A mi utcánk 13.

          Mit fog csinálni Nagyné ,ha  haza jön az úra?- ragadt meg fülembe a mondat, csak éppen nem tudtam, hogy hova tegyem, mert a mindennapi tapasztalataim azt mutatták , hogy amikor hazajött egy -egy férfi, akkor nagy volt az öröm, még akkor is  amikor a férfi nyomorékon,ismeretlenre fogyva , vagy teljesen ismeretlennek tünően érkezett haza. Akadt olyan asszony is aki alaposan kikérdezte az úrát, mert egyszerüen nem ismerte fel  nyolc tiz év távollét után. De a férfiak is nagyot néztek, amikor azt látták , hogy az eltávozásukkor  néhány hónapos gyerekük iskolába jár és egyáltalán nem ismeri fel az apját.Úgyan honnan ismerhetné szegény gyerek? De adódtak komikus,de inkább tragikus  esetek is amikor, bizony eggyel több gyerek volt itthon mint mikor az ember elment, és semmi féle számitás szerint nem lehetett kapcsolatba hozni a háborúba lévő  férjjel. Az ilyen és hasonló helyzeteket, az emberek, vérmérsékletük, egészségi állapotuk függvényében fogadták , vagy utasitották el. Mindkettőre volt példa.

           De ez a jelenlegi eset mindenben különbözőtt a többitől, amit szinte minden felnőtt tudott, és az esetek többségébe elfordult Nagynétól, mert elitélendőnek tartotta  tettét, anélkül , hogy ismerte volna a valós helyzetet, mert az emberek hamarabb itélkeznek mint gondolkoznak, és egy pillanatra sem jut eszükbe, hogy talán ők is kerülhettek volna olyan, vagy hasonló helyzetbe, mint amilyenbe Nagyné került.

           Az emberek beszéltek felelőtlenűl és pálcát törtek mindenki  felett aki nem felelt meg az általuk szabott normáknak.Persze, mondhattak akármit, azt senki sem tagadta , hogy a Nagyné két lánya olyan szép , hogy olyat nem látni a mi utcánkba, Katókán kivűl. Mert Katóka is egyre szebb lett, pedig egy évvel fiatalabb volt, és ráadásul pont a szomszédomba lakott.

           Teltek a napok a hetek, felderitő munkám semmikép sem haladt előre , pedig mindig ott settenkedtem a felnőttek között, és minden érzékszervemet a maximum befogadóképességre állitottam , hogy semmi hasznosnak vélt információ nehogy elsikkadjon a semmibe. Újfent a borbélymühelybe mentem-- éppen egy pénteki nap délutánján. Szép számmal voltak a várakozók Feri bácsi meg Anti bácsi keményen dolgoztak, alig volt idejük és kedvük beszélgetni, csak Anti bácsi szakitott időt , hogy kortyoljon egyet-egyet kis  űvegéből és beleharapjon nagy darab zsiros kenyerébe. A vendégek viszont annál beszédesebbek voltak , pláne amikor már másodszor harmadszor jöttek vissza a kocsmából.

          Olyankor már nem is siettek nagyon , mert egy olyan beszélgetésbe kezdtek , amit szerettek volna befejezni, ílyenkor még előre is engedték egymást, hogy a témát lezárhassák. Éppen egy ilyen téma volt kialakulóban most is, amikor megint a háború  allat, és után egyedül maradt asszonyok szomorú sorsa  került teritékre. A beszélgetés komolyan indult -- még némi sajnálkozás is érződött rajtuk , viszont ahogy haladtak előre a témába, úgy váltottak át, egyre pikánsabb részletekre  az asszonyok róvására.

          És akkor megszólalt  az utcánk végén lakó fuvaros : Megérik a pénzüket az asszonyok is , mert az én szomszéd asszonyom-- a férje még csak az ország  határaig sem ért--  nemhogy a Don kanyarig, és máris összeállt eggyel--  igaz a fajtája bélivel. Az semmi--mondta kollégája-- mert  az én sogórnőm, mikor bátyám elment, még az ágyát sem hagyta kihülni máris belefektetett valakit, az ágyába, és még csak nem is a maga fajtájából. Én azóta nem is tárgyalok vele! És akkor jött a nagy kérdés az eddig hallgatag asztalostól.-- Te talán tudod, hogy mit csinált a feleséged, amig nem voltál itthon-- hisz te is oda voltál!

-- Az én feleségem, te , az én feleségem, te azt mered mondani  az én feleségemről hogy...

--Én nem mondok semmit, csak azt hogy te sem tudhatod, hogy mi volt itthon, amikor nem voltál itthon.És a beszélgetés  veszekedésbe torkolott egészen addig amig Feri bácsi fel nem szólitotta  őket, hogy: kint tágasabb, és levegő is jobb! Ebből a veszekedő felek megértették , hogy a borbélyműhelyben veszekedésnek helye nincs, de ha folytatni akarják azt megtehetik de csak az ajtón kivűl és húsz méter távolságba. De ha már húsz méter, akkor még teszünk rá harmincat és máris a kocsmában vagyunk,ott egy pohár valami mellett kibékülünk , és beszélgetünk tovább. Igy is történt. És mikor visszajöttek , bár még mindig annál a témánál, de már Nagynénál tartottak: Az is összeállt azzal a Salikóval!