Te velem jössz 5.

            A főkönyvelőt is az igazgató választotta - annak okán , hogy az erdőnyi közgadasági végzettségüeknek egy régebbi eresztéséből való volt, és némi  szakmai tudás is felgyülemlett benne az utóbbi években. Bár saját bevallása szerint a  közgazdasági  munka lényegét az egyetem elvégzése után egy idősebb kollégától tanulta - mert az egyetemi évek alatt nagyobb hangsúlyt fektetett a nő nem, illetve a női "igen" tanulmányozására.

           Persze az igazgató nem erre a képességére volt kiváncsi, de sajnos nála a szakma, pontosan ezzel a másik képességével párosult , és külön nem volt hozzáférhető. Már pedig a privatizáció nem volt elképzelhető az ő tudása nélkül. De ezt csak igy gondolták , mert a privatizációról  a magántulajdonról annyit tudtak, amennyi az akkor éppen futó Dallas sorozatból volt kiolvasható.

           Az állam is gondoskodott innen-onnan összeszedett kormányrendeletekkel segíteni az éppen privatizálandó vállalatok vezetőit. Odafent Bukaresben sem okosodtak meg egy év alatt a képviselők , akik akkor abban sem voltak biztosak, hogy mit, illetve kiket  képviselnek. De igyekeztek a mások példáját követni , ezért hamar rájöttek , hogy a nép - és érdekképviselet, a privatizáció várhat még egy kicsit - ha már kibirta azt a közel ötven évet, akkor ez a pár év már úgy sem nyom sokat  a latjukba.  Annál többet a sajátjukba.

           Meg kell adni , hogy lassan már  akadt köztük néhány okosabb is - igaz egyelőre csak a saját érdekük képviseletében - kítalálták , vagy importálták a parlameni immunitás intézményét. Idelent nem biztos hogy mindenki tudta hogy mi az, eszik vagy isszák - és ha még valami egészségügyi  dologgal is kapcsolatba hozták, akkor azt is eltudták képzelni , hogy ez lehet valami jó is rájuk nézve. Pedig egész másról volt szólt - nem részletezem csak röviden megjegyzem , hogy ez a dolog, ez a törvény, ez a megkötés szentesitette, hogy a képviselők mandátumok lejártáig mindenemű törvény fölött állnak. Ők nem igy fogalmaztak , hanem úgy , hogy annak érdekében hogy, munkájuk hatékonyabb legyen , és ne befolyásolja, semmi kivülról jövő tényező, ezért semmi nemű tevékenységük jogilag nem támadható. Ez is egy megfogalmazása volt a dolognak. De a legközelebb az állt az igazsághoz, hogy a szabad rablás lett törvényesitve. Legalább négy évre.

            Ez nagyon fontos volt nekik, azért is siettek vele, mert érinthetetlenek lenni azért nem semmi. Ez valami nagyon nagy dolog,  mert újabb lépésre sarkallta őket. Nem fogják kitalálni , hogy mi volt a következő lépés. Azért mondom meg - a saját fizetésüknek a saját maguk által való meg állapitása volt. Sokáig gyötrődtem rajta  , hogyan jött ki az az összeg. A mai napig nem jöttem rá. Éppen ezért akkor irtam egy cikket a szatmári Friss újságba, amiben többek között érdeklődtem mint választó, és adófizető román állampolgár, hogy a matematika tudomány melyik ága foglalkozik a parlamenti képviselők fizetésjutattásával, és egyáltalán  a matematika alkalmas arra,  vagy inkább a csillagászat  az ami képes kifejezni  azokat a tisztelet dijakat - már igy az átlag ember fizetéséhez mérve. Természetesen nem kaptam rá választ, de néhány meleg kézszoritást a kollégáktól - igen. Az is valami -és különben sem gondoltam komolyan , hogy valaki tételesen megmagyarázza nekem, hogy miért  az a pénzecske.

             Cégünk - a nagytestvértől való különválása óta, csak most kezdett érdemi munkát, és szállitást végezni. Napról napra több lett a munkánk , ami kellőképpen lefoglalt bennünket, és kevéssé foglalkoztunk a főkönyvelő, és Szeréna törvényenkivűli kapcsolatával. Egyedül csak Rodika hozta néha szóba , de ő sem sokáig,mert történt valami , amiről mi  csak utólag értesültünk. Az viszont messziről látszott a két hölgyen , hogy nem szivlelik egymást és a minimális kapcsolaton túl mint köszönés , igen, nem - túl sokat nem foglalkoznak egymással , legalábbis  kifelé - nem.

             Ez az zárkózottság mindkét részről nem jelentette azt ,hogy béke honol a szivükben, sőt, a néha egymásra villanó tekintetek hidegháborút , vagy vihar előtti csendet sugalltak. Közben persze mindenki végezte a dolgát anélkül hogy bárminemű jelentőséget tulajdonitana a két hölgy szónélküli ellenségeskedésének. Mint utólag megtudtuk, Rodika  vette a fáradtságot, és utána nézett a Szeréna előéletének. Előző munkahelyén érdeklődött , hogy milyen minőségben dolgozott és hogyan látta el feladatát. De ott emberére  akadt, mert egy olyan volt kolléganővel sikerült kapcsolatot teremtenie aki ádáz ellensége volt  Szerénának, mert ott  úgy jutott előre , hogy bizonyos erkölcsi gátakat nem vett figyelembe, ami aztán a férfivezetőket arra inspirálta , hogy a fizikai állományból egy iróasztal mögé ültessék - de ugyanakkor továbbra is igénybe vegyék szolgáltatásait. Ezen felbúzdulva Szeréna elbízta magát és egyre nagyobb igényei voltak. Szabad napok, kiszállások a főnökkel. Szeréna menetelése nem ismert határt, mert egy idő után ha éppenséggel megkivánt egy tortaszeletet , vagy egy tésztát, szépen kilépett az irodából, át ment a nem messze leledző cukrászdába, és bekapott egy tésztát. Eleinte! A későbbiekben egyebet is bekapott, ami folyékony volt és kábitó hatással bírt