Valamikor késő este lehetett, mikor halkan nyikorogva résnyire nyílt a szoba ajtaja, és egy zseblámpa fénye világított az arcomba,. Fáradt voltam és álmos, de abban a pillanatban teljesen felébredtem, és felülve próbáltam kivenni a látogatóm vonásait. A fény abban a pillanatban ki is aludt, és immáron a sötétben egy magas, izmos alak körvonalát láttam, ahogy készül becsukni az ajtót. Tudtam, itt az idő, hogy tegyek valamit magamért, még ha ez volt életem legnehezebb dolga is.

- Mark? - szóltam utána, direkt a keresztnevén szólítva, és reménykedve benne, hogy valóban ő az. - Mark? - kérdeztem még egyszer, mikor is az árny végre megállt.

- Mit akarsz? - Volt a mogorva hangnem, ami valóban a férfié volt, és ennek most tiszta szívemből örültem.

Idegesen, szinte remegve térdeltem fel az ágyon, ahogy a kezemen lévő bilincs engedte. - Szeeretnék valamit mondani. Szeretnék... - elcsuklott a hangom, de azért folytattam - alkut kötni.

- Alkut?

Hallottam hangjában a csodálkozást, ami némi reményt adott, és egy aprócska szelet bátorságot is. - Igen, azt.

- Mégis mifélét?

Leszálltam az ágyról, és a lábaimra álltam, csakhogy ezzel is erőt adjak magamnak, bár a lábaim úgy reszkettek, hogy azt hittem, menten összeesek. Rátámaszkodtam az ágy rácsára, és megszorítva próbáltam úrrá lenni a félelmemen. - Olyat, ami... ami... - Nehéz volt még csak kimondani is, pedig magamban már jó párszor elpróbáltam. Most azonban mégis úgy éreztem, képtelen vagyok rá. Ám amint az árny egyre közeledett felém, és már ki tudtam venni Mark komor arcát, mégis megszólaltam. - Tudom, hogy azt tervezitek, hogy ha megkapjátok a pénzt, engem megöltök. Értem nincs aki fizessen, mert nekem nincs semmim, csak saját magam. Én ezt... ezt tudom... ezt ajánlom fel az életemért cserébe.

Kimondtam, s ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna, még idegesebb lettem, míg a reakciójára vártam.

Mark lassan odalépett egészen közel hozzám, és úgy nézett le rám, hogy láttam szemének gonosz csillanását. - Azt mondod, hogy odaadod magad, csak ne öljelek meg?

- I...igen dadogtam nem túl határozottan.

- Bármikor elvehetném, ha akarnám. Ez miért lehetne számomra alku tárgya?

- Mert akkor biztosan védekeznék, rúgnák, harapnák. Így viszont nem fogok. Én... -nyeltem egyet, és csak most örültem igazán a jótét sötétnek, amely eltakarta némileg a hulló könnyeimet. - Megteszek bármit, amit akarsz.

- Értem felelte, de nem mozdult, ezért lassan felemeltem a kezem, és a mellkasához érve, végigsimítottam rajta, miközben egészen közel léptem hozzá, hogy az ölem súrolja az ágyékát.

- Kérlek! - suttogtam elhaló hangon, és remegve a félelemtől.

Mark egyszer csak megmozdult, és ujjaival a nyakamhoz ért. Először gyengéden, majd hirtelen olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.- Legutóbb még sírtál mikor hozzád értem. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?

Nem tudtam válaszolni, de megpróbáltam bólogatni, mire a szorítás gyengült, majd teljesen meg is szűnt. Mark az ajtóhoz indult, amitől nagyon megijedtem, mert azt hittem, elmegy anélkül, hogy megegyeztünk volna bármiben is. Bár nyugodt akkor sem lettem, mikor hallottam az ajtó csukódását, és a kulcs zörgését, majd újra a férfi közelségét érezhettem.

Mark kissé lejjebb hajolt előttem, és levette a csuklómról a bilincset, majd felegyenesedve végignézett rajtam. - Vetkőzz le! - adta ki az utasítást, és én minden belső tiltakozásom ellenére tettem, amit mondott.

Miután lekerült rólam minden holmi, Mark hűvös, erős kezét éreztem a fenekemen, amint végigsimított rajta, majd ugyanezt a melleimen is, mintha csak ellenőrizné, hogy valóban meztelen vagyok. Majd ismét ellépett tőlem egészen az ablakig, aminek az ócska palettáit szélesre tárva engedte be a hold fényes sugarait, hogy bevilágítsák a szobát. Reszketve figyeltem, ahogy látszólag teljes nyugalommal elővett egy cigarettadobozt a zsebéből, majd miután kivett belőle egy szálat, a többit ugyanoda visszatette. Ezután lassú léptekkel visszasétált, majd megállva tőlem néhány lépésnyire, rágyújtott a cigire.

- Táncolj! - mondta ellenkezést nem tűrően.

- Tessék? - Nem mintha nem értettem volna a szavait, csak nem számítottam rá.

- Táncolj! - ismételte még egyszer, miközben beleszívott a cigarettájába, és a plafon felé eregette a füstöt.

Nem sokat tehettem, lassan, esetlenül mozogni kezdtem, de szinte fájt a szívemnek minden mozdulat. Perceken át rángatóztam össze-vissza, mert semmi késztetést nem éreztem másra. Egész testemben remegtem, és az eddigi félelmeimhez még a megaláztatottság is hozzátársult.

- Csak ennyi? - hallottam Mark unott hangját. - Ezzel akarsz rácsábítani az alkura? Nem vagyok már kamasz. Engem egy meztelen test nem vesz le a lábamról. Úgyhogy döntsd el, hogy valóban akarsz -e valamit.

Mindezt olyan lemondóan mondta, hogy elkapott a kétségbeesés. Kinyögtem egy „akarok”-ot, majd ismét mozogni kezdtem, de most megpróbáltam némi érzékiséget is beleadni. Egy dalt kerestem a fejemben, amire talán könnyebb lenne táncolnom, de ebben a helyzetben teljesen leblokkolt az agyam. Nekem úgy tűnt, egyáltalán nem vagyok hatással Markra, mert olyan nyugodtan szívta a cigijét, mintha csak az időjárás jelentést nézné a tévében. Ám, amikor eldobta, majd elnyomta a csikket a padlón, sokkal figyelmesebben, érdeklődőbben emelte rám a tekintetét. Mígnem egy óvatlan pillanatban odalépett hozzám, majd két kezével megragadva a fenekemet felemelt, és nekinyomott a falnak. Olyan hévvel kezdett csókolni, hogy szinte fájt, de mégsem védekeztem, csak átkarolva a nyakát csókoltam vissza. Szája lassan lejjebb csúszott, egészen a mellemig, és azt kezdte nyalogatni, szívni, miközben egyik ujja hátulról a legérzékenyebb pontomat izgatta.

Furcsa volt, de a félelmem, mintha nem erősödött volna, hanem fokozatosan kezdett átalakulni izgalommá. Bár nem Mark volt az első férfi az életemben, de tény, hogy ilyen magabiztos szenvedélyt még sosem tapasztaltam. A karjaiban úgy éreztem magam, mint egy igazi nő, és ettől az egész kevésbé volt ijesztő. Mégis gyűlölni akartam, gyűlölni teljes szívemből, de nem tudtam. Sőt! Miután félkézzel lehámozta magáról az inget és a testünk összeért, megéreztem izmos, erős mellkasát, amitől a sikítani vágyó kéj lángra kapott bennem. Hát még mikor a nadrágját is kigombolta, és megéreztem ágaskodó férfiasságát. Magam sem hittem, hogy fogok valaha ennyire akarni valakit, és főleg nem, hogy az épp az elrablóm lesz. De most mindez megszűnt, mert szinte öntudatlanul adtam át magam mindannak, amit Mark adott. Úgy csókolt, ahogy még soha senki. Olyan biztonsággal tartott a karjaiban, mintha pehelysúlyú lennék, és olyan érzékkel, mégis szenvedélyesen simogatott, hogy attól felgyulladt bennem a tűz. Már nem az aggodalomtól, a félelemtől szedtem szaporán a levegőt, hanem, hanem a vágytól, amitől az arcom is kipirult, és a szívem is hevesebben vert. Mikor pedig belém hatolt, egy halk, gyönyörtől ittas sóhaj hagyta el a számat. Hiába mondogattam magamnak, hogy ez nem valóság, ez is az erőszak egyik formája, már én sem hittem el. Ugyanúgy akartam Markot, ahogy ő engem.