lát a gyérfényü holdvilágnál, ezért megfogja mind a két vállát és rázza úgy istenigazából , mert tudja érzi , hogy nagy a baj. Rázza és szólongatja, a kopott fáradt ember szeme megélénkül egy kicsit ,mintha az élet fénye pislákolna benne. Az idős asszony megpróbálja felemelni, de ez hiábavaló próbálkozás, bár a férfi a nem nehezebb egy tizenkétéves gyereknél.Visszaejti! a férfi felnyög száját nyitogatja-- mint aki mondani akar valamit-- de nincs hang. Az idős hölgy biztatja mondja -- mondja... mondjon valamit. A férfi erőlködik, és artikulálatlan hangon valamit mond. Az idős hölgy elszörnyülködik, mert a férfi egyértelmüen de nagyon a halkan azt mondja Mészá, Mészá Mészáros né...ni. 

         Mészárosnéni elrohan, és beront az első házba és segitséget kér. Egy asszony meg egy férfi jönnek azonnal segiteni. Megfogják és beviszik a házba. A házba meleg van, de a férfi nem tud továbbra sem  beszélni. Vizet adnak neki ,és   lefektetik egy diványra.Mészárosnéni elmondja , hogy egész biztos idevalósi , hiszen a nevén szólitotta. Teával itatják, a férfi néha kinyitja a szemét, és csak bámul, mozdulni sem bír , de tekintetével Mészárosnénit keresi.

         A ház asszonyát-- Mészárosnéni,orvosért szalajtja, aki pillanatok alatt eltünik és húsz perc múlva már jön is a doktor, aki Mészárosnéninek jó ismerőse, és tudja , hogy ha ő doktort kér , ott nagy a baj. A doktor, pulzust mér, tüdőt vizsgál és hümmög, gondolkodik, és csak annyit mond egyelőre egy kis teát esetleg tejet adjanak neki! Megpróbálják! Csak nagyon kis mennyiség megy le a torkán, a többi a szájaszélén kicsorog mellkasára. Ijesztően sovány, a bőre szinte rávan száradva a csontjaira, mellkasa beesett alig emelkedik, és süllyed. A doktor edzett, minden tekintetben sok ilyet látott az elmúlt évtizedben, most mégis elszörnyülködik, és csak annyit mond, az a csoda , hogy még életben van.Elmenni készül-- csak egy kis teát és tejet-- mondja még elmenőben , és reggel visszajövök,nem tudom,hogy  addig kibirja vagy sem.              Senki nem törődik azzal , hogy kicsoda micsoda, elég volt az, hogy Mészáros néni azt mondta, hogy őt a nevén szólitotta, ezért a ház lakói kötelességüknek tartották , hogy szerény képességükhöz mérten mindent elkövessenek, hogy ez az idegen vagy nem idegen, megfelelő ellátásban részesüljön,mert azt diktálta emberségük, és az a tudat, hogy ez az ember önhibáján kivűl került ilyen magatehetetlen állapotba.

         Ilyenkor segiteni kell ,és nem kutatni , hogy kicsoda, honnan jött, kihez megy,hanem mindent elkövetni , hogy el is jusson oda ahova el akar érni. De ez óriási akadályokba ütközött, mert mióta behozták az utcáró, azóta nem hajlandó megszólalni, vagy talán nem is tud-- és ez a valószínübb. És senki nem ismeri fel mert a több mint tíz év távollét úgy megváltoztatta , hogy talán az édesanyja sem ismerné fel. Fogai alig vannak szemeit csak pillanatokra nyitja ki, de akkor is hamar behunyja, mert sérti a villanyvilagitás fénye. Mészáros néni színte állandó jelleggel kérdezgeti , hogy honnan   ismeri, kit ismer még , mondjon neveket, de az ember csak félig nyitott vagy csukott szemekkel vegetál, nem válaszol semmilyen kérdésre, pedig látszik rajta , hogy néha próbálkozik,megpróbál erőt gyüjteni, megpróbál szavakat formálni-- ez látszik a száján-- de hang az nem jön ki rajta, és a szájról olvasással sem érnek el semmit.

         Nagyon gyenge-- mondja Mészárosnéni, nincs mit tenni meg kell nézni a cókmókját, ütött kopott hátizsákját, valami papirt kell találni , hogy megtudjuk , hogy ki ő, és akkor talán jobban tudunk segiteni , mert megtaláljuk a hozzá tartozóját, aki  felismeri, és talán szóra is birja, bár a megszólalás, most nem a rokontól az ismerőstől függ , hanem a beteg férfitól. Mészárosnéni megadta a tippet-- mégsem nyúl senki sem a cókmókjához , mert nem szokás ,mert félnek valamitől, vagy egyszerüen csak írtóznak ennek az embernek még a csomagjától is.

        Mészáros néni nem vár tovább , maga kezd kutatni az ember hátizsákjában. Rongyok, kapcadarabok kerülnek elő, és egy orosz ujságpapirba csomagolt hivatalos papir. Kibontják, sokáig forgatják a cirill betüs papirt, míg végül Mészárosnéni -- teljes biztonsággal fel kiállt -- hiszen ez a Nagy János! A férfi az erős hangra , kiabálásra és saját neve hallatára, alig láthatóan , de igent int a fejével. Mészáros néni meg sopánkodik , hogy megkellett volna ismernie , hiszen ő segitette a világra.