Először lassan mozgott, miközben két kezével a fenekemet markolászta, szájával pedig a bimbóimmal játszott, majd egyre gyorsabba és gyorsabb tempóra váltott. Kis idő múlva megállt, az ágyhoz fordult velem, és a hátamra döntött. Ekkor hirtelen felvillant a tekintete, ami most ismét gonosz fényben csillogott, és ettől kijózanodtam, mert tudtam, éreztem, hogy most valami más következik. Két kezét a mellbimbóimra tette, és ujjaival mogyorózni kezdte, de olyan erősen, hogy ha addig volt is bennem vágy, az egycsapásra elillant, és helyébe költözött a szinte elviselhetetlen fájdalom.

- Ne! Kérlek ne! Ez nagyon fáj! - könyörögtem, közben pedig megpróbáltam lefejteni ujjait a mellemről, mindhiába. Nem volt hajlandó elengedni, ahogy meghallani sem. Csak a lehető legdurvábban odafurakodott a lábam közé, és ismét bedugta a hímvesszőjét, majd erőteljes mozdulatokkal mozogni kezdett.

Ekkor értettem meg, hogy ez az egész nem játék. Ezt akartam, hát akárhogyan is, de el kell viselnem, ha nem akarok meghalni. De nehéz volt, iszonyú nehéz, mert minden lökése fájt, és ezt ő is tudta. Sikítani akartam, de tisztában voltam vele, hogy azzal csak magamnak ártanék, ezért a lehető leghalkabban sírtam, miközben kérleltem, hogy hagyja végre abba. De nem tette meg azonnal, csak jó néhány kínzó, kegyetlen perc után. Akkor az oldalamra fordított, miközben ő a hátam mögé fekve dugta be újból a hüvelyembe a férfiasságát.

Megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy a melleimet nehezen, vagy épp egyáltalán ne érje el, de már nem is foglalkozott velük, mert egyik kezét a csiklómra csúsztatta, és azt kezdte izgatni erős, gyors mozdulatokkal. Eleinte nem éreztem semmi vágyat, ám egyszer csak ismét rám tört a kielégülés utáni kívánság. Már vele együtt mozogtam megint, és vártam a csúcspontot. Olyan hirtelen ért a kielégülés, hogy még nekem is meglepetést okozott, de ennél észbontóbb érzés még soha nem kapott el. Annyira le is foglalt ez a katartikus élmény, hogy hogy fel sem tűnt Mark kielégülése, csak az, amikor elégedetten nyögve lehelt a nyakamba, majd egy pillanatra nekem döntötte a fejét. A következő percben azonban már fel is kelt, és felszedve a földről a ruháit, öltözködni kezdett. Ekkor megpillantottam a fegyverét a padlón, ami egész idő alatt ott hevert. Elképzeltem, mi lenne, ha utána nyúlnék, de tisztában voltam vele, hogy hiába tenném. Helyette inkább én is öltözködni kezdtem, és szégyelltem magam amiért a szeretkezésünk jó néhány percét élveztem is. Nem tudtam, hogyan nézzek most Mark szemébe, de nem is kellett ezen tanakodnom, mert amint a férfi felöltözött, már szó nélkül el is hagyta a szobát, amit kívülről gondosan be is zárt. Bár szerettem volna utána szólni, megállítani, de egy hang sem jött ki a torkomon, ezért inkább úgy döntöttem, hogy várok. Hiszen már annak is örülhettem, hogy legalább a bilincs nem került vissza a csuklómra, és akár az ablakhoz is odamehettem, hogy megpróbáljam behatárolni a hollétemet. Persze menekülésre nem is gondolhattam, hiszen az ablakon rácsok voltak, amik ha rozsdásak is, az én erőmet bizonyára meghaladják. Így csak bámultam a holdat, és nyugtatgattam az előző izgalmaktól felhevült szívemet. Mikor kissé lehiggadtam, visszasétáltam az ágyhoz és megittam a tálcán lévő állott vizet, ami most nagyon is jól esett. Majd hátradőlve az ágyon, a sötét, árnyakkal teli plafont bámultam, mert elaludni képtelen voltam.