Utószó

- Nocsak, nocsak! Újból találkozunk? - húzta fel a szemöldökét Markus, és úgy nézett Trixire vérbeforgó, sötét tekintettel.

- Én... Mi ez? Miért? Apám már fizetett. Most mit akar? - A lány kétségbeesett arccal nézte a kezét szorító bilincset, de egyetlen könnycseppet sem ejtett.

- Én tőled? Semmit. Engem te annyira sem érdekelsz, hogy megöljelek.

- Akkor... akkor miért? Miért vagyok itt? Apám fizetett, most mégis mit akarnak? Kell még pénz? Apám biztosan ad, csak engedje, hogy telefonáljak. - Trixi hallhatóan ijedt volt, ami nem volt csoda, hiszen egy Magnum tapadt a homlokához. Ráadásul meg is bilincselték, mikor Solt és Markus ebbe az elhagyott házba cipelték.

A helyzetnek elég deszavű vonzata volt, és ezt mindnyájan érezték. Bár az elrablás nehezebben ment, mert a lányt jobban őrizték, mint eddig bármikor, de Markus számára nem volt lehetetlen. Főleg azért nem, mert már hetek óta erre a bosszúra vágyott, és úgy érezte, most eljött az idő, hogy végre be is teljesítse. Nem volt akadálya, nem volt visszatartója annak, hogy kiélvezze a percet, az órát, és a kínzás minden pillanatát.

Szúrós szemekkel mérte végig a rabját, majd néhány lépést hátrálva, megismételte az előbb elhangzott válaszát. - Mondtam már, hogy én semmit nem akarok tőled.

Trixi értetlenül, egyre jobban reszketve pislogott a férfira. - Akkor mégis ki akar?

- Hát én! - léptem elő az ajtó mögül, magam elé tartva egy felhúzott pisztolyt, amit még Markustól kaptam ajándékba. Felemeltem, és egyenesen barátnőm szívére céloztam vele. - Tudod, édes a bosszú! - azzal minden egyéb teketória nélkül meghúztam a ravaszt.

A fegyver eldördült, és Trixi sikítva zokogott, miközben úgy rogyott térdre, mintha valóban eltaláltam volna. Összebilincselt kezeit a szívére szorította, és mikor rájött, hogy nem esett baja, reszketve, összetörten, könyörögve nézett rám.

- Sajnálom! Letti! Én nagyon sajnálom!

- Valóban? - néztem rá kimérten, a lehető legnyugodtabban, ahogy azt Markustól tanultam. - Hát sajnálhatod is! Ha tudnád, hogy mit tervezek veled, azt kívánnád, hogy bárcsak éles töltény lett volna most a pisztolyomban.

Vége