Aznap éjjel nagyon nyugtalanul aludtam. Egyfolytában dobáltam magam hol az egyik oldalamra, hol a másikra. Egyre csak annak a férfinak az arca lebegett előttem. Géppisztollyal a kezében láttam az udvaron osonni, miközben én magatehetetlenül kucorogtam egy sötét sarokban.

      Hajnalban ennek a rossz álomnak a hatása alatt ébredtem. Felültem az ágyban, és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Paul édesdeden aludt mellettem, nyakig betakarózva. Csendben felkeltem, és a nyitott ablakhoz mentem. Odakinn lassan világosodni kezdett már. Még nem volt annyira hideg az ősz, de már hűvösek voltak a reggelek, mivel nem akartam már visszafeküdni, elindultam a szekrény felé, hogy magamra kapjak valamit. Alig tettem pár lépést, amikor valami éppen a fülem mellett süvített el, majd egy tompa puffanást hallottam a fürdő felől. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történt. A szívverésem is megállt, hogy egy pillanaton múlt csak az életem. Elég lassan jutott el a tudatomig, hogy valaki rám lőtt és a golyó a falba fúródott. Valószínűleg hangtompítót használt az illető, mert a lövés hangját nem hallottam. Paul is felébredt, és a félhomályban láttam, hogy leveti magát az ágyról.

–     Liz, hol vagy? – kiáltotta, és összegörnyedve indult el felém, bár nem láthatta hol vagyok.

–     Itt vagyok – feleltem az ablak mellől. Oda húzódtam, hogy ne lássanak meg kintről. Odajött hozzám és átkarolt.

–     Nem esett bajod?

–     Nem. Csak egy kicsit megijedtem.

–     Jól van. Maradj itt, amíg idehozom a pisztolyt.

      Paul óvatosan megközelítette az ágyat, magára kapta a nadrágját, az éjjeliszekrény fiókjából elővette a fegyvert, majd visszajött hozzám. Még arra is figyelt, hogy a szék támlájáról levegye a pulóveremet és odahozza nekem.

–     És most mit csináljunk? – kérdeztem. – Van ötleted?

–     Persze. Tele vagyok ötlettel – mondta, és újból átölelt. – Most szépen bezárkózol a fürdőbe, és nem mozdulsz onnan.

–     És te? – kérdeztem kissé felháborodottan. – Már megint ki akarsz hagyni.

–     Liz, ne tetézd a bajt. Tudod, hogy miért akarom, hogy elrejtőzz, nem?

–     Igen. És ez a te nagy szerencséd. Ha nem lennék terhes, akkor… - de abban a helyzetben is elnevettem magam, mire Paul is gyengéden átölelt, majd a fürdőhöz kísért.

–     Azért, nem ártana nekem is pisztoly, meg persze a telefont is idehozhatnád. Tudod, hogy nem bírom a bizonytalanságot.

–     Megkapsz mindent, csak ígérd meg, hogy nem teszed ki a lábad, amíg azt nem mondom, hogy kijöhetsz – emelte fel a hangját és a mutató ujját figyelmeztetésként.

–     Megígérem, csak siess vissza.

      Behozta utánam a telefonom, és a fegyvert a fürdőbe, majd eltűnt. Én pedig bezárkóztam és leültem a kád szélére. Persze nem bírtam nyugton maradni, le- és fel mászkáltam. Az eltelt percek hosszú óráknak tűntek, és hiába néztem a telefon kijelzőjét, csak nem akart gyorsabban múlni az idő. Ráadásként síri csend telepedett a környékre, még a madarak kora reggeli énekét sem hallottam. Kinyitottam a kis ablakot, és körülnéztem, hogy mit tudnék odatenni, hogy legalább kilássak rajta, de a szennyes kosáron kívül semmit sem találtam. Arra meg sem próbáltam ráállni, mert azon nyomban beszakadt volna a teteje alattam. Idegesen járkáltam tovább, egyik kezemben a telefonnal a másikban a fegyverrel. Csak az a gondolat tartott benn a fürdőben, hogy akkor már egy csöppnyi emberke életéért is felelős voltam. Mintha csak megérezte volna a nyugtalanságomat az a kis embrió a hasamban, enyhe hullámzásokat éreztem a köldököm körül. Ez valamennyire lekötötte a figyelmemet, és akkor már erősen koncentráltam a mozgolódásra, amit elég jól ki lehetett venni, ha kellőképpen figyeltem rá. Szemem könnybe lábadt, ami elég gyakran megesett velem az utóbbi időben, a terhességemnek betudhatóan. Nyugtatólag pocakomra tettem a kezem és finoman simogatni kezdtem.

–     Oké kicsi Paul. Nem lesz semmi baj. Apa majd megoldja, ne félj.

      Mivel mindenáron fiút szerettem volna, el sem tudtam képzelni, hogy lány legyen az első gyermekem. Már el is neveztem az apja után. Pár napom volt csak az ultrahangig, de szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy fiúnk lesz.

      Ahogy így a kicsi Paullal beszélgettem, egy lövés dörrent nem messze a háztól, majd utána még egy, és még egy.

      Újból nyugtalanul keltem-jártam a kis helyiségben. Beszédfoszlányok szűrődtek be az ablakon, de nem értettem belőlük semmit. Kis idő múlva kopogtattak az ajtón, mire odarohantam.

–     Nyisd ki Liz, minden rendben – ismertem fel Paul hangját, de egy perc múlva már a nyakában csüngtem.

–     Mi történt? Mondd már el – sürgettem. – Ki volt az? Megtaláltad?

–     Az a férfi volt, akit az étteremben láttunk – felelte.

–     Megmondtam ugye! Éreztem, hogy rosszban sántikál. Morgan küldhette?

–     Valószínű, de azt már nem tudtam tőle megkérdezni. Meghalt.

      Szorosan átölelt, és éreztem, hogy szíve még hevesen dobog. Rettentően jóleső érzés volt, hogy erős karjaiban biztonságban érezhetem magam.

–     Eric és Jeff megérkeztek – jelentette ki egy hosszú forró csók után. - Öltözz fel.

–     Anyáék nem rémültek meg nagyon?

–     Már kissé megnyugodtak. A teraszon várnak bennünket.

      Felöltöztem, és kimentünk a teraszra. Persze az egész család egyhangúan kijelentette, hogy biztonságos helyre kell mennem, de hajthatatlan voltam. Nem akartam elmenekülni. Figyelmeztettem Őket, hogy ne merészeljenek erőszakhoz folyamodni, mert akkor oltári hisztit levágok. Így hát kénytelenek voltak a B verzió mellett dönteni.

      A sheriff emberei vigyáztak a családunkra, míg Paul és a barátai, megpróbáltak Morgan nyomára bukkanni. Én, pedig állandó figyelem középpontjában végeztem a munkámat. Nem állhatott meg az élet csak azért, mert egy féreg az életünkre akart törni.

      Daniel főhadiszállást rendezett be a pajtában. Segítettünk neki kitakarítani, és berendezni, valamint a fiúkat is ott szállásoltuk el, mert annyi vendégszobával már nem rendelkeztünk. Nem ágáltak a kényelmetlen „hotel” ellen, hanem a lehető legkényelmesebben rendezték be. Egy kályhát is tettünk be, hogy a hidegben ne fázzanak. Időközben Leonard és Scot is megérkeztek. Az éjszakai őrséget is felváltva látták el. A farmon minden ember felfegyverkezve és állandó készültségben élte a mindennapjait.