Ereimben megállt a vér lüktetése. Erre a kérdésre egyáltalán nem számítottam. Tehát tudja. Akkor hiába való minden erőlködésem. Vége annak az életemnek, amit felépítettem. Hiába harcoltam hát önmagammal, és a családommal egész életemben, azért, hogy más legyek. Más legyek, mint a többi korombéli lány. De kitől tudta meg? Liz nem árulhatott el. Anya és apa sem. Akkor ki?

–     Erica, itt van?

–     Tessék? – kaptam fel a fejem, mint aki nem is hallotta a kérdést.

–     Jól van? Teljesen lesápadt – kérdezte aggódva.

–     Talán megártott a bor – próbáltam a megivott nedűre hárítani a bajomat. - Kicsit szédülök. Talán jobb lesz, ha most bemegyek a szobámba egy kis időre. Úgyis ki kell hoznom az édesanyja ajándékát.

–     Bekísérem.

–     Nem, nem. – Hámoztam ki magam karja közül, de a kezem nem engedte el. - Csak maradjon nyugodtan idekinn. Az édesanyjának szüksége van magára.

–     Tud majd nélkülözni – nézett körül.- Éppen beszélget az üzlettársával és annak a feleségével. Tényleg, nem ismeri Őket? Ők is Denverből valók.

      Dehogynem ismertem Őket, hiszen Liz a szüleimmel beszélt. Szívem egyre szaporábban vert. Egy pillanat alatt mindent elronthattam volna. De nem tudtam, miképpen cselekszem helyesen. Ha felfedem kilétem, vagy ha tovább titkolózom. Eddig ez sose jelentett problémát. Mindig olyan fiúkkal hozott össze a sors, akik nem hagytak bennem mély nyomot. Még igazából szerelmes sem voltam.

–     Látásból ismerem csak Őket. De már nem tudom honnan – feleltem szorongva, hiszen teljesen nem tagadhatom meg a szüleimet. – Tudja mit, kísérjen be, de egy kicsit hagyjon majd magamra, jó?

–     Rendben. Menjünk.

Ezzel átkarolta a vállam és bekísért a szobámba. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva értem jön, addig pihenjek le. Persze, nekem nem pihenésre, hanem inkább világnézetemmel és lelkiismeretemmel való eszmecserére volt szükségem.

            Mit tegyek? Töprengtem az ágy szélén ülve. Fedjem fel a kilétemet? Azt nem tehetem. Akkor? Maradjon minden úgy, ahogy van? Ha egyszer lebukok, akkor, hogyan magyarázom meg Paulnak? Lépjek le? Hagyjak itt csapot-papot? Akkor nem tudom befejezni a regényt. Szükségem van rá. Minden porcikámmal vágyom a folytatásra. Híres írónő szeretnék lenni. Vagy te nem azt akarod? (Kérdeztem lelkiismeretemtől.) Dehogynem!

(Válaszolta.) Mondd mitévő legyek? Ha szépen lassan kifaggatnám arról, hogy mi a véleménye a dúsgazdag lányokról és a hozzám hasonlókról? Ha kipuhatolnám, mit gondol azokról, akik csak úgy szórják a szüleik pénzét, vagy azokról, akik nehéz körülmények között szerzik meg a kenyérre valót? (Erre a sok hülyeségre már lelkiismeretem is közbeszólt.) Te milyen idióta vagy Erica! Hiszen Ő is rengeteget dolgozik! Akkor miért ítélne el téged, aki szintén munkával keresed a kenyered, és nem a szüleid nyakán élősködsz? Hiszen az első pillanattól fogva tetszel neki. Nem vetted észre? Szállj le az emberek közé végre, és éld az életed! Hagyj fel a magánnyal, lépj ki a szabad levegőre, és engedd közel magadhoz!

            Kopogtatásra eszméltem fel. Gyorsan felkaptam a becsomagolt ajándékot, és ajtót nyitottam.

–     Minden rendben? – kérdezte Paul, mert közben visszajött értem.

–     A legnagyobb rendben van minden – feleltem vidáman. - Mehetünk. Sokkal jobban vagyok.

–     Néha teljesen megijeszt a viselkedésével – nézett rám kétkedő tekintettel.

–     Többet nem fogom. Ígérem.

            Ezzel belekaroltam, és visszamentünk az asztalokhoz, ahol már többen nekiálltak falatozni.

            A parti nagyon jól sikerült. Liz pedig rettenetesen örült az ajándékomnak. Az est folyamán megígérte, hogy megtanít az ostorral bánni, ha már annyi pénzt kiadtam érte.

            Egy-két pohár bor után még arra is hajlandó voltam, hogy Paul megtanítson country zenére táncolni, ami nem is volt olyan szörnyű.

            A parti fénypontja az éjféli tűzijáték volt. Elmondhatom, hogy évek óta nem mulattam olyan jól, mint akkor, azon az éjszakán. Boldognak és felszabadultnak éreztem magam.

            Persze a féltékenység gonosz ördöge csak megkérdeztette velem Paultól, hogy mi dolga volt Cindyvel. Könnyedén, csak úgy mellékesen tettem fel neki a kérdést, amire készségesen válaszolt, hogy hűtőpultok áron aluli beszerzését beszélték meg. Megelégedtem a válaszával, és nem is firtattam tovább a dolgot. A szüleimmel is tudtam pár szót beszélgetni, de amikor elkezdtek kérlelni, hogy költözzem haza, nem lesz semmire gondom, akkor jobbnak láttam magukra hagyni Őket.

            Hajnali háromkor tértem nyugovóra, bár nem éreztem magam fáradtnak, de ahogy letettem a fejem a párnámra, már el is aludtam. Másnap ebéd után folytattuk Liz történetének papírra vetését.