Jöttek a levelek   nap mint nap, igy volt "olvasnivalóm", pedig sajnos egyik sem szólt nekem, nem az én nevemre érkezett. Gyanus volt nekem ez a hallgatás, mert már legalább  hat levelemre nem kaptam választ, attól a lánytól, aki akkor a legközelebb állt a szivemhez.Pedig eljövetelemkor  minden elkötelezettség nélkül megegyeztünk , hogy irni fogunk egymásnak, bármi is történjen időközben.Én irtam is szorgalmasan , de az is igaz , hogy a Mariannával  történt intermezzóról mélyen hallgattam.Nem is az fájt nekem , hogy esetleg mással jár , hanem az hogy  nem ír, bár ebben egyeztünk meg.

                Nagysokára levelet kaptam. Valósággal széttéptem a boritékot, hogy mielőbb megtudhassam , mi áll benne, annyira  fütött a vágy, hogy mielőbb  a hir birtokába jussak, hogy okát vegyem a hallgatásnak. Az első mondatból meg is tudtam , mert igy kezdődött-- miért nem irsz?  Tehát elfogják a leveleimet, mert családjának  keze mindenfelé elér, nem kapja meg a leveleimet sem a lakásán sem a munkahelyi cimén.Egyébként sokmindenről ir , többek között megemliti egyik volt barátjának a nevét, akitől állitólag  pontosan én miattam maradt el.Levelét pontosan úgy zárta mint annak előtte. Ennek ellenére szivembe költözött a kétely, és gyenge pillanataimban úgy éreztem , hogy nem vehetem fel a versenyt , már csak az óriási távolság miatt sem. Be kellett látnom --mégha nem is tetszett-- szerelem,  látogatásnélküli tagozaton  nem létezik. Szép levelet irtam neki. Választ nem kaptam. Akkor nem!

                  Csapatunk irástudó tagjai ,  állandó jelleggel irta költötte  a leveleket ,az egész analfabéta társaságnak. Nekem is volt néhány stabil kliensem , akik ha esetleg nem volt időm , vagy kedvem , kivárták  amig ráérek , és csak velem iratták olvastatták leveleiket.  De voltak ingadozók is, akik mindig siettek, mindegy volt , hogy ki irja , csak irja valaki. Ilyen volt egy vidékünkről származó Géza nevezetü cigányfiú, akivel általában jó viszonyban voltam, de állandó kapkodását, sietségét, fontoskodását , nem mindig tudtam elviselni, és azt sem , hogy a legalkalmatlanabb időben jött rá a levélirás. Akár késő este , vagy kora reggel, ha nem tudott aludni. Ilyenkor megtagadtam a levélirást . Ezért  megsértődött, és egy székely barátomat kérte meg , hogy irná meg a levelet. Vencel , egy kicsit kérette magát , de aztán hamarosan ráállt a levélirásra. Azt  már tudta , hogy Géza barátnője hogy néz ki --  fényképen látta már-- sőt azt is tudta , hogy Veronka  a papilakban tevékenykedik, amolyan mindenes, ellát minden házkörüli munkát. Szóval Vencel sok mindent tudott , talán még többet is mint ami illett volna --amit viszont Géza mesélt el. Egyet viszont nem tudott --mert Géza  azzal nem dicsekedett --  hogy Veronka is irástudatlan.Ezért aztán rótta  a sorokat , attól függetlenül , hogy Géza mit diktált neki.Aztán  boritékolás , cimzés ,postázás. Amikor Géza elment a levéllel , Vencel megjegyezte : Ez sem fog velem még egyszer levelet iratni.

-- Miért ? kérdezem én , rosszat sejtve.

--Majd meglátod ,mikor megjön a válasz.

--Mégis  mit irtál?

--Hát,  amit  Ő elmesélt  , én azokról irtam , de nem mulasztottam el megemliteni szerelmi aktusukat sem. Ebből  még baj lesz , mondtam Vencelnek , mert a levelet vagy a pap,  vagy a papné szokta elolvasni, válaszolni  meg mindig a papné válaszol. Vencel nem gondolta végig az egészet--megelégedett a viccesebb részével, és figyelmen kivül hagyta a következményeket.