A személyzeti  osztályról megkerestek engem és  még egy társamat, hogy nem lenne -e kedvünk egyetemre menni, Aradra , a temesvári  politechnikai intézet kihelyezett almérnőki karára. Akkor éppen  hét éve volt , hogy le érettségiztem, kellő idő arra, hogy elfelejtsem azt , ami a felvételire szükséges lett volna, nekem viszont már annak idején a középiskolábanm sem volt fontos. Mindennek a tetejébe már nős voltam, és kislányom már szaladgált utánam mindenfelé, ahova csak mentem. De fönökeim , nagyon kitartóan győzködtek, munkahelyet igértek Aradon, lakhatást, és ami a legmeggyőzőbb volt , hogy  kettőnk közül egyikünknek  biztos sikerül a felvételi. Belementünk kollégámmal, arra gondolva , hogy kettőnk szempontjából ez biztos  ötvenszázalékos , de személyre lebontva , egyikünknek száz százalék siker.

            Feleségem beleegyezett, hogy menjek, bár reméltem, hogy visszafog tartani. A gyárban  főnökeim kíállitottak egy káderlapot, amelyben olyan sok szép, nemes jellemmel ruháztak fel, hogy szegény édesanyám oda fenn a mennyországban, biztos büszke volt rám. Hasonló káderlappal  rendelkezett kollégám is.

            Felkerekedtünk Aradra. Az első meglepetés után már tudtuk , hogy  újabbak is lesznek. De maradjunk az elsőnél. Amikor megérkeztünk Aradra, már hat gyári  munkatársunk volt ott, akinek a jellemzésük egy az egyben megegyezett a miénkkel, ugyhogy ezen az alapon akár ikertestvérek is lehettünk volna. Ők is úgy tudták , hogy ,  csak ketten mennek, és az egyiknek , biztos sikerül. Így már négy pár volt, csak tőlünk, amiből legalább négynek illett volna bejutnia. A következő meglepetés, az volt, hogy fizettség ellenébe elhelyeztek bennünket egy középiskolsi benntlakásba --tiz-tizenketten laktunk  egy  szobába-- na meg a "társbérlők". Erről ugyan nem volt szó-- de nem is lehetett-- mert ezek az apró barnásfekete állatkák nappal nem igen  mutatkoztak, csak éjszaka jelenkeztek barátságtalan " csipkelődéssel".

            Kollégám meg is jegyezte , kár volt  az esti két kávét  meginni-- még tanulni akartunk--, mert alvás helyett vakaróztunk , vadásztunk, egyszóval virrasztottunk.

             Másnap reggel aztán teljes szellemi lendülettel vetettük magunkat a matematikai problémák megoldásába.. Eredetileg  csak algebra , meg mértan szerepelt az az informásciónkban, itt viszont megjelent valami trigonometria-példa  is , amivel már korábban is  ellentmondásba kerültem-- már igy a megoldását illetően. Az első kettővel , még csak elboldogultam valahogy , mert voltak érintkezési pontjaink, de a trigonometriával fenntartottam , korábbi nem éppen baráti viszonyomat, úgy hogy  nem zavartam ,nem kinoztam sem magam , sem a példát.

             Ahogy körülnéztem ,  hát nagyon könnyen megállapitottam , hogy nagyon kevés hive ül itt Bolyainak, mert sokan rágták a ceruzát a , körmüket vagy a töltőtollat, és nagyon gyengén gyarapodtak a sorok a fehér papiron. Nem vagyok kárörvendő, de egy cseppet sem  szégyeltem magam  a trigonometria miatt, látván a többiek bizonytalanságát a többi példákkal, sőt még azt is eltudtam képzelni , hogy bejutok.

              Meg kell emlitenem ,hogy jelen felvételi vizsgára , százhúszonegyen jelentkeztek a negyvenhat helyre. Legtöbben Aradról, Temesvárról ,Nagyváradról , de volt  köztünk két marosvásárhelyi srác is. Nem részletezem, vizsgázni már mindenki vizsgázott , aki meg nem azt úgy sem érdekli. Inkább közlöm a végeredményt . Aradról bejutott majdnem mindenki, Temesvárró kettő, Nagyváradról egy.

              Az eredményt csak három hét elteltével közölték, ugyanis ennyi idő kellett , hogy  megállapitsák , hogy a helybéliek a legjobbak, a többiek  meg elég távol vannak ahhoz , hogy reklamáljanak. Nem reklamáltunk, pedig nagyon kilógott a lóláb.Nem keseredtem el, nem sirtam , és nem éreztem magam sértve, bár szemmel látható volt , hogy az egész felvételi nem volt egyébb, mint egy  gügye, ripacs komédia, márpedig  én szeretem  a komédiát , persze ripacskodás nélkül. El is felejtettem az egészet, csak akkor jutott eszembe amikor olyan tizenhét év elmultával kislányom hasonlóképpen járt. Pedig azt mondják, a történeem nem ismétli önmagát. A történelem  nem is , de gaz módszerei , igen!