Remélem, hogy a mai világban sem az a művész, akinek diplomája van!
A többivel is egyetértek.

Előzmény

Válasz

Ezek egész szolid érvek voltak kettőtöktől, tényleg igaz mind. Én szerencsére már leszoktam a TVről, max a híradót nézem meg, vagy a Discovery/Spektrum/National Geographic trió valamelyikét. Teljesen elment a kedvem a televíziótól, leginkább a sok pénzhajhász tehetségkutatótól. Internetem nézek Animéket, (most jelenleg a Pokémonnal próbálok felzárkózni, a 7. évad végénél tartok) és a Ki Vagy Doki-t nézem a legelejétől (1963-tól, a legelső Doktorral kezdve. Még fekete-fehér! :D Imádom! Néha elmosolyodok azokon a régi, furfangos effekt ötleteken, amikkel akkoriban elődrukkoltak. :) )
A média kezd kifogyni az ötletekből, nagyon ritka jó filmeket, vagy műsorokat látni (Sajna a videójáték iparra is igaz, habár 2013 elég ígéretes évnek ígérkezik).

Már réges-régen megtanultam, hogy ha egy számomra tökéletes műsort szeretnék, akkor alkotok magamnak egyet. :) Játékoknál is, ha nem tetszik az eredeti sztori, akkor bevágom a saját elképzeléseimet. :D

A saját képzeletünk használata mindig megéri, de ez már a 21. század, a Kényelem Korszakát éljük. Az emberek többsége mindig is jobban szeretett követni, mint vezetni. "Ne aggódj, ne gondolkodj, bízz bennem, és én megoldom a problémád" elven. Egyszerűbbnek veszik a népek, hogy csak figyeljenek. Nézik a műsorokat, amiket direkt úgy állítanak össze, hogy mindenki azonosulhasson valakivel, és ha már nekik nem tetszik a jelen életük, akkor inkább a média világában keresnek engesztelést.

http://www.demotivalo.net/pic/1324557870.5122-00020229-f.jpg?1016
http://www2.demotivalo.net/pic/1332442321.9854-mediamanipulation-f.jpg?1016

Válasz

Zoltán, a szívemből szóltál!

Válasz

Mi is és a müvészet?-- egy átlagon felüli teljesitmény , valamilyen müvészeti ágban!
Ki a müvész?-- aki erre képes ?
Így volt régen !!!

Manapság az egyesszámú kritérium, az egyetemi , főiskolai végzettség-- ezek nélkül is lehetsz művész de akkor már rádragasztanak egy cimkét naiv , autodidakta , és egyebek. Manapság a müvészek egyre jobban eltávolodnak a befogadó közegtől , mert ők "önmegvalósitanak" és erről nekem az ugrik be, hogy öncéluság, önkielégités , és ezt nem viccnek szántam. Ezt elsősorban a képzőmüvészetre értem de más müvészeti ágra is érvényes. Például a költészetben, a modern a posztmodern, az ultramodern olyan magasságokat ostromol--pont vessző és egyébb irásjelek nélkül-- ahol már az értelemnek nem jut levegő. De megvalósitotta önmagát. És ha van egy-két kritikus barátja akkor müvét-- ami inkább egy találós kérdés-- az egekbe emeli , anélkül , hogy a nagyközönség megtudná , hogy mit is akart ábrázolni a festő, a költő.Nem akarok elbújni az ujjam mögé , de számomra ami meghaladja az átlagember értelmét, annyira, olyan mértékben , hogy nem neveli , nem viszi előre szépérzékét, gondolkodását, nem nyújt élvezetet, kikapcsolódást, az is lehet müvészet-- de nem nekem! Ígen, szűkség van a müvészetekre, mindig , és mindenütt , mindaddig ameddig az nem öncélú magamutogatás!

Válasz

Na erről nekem is pont meg van a véleményem. Vannak emberek, akiknek egyáltalán nem fontos az irodalom, a versek, az anyanyelvük, hogy tudnak-e helyesen írni vagy a többi művészeti ág. Egyszerűen más érdekli őket, így ez kimarad az életükből. Vannak bizony olyanok is, akiknek más művészeti ágak sem jönnek be, mint pl. festészet vagy zene vagy bármi mást megemlíthetnék.
A művészek száma sokkal kisebb, sokkal kevesebben vannak és mindig kevesebben is lesznek. Az ilyen fajta művészetkedvelő emberek száma sem túl magas.
A tv-ben sugárzott szappanoperák, filmek pedig olyan világot mutatnak be az átlagembernek, ami számukra vonzó, a néző is szeretne olyanná válni, gazdag lenni vagy éppen híres, vagy gyors szuperhős, a lényeg, hogy elkápráztatják az embereket. Kicsit magukévá teszik azt a fajta valóságot, egy pillanatra kizökkennek mindennapos ritmusukból. Ezt a fajta kizökkenést náluk nem tudja elérni egy könyv vagy egy szobor, vagy egy festmény, a tv-ben nem kell elképzelni a hőst, nem kell hozzá fantázia. Sokszor egy nehéz nap után könnyebb showműsorokat nézni. Nem az a baj, hogy nézik, hanem az, hogy azt, amit a tv-ben látnak 100%-osnak, hitelesnek veszik, nem néznek utána, nem gondolkodnak el rajta, az úgy van és kész.
Mostanában több csatornán is látni olyan műsort, amiben "családi titkokról" mesélnek. Megnéztem egy pár réészt és van, ahol bizony nagyon látszik, hogy kitalált történet. Az eseményszövésből lehet továbbgondolni, kitalálni, hogy mi lesz a vége. Vagy akár be is tudod bizonyítani, hogy azért az nem úgy van, pl. a magyarországi jogszabályok szerint ez nem történhetett így meg, az emberek mégis elhiszik. Másnap már hallhatod is a szomszédasszonytól, hogy hű, mit látott a tv-ben, hogy járt az a szegény asszony. De Izaurát is fel akarták szabadítani és Esmeralda szemműtétjére is gyűjtötték a pénzt.
Tény azonban, hogy azokat a történeteket is írják valakik, a szereplők színészkednek, művészet az is.

Pont e miatt vannak olyan szülők, akik nem szeretik, ha gyerekük tv-s mesét néz, mert ők még olyan színeket is képesek használni egy-egy rajznál, ami a gyermeki, szabad fantáziát mutatja. Ha meglátják a tv-s karaktereket, azokat kezdik el utánozi, az lesz a mérvadó.

Hogy fontos-e a művészet? Fontos, mégpedig a művészetkedvelő embereknek! Aztán, ha azt veszed, hogy egy szappanopera is művészet, akkor a tv nézők azt a fajta művészetet jobban kedvelik, mint a többit, ennyi az egész.

Válasz