Amatőr Írók Klubja

Amikor estefelé, még sötétedés előtt felnézek az égre, egyetlen csillagot látok. Egy csillagot, mely egymagában várja, hogy a többiek is feltűnjenek a nagy égbolton.
Sorstársam ez a csillag.
Én is ugyanígy várok, várakozok a magány óráiban, napjaiban, hosszú-hosszú éveiben... Hátha felbukkannak körülöttem olyanok, akik ragyogni (és nem csak pislákolni) szeretnének.
Tanácsolták már, hogy ne várjak, hanem menjek és keressek.
De kérdem én: lehet-e egyszerre tiszta fénnyel ragyogni és keresni?
Nem lehet.
Az ember vagy csak és kizárólag azt csinálja, ami rendeltetett, vagy elmegy, és keresgélni kezd - de ez esetben már a keresés maga elhalványítja a ragyogás fényét.
Ádámot és Évát is ezért űzte ki Isten a Paradicsomból. Ők nem elégedtek meg azzal, amijük volt, többet és többet szerettek volna tudni (ezt ma úgy enyhítik, teszik elfogadhatóvá, hogy meg szeretnék ismerni a világot). Nem volt számukra elegendő, hogy ragyoghatnak, mint a Nap.
Ez a mai világnak is az egyik legnagyobb baja. Az ember csak megy, hajtja a dolgokat, keresi azt, ami mindenki más szerint elengedhetetlen feltétele egy ember életének, s közben elfelejt tiszta fénnyel ragyogni.
A magam részéről biztos nem fogok semmi olyat tenni, amitől bármiféle eredményt várok. Nem fogok például elmenni szórakozni csak azért, hogy legyen végre valakim. Én nem szeretek szórakozni járni. Nem fogok könyveket olvasni és filmeket nézni azért, hogy legyen miről beszélnem az emberekkel. Én többre értékelem az ürességet: amikor az embert önmagában nézem, s nem aszerint, hogy kivé vált, milyenek a szokásai, tulajdonságai, és hogy miket szeret.
Nem fogok elindulni keresni, mert ez Isten ellen való cselekedet lenne. Ha az a néhány óra, amit az a csillag egymagában vár a többiekre, az esetemben maga lenne az örökkévalóság, én akkor is csak maradok ott, ahol vagyok, és az, aki vagyok. Egyszerű, tiszta fénnyel fogok ragyogni, mert aminek bele kell sétálnia az életembe, az pontosan így fog belesétálni - így van ez Isten akarata szerint.

Címkék: gondolatok horváth tibor

Kapcsolódó hírek:

Én és az írás/január

Szeret-nem szeret

Öröm a szenvedésben

Szerelem vagy biztonság?

Kommentáld!

Hozzászólások

Horváth Tibor üzente 8 éve

Vannak céljaim, nem elvakultságról beszélek, hanem harmóniáról egy nálam magasabb erővel...

Előzmény

Válasz

B. I. January -Orsi- üzente 8 éve

Elhiszem neked. :) A szerencse relatív. Én továbbra is úgy vélem, nem való mindenkinek ugyanaz az út. A tiédhez sok sikert, ha az embernek vannak céljai, az mindennél többet ér. :)

Válasz

Horváth Tibor üzente 8 éve

Biztos vagyok benne, hogy nem egyről beszélünk, mert ez nem múlik el. Főleg nem "szerencsére". Magától növekszik, erősödik az érzés, a tudat. Ezen az úton haladva fedezheti csak fel az ember igazán önmagát, s olyan dolgokat, melyekről amúgy még álmodni sem merne. Halálos bűn lenne, ha erről most letérnék (de mondom: nincs is erre lehetőség, nincs visszaút :) )

Előzmény

Válasz

B. I. January -Orsi- üzente 8 éve

Az emberek többségébe talán zsigeri szinten van belevésődve az a vágyódás, hogy a cselekedetei hatással vannak az életére, és mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, nem pedig valami külső felsőbb, spirituális hatalom játszadozik vele kénye-kedve szerint. Talán ez az oka annak, hogy nehezen ért az ember teljes mértékben egyet az itt leírtakkal. Én valahol csodálom ezt a fajta tiszta gondolkodásmódot, nem mondom, hogy nekem nem volt olyan időszakom, amikor efelé tendált a világról alkotott elképzelésem, és saját magam elhelyezése ebben a förtelmes világban. És azt kell mondanom, hogy nálam csak átmeneti volt és szerencsére elmúlt. De le a kalappal, hogy van erőd és kitartásod megtartani ezt a gondolati világot, amit kialakítottál magadnak, mert nem lehet könnyű. Az emberek java része alapvetően másképp gondolkodik, viszont jó, hogy el lehet mélázni az ilyen felvetéseken is és hogy van valaki aki ezt közvetíti. :)

Válasz

Horváth Tibor üzente 8 éve

Ez nem pesszimizmus meg jelenlegi "gondolat", ezek beleégtek a tudatomba jó erősen. Az embernek elsősorban a tiszta ragyogásra érdemes helyeznie a hangsúlyt, egy abszolút igaz, természetes életben az vonzaná be a többit.
Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Légrádi Eloise üzente 8 éve

Lelked egy darabkája most ezt így gondolja, én azért ennél optimistább pesszimista vagyok. :) Elgondolkodtató írás.

Válasz

Horváth Tibor üzente 8 éve

Köszönöm!

Előzmény

Válasz

Vodka ember üzente 8 éve

Érdekes gondolatokat vetettél fel, az kétségtelen. Nem állítom, hogy mindenben egyetértek vele, de jó volt olvasni, tetszett.

Válasz

Horváth Tibor üzente 8 éve

Köszönöm, hogy olvastátok!
Andi: nem volt benne szándék.

Válasz

Kozma Norbert üzente 8 éve

Ugyanazt érzem, amit az előttem szólók. Nem értek egyet a gondolataiddal, szerintem is tenni kell azért, hogy valamit megkapjunk, de ahogy megírtad, és amilyen őszintén megírtad, az nagyon tetszik.

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben