Amatőr Írók Klubja

Téli végzet

Égve maradt felettünk a Telihold.
Az éjszaka megnyúlt.
Átcsücsörítetted magadat a bún.
Díszt kísért benne a szájfény.

A szobasarok magához ölelt;
S falára mászott a kabát:
A kapucni tátog, fejbúb, s hajvilágod kienged.
Szobánkba ringattunk egy kétszemélyes utópiát.
A tér-idő - jó helyen - megállt.

Tiszavirág éjfelek váltják
Huszonnégy óránként egymást.
Hópelyhek közt gravírozzuk
A magunk angyalát.
Ilyenkor felsóhajt az ágyneműtartó -
Rezonálja, mit szólt benne a mumus -;
(Jégben olvad le talpadról a mamusz)
Apró lelkecském hangodból kortyolgat.
Nálam felejted térdzoknid, s a plüsskígyódat.

Címkék: idill szenvedély szerelem szürreális téli végzet vers végzet zádori bence

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Ez a vers jónak indult de a végén össze-vissza kuszálódott ,nincs benne az összhang mely összetartaná a verset ...köszönöm ..

Válasz

Erika Pap üzente 10 éve

Maga a vers meg a stílus tetszik, de túl soknak érzem benne a megszemélyesítést. Azt hiszem itt ismét érvényesül, a kevesebb néha több mondás. Mert egyszerűen elvesz a lényeg, látom a szobát, benne a pajkosságot de a csodát amit várok nem, elvész a forgatagban.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben