A mi utcánk 1.

          Ahhoz , hogy az  ember történeteket meséljen magának --először is -- el kell kezdenie. Ez  bizony nem könnyű dolog, mert nagyon oda kell figyeljen , mert  az is elő fordulhat , hogy esetleg rajta kivűl más is elolvassa. Ha az ember, nagy családból származik, és azok mind tudnak olvasni , akkor már eleve érdemes vele foglalkozni, mert valaki csak veszi a fáradtságot , meg a szeművegét, és drága idejét nem sajnálva,  olvasni kezdi az irományt. Ílyenkor két eshetőség áll fenn. Az egyik az , hogy a tisztelt (rokon)olvasónak , van annyi ideje  türelme, rendelkezik kellő empátiával , hogy az illető irást végig elolvassa. De a rokon olvasóval ki is lehet tolni, mert ha az ember mindjárt a negyedik, ötödik lapon megemlit egy másik  rokonát -- lehetőleg rossz szinben, negativ előjellel-- máris számithat arra , hogy  legalább az első négy -öt oldalt, egy valaki biztos elfogja olvasni. Viszont, hogy, hogy  hozzuk be a rokont arra vigyázni kell, nagyon oda kell figyelni , mert mindig vannak olyan rokonok akik nem képesek a harmadik oldalnál továbbjutni. Ez esetben , jó ha mindjárt az  első lapon szerepeltetjük , mert akkor képes lesz végig  olvasni , puszta hiuságból és kiváncsiságból, még akkor is ha soha többet nem emlitjük. Az ilyen olvasónak van egy másik válfaja -- az a bitangabb-- amelyik képes átlapozni  az egész könyvet , a nevét keresve ,  mindenhol csak beleolvas, és amikor nem találkozik a nevével, bánatosan tovább lapoz , és nagyon csodálkozik , hogy nem róla szól az egész könyv. Viszont az is igaz , hogy az ilyen "olvasó" után nem maradnak felvágatlan könyvlapok. Mert a hiúság, és a kiváncsiság  nagy úr -- gondoljunk csak Évára a Paradicsomból-- mert kigyó ide, sikló oda, a kiváncsiság vitte a bünbe. Akkor! De azóta már az sem bűn. Nem is lehet az , amikor a fajfenntartásról is szól, meg az örömszerzésről. De ez még hagyján, de azóta már művészeti, festészeti,  szobrászati , na meg irodalmi téma -- még ez is elmegy-- de iparággá emelkedett-- vagy sűlyedt? Ez még nincs eldőlve,hogy ipar vagy müvészet, mert a művelői , müvészeti szintre tudják emelni, mig ellenzői egyszerű piszkos kéményseprő munkának tartják.

          Ha az ember, kivűlálló, ismeretlen olvasóknak ir akkor már sokkal aprólékosabban kell fogalmaznia, mert az idegen olvasót bekell csalja  az udvarára , hogy azután azt hitessen elvele amit akar. És ez a nehéz munka, ide kell ész, és tapasztalat, mert szinte , majden minden olvasó másra harap rá. Mondok egy példát! Ha a fiatal fiúk és lányok alvó kiváncsiságát akarod felkelteni , akkor kénytelen kelletlen ,de egy kicsit sikamlós , buja, vagy akár a szótárban nem szereplő , de mindenki által ismert szavakat kell használni, lehetőleg minél félreérthetőbb, vagy a gyengébbek kedvéért félreérthetetlen  módon. De hagyjuk a fiatalokat, ők még tanulhatnak-- bár már igy  is sokkal többet tudnak   mint én , mert ők már a tévéből (pornó csatorna),tanulták a sexet, mig én szegény fejem egy elég sötét padláson, és nem is olyan fiatal nőtől. De itt még csak a nemi kapcsolatról beszéltünk. És akkor hol van a szerelem.Na, ezt lehet--legalább is elméleti sikon megtanulni az  idősebbektől. Mert ök is voltak fiatalok-- csak nem látszik rajtuk-- viszont na gyon szivesen emlékeznek rá. Mert amilyen prűdek voltak fiatalkorukban , olyan nyiltan őszintén és szeretettel tudnak  beszélni a szerelemről, már hajlott korukban.Olyankor már a megnemtörténtet is  megtörténté tudják tenni ,meg forditva-- nagymama, és nagytata korukban egy kicsit rájátszanak a valóságra . A nagymamák váltig állitják , hogy ők szüzen mentek férjhez-- ami bizonyos esetekben hihető is -- pláne , ha szépségük alakjuk lustaságuk, alábbhagyott, az akkori szépség ideálnak, és elvárásoknak.És itt kell elmondanom , hogy manapság nem nagyon rajongnának a millói Vénusz alakja után. De komolyra forditva a szót , abban a fatengelyes világban, más szemmel nézték a fíúk a lányokat, és viszont. Akkor talán több kritériumnak kellett eleget tenni, a maival szembe. Lásd, celebek, ez is foglalkozás-- bár nem tudom hol tanitják, de aki okosan csinálja , jó ideig jól megtud élni belőle. De ezt csak közbevetőleg mondtam , mert arra akartam kilyukadni, hogy régebben egy lánynak illett tudni főzni, mosni ,vasalni, zoknit stoppolni, szalmazsákot tömni. Itt megállunk, mert ezt nem mindenki tudja , hogy az mi. Meg mondom: Mezőgazdaségi szivacs. Durva vászon az ágy méretére szabva, és varrva -- ezeket az előbb nem is emlitettem--azt megtömni szalmával, jó keményre. Eleinte egy kicsit szúrós volt , de azon úgy lehetett aludni, mert az szellőzött és sohasem fült be. Még az álma is szebb volt az embernek , amikor azon aludt. Ja, és még azt akartam ezzel kapcsolatban elmondani, hogy a fiatal pár maga tömte a szalmazsákját, és azonnal ki is próbálták.