A mi utcánk 76.

           Nagyon lassan fogyott a nép az alkalmi , és igazi fogolytáborból, a helyzet már annyira kaotikus volt, hogy oda fenn Moszkvába is megunták a tapogatózást,ezért  a kijevi parancsnokot visszaminősitették és egy új parancsnokot neveztek kihelyette.

          Vászja , sokadik látogatása után-- ami mindig egy kis nyakolaj odacsúsztatásával járt--parancsnoka a korábbiaktól eltérően, nagyon vidáman fogadta, és elmesélte , hogy ha valaha tudott segiteni , akkor most biztosan  fog tudni, mert a kijevi parancsnokság élére, egy gyerekkori jó bajtársát nevezték ki, akivel a mai napig mindig jó viszonyba voltak, illetve vannak, sőt akár lekölezettjének is mondhatná, mert  negyvenháromban, amikor barátja lábát és  vállát golyótalálat érte Moszkvába,  ő vonszolta el a szanitécekig, amivel a saját életét is kockáztatta. -- Úgy hogy , bizzál bennem!--folytatta mert már holnapután odautazom és megteszek minden tőlem telhetőt.

          Vászja , csak most  merte elmesélni édesanyjának , hogy  Sálikó letartóztatásban leledzik -- most éppen Kijevben , de már intézkedik , hogy mielőbb szabadulhasson. Persze az édesanyja ettől nem lett nyugodtabb, mert  hisztériás jajveszékelésbe  kezdett, és egyre  azt mondta , hogy érezte , hogy valami történik a kissebbik fiával , de ekkora tragédiát nem tudott elképzelni. De alig csitúlt az anyai fájdalom a fia iránt, ujralobbant a bánata szomorúsága unokái , és soha nem látott "menye"iránt . Órák hosszába került, ameddig letudták csillapitani, és megtudták nyugtatni annyira , hogy egyedül lehetett  hagyni. Igy is-- az éjszaka folyamán Vászja még kétszer meglátogatta.

         Vászja, bár a parancsnoka szavai némileg megnyugtatták, ő mégsem érezte biztonságban testvérét, ameddig nem látta kiszabadulni a kijevi gyűjtő táborból. Ennek első sorban az volt az oka , hogy különböző rémhireket lehetett hallani-- ezeket ellenőrizni lehetetlen volt-- hogy számtalan fogoly, vagy még el nem itélt fogvatartott ha lázadni mert vagy jogtalannak tartotta , hogy még haza sem ért a katonai szolgálatból és máris elkapták , és minden ok nélkül katonaszökevénynek nyilvánitották , és fogvatartották, azokat csunyán megfenyitették , de inkább büntették.Mert ezeknek az embereknek, hadbavonulások alkalmából egészen mást igértek , mint amit kaptak leszerelésük után. Ez a tudat robbantotta ki az elégedettlenséget, ami lázongásba fordult. Ilyenkor kivezényeltek egy osztagot és a tömeg közzé lőttek.Minden alkalommal több sebesülés is volt, és néha halott is. A hallotakról kiállitott papiron az állt, hogy az illető szökési kisérletének lett az áldozata.Csak igy tudták kordába tartani a több ezres fogolytömeget, amiben Európa minden nációja megtalálható volt , de a legtöbb a győztes szovjet hadsereg katonája, és a hatalomnak be nem hódolt civil lakosság egyedei.

           Ilyen előzmények után érkezett Kijevbe az új parancsnok , aki azt a parancsot kapta, hogy a tábor létszámát minél hamarabb minimálisra csökkentse, de ettől függetlenül , mindenki kapja meg méltó büntetését.

Manapság , úgy mondanák , hogy gyorsitott eljárással intézzék az ügyeket.

           Vászja felletese bejelentkezett az új kijevi parancsnoknál telefonon, aki nagyon boldogan fogadta a megkeresést és azonnal meg is hivta, hogy mi előbb keresse fel-- mert már neki is volt eszébe, hogy felkeresse , csak a sűrü elfoglaltsága miatt nem tette meg ezt mostanáig.De most mindenképpen szeretne elbeszélgetni vele, a múltról , a jelenről ,és még a jövőről is, és nagyon örül annak, hogy igy szolgálatilag közelebb kerültek egymáshoz.

          A városi parancsnok nem teketóriázott sokat , hanem felkerekedett-- persze nem űres kézzel-- és felutazott Kijevbe.  A kijevi parancsnok azonnal fogadta hivatalában, vidéki városi kollégáját ahol csak néhány szót tudtak beszélni érdemben, az állandó jelentések és telefonok miatt. A kijevi parancsnok a hivatali munkaidejének lejárta előtt magához kérette helyettesét, és bejelentette , hogy neki most elkell mennie és helyette vegye át a parancsnokságot. A helyettes szalutált és lelépett. 

        A két bajtárs meg összemosolyodott, és ők is leléptek-- egészen a kijevi parancsnok szolgálati lakására.Otthon átadásra került a hozott pálinka, amit hamar meg is kóstoltak, de a kijevi kolléga nem engedhette meg magának , hogy a vendég pálinkáját igyák , ezért ő is előhozakodott a sajátjával ,s felváltva poharazgattak , hol egyikből , hol meg amásikból , anélkül , hogy eltudták volna dönteni , hogy melyik a jobb. A hatás viszont megmutatkozott, mert beszélgetés közben aludtak el mindketten anélkül , hogy a Sálikó ügyéről szót tudtak volna ejteni.

        Estére járt az idő, amikor megébredtek, és egy kicsit szégyelték is magukat , de egy újabb pohár pálinka után minden szégyenérzetük tovaszállt, és a kijevi parancsnok, meghallgatta kollégája beszámolóját kérelmét, a Sálikó ügyről. A parancsnok, lejegyezte az egészet és ígéretet tett ,hogy a következő napon személyesen keresi meg Sálikót , és elbeszélget vele. De ez még nem jelenti azt , hogy el is engedi, ameddig nem tanulmányozza át a Sálikó papirjait. De hogy a papirok megtalálása mennyi időt vesz igénybe azt nem tudta megmondani , azt viszont megigérte , hgy azonnal értesiteni fogja vidéki kollégáját, ha nyomára bukkan. Aztán a házvezetőnő felszolgálta vacsorát  amit jóétvággyal elfogyasztottak, és egymás egészségére éjfélig ittak.