Te, velem jössz 4.

           Tudom , hogy nem vagyok egyedűl a meglátásommal, mégis elkell mondanom azt az esetet, amit nem is egyszer tapasztaltam meg már. Arról van szó amikor egy új munka helyre mégy, vagy hozzád érkeznek új kollégák. Hogy a kolléganőkről ne is beszéljek... Nem volt ez másképp nálunk sem amikor áttelepültünk az új munka helyünkre. Nos, ezt az eseményt legjobban úgy tudom szemlélteni , ha arra utalok , hogyan tesz egy kóbor kutya csapat, ha egy kutyával  találkozik. Először is  óvatosan lassan körbeszagolják egymást, anélkül hogy bántanák vagy rámásznának egymásra. Na pontosan így müködik ez az embereknél is csak egy kicsit kifinimultabban, rafináltabban - és ezt merem állitani mert tapasztalatból mondom.

          Az történt, hogy főnökék keveselték a létszámunkat, és hoztak még egy hölgyet, akit előbb számlázásra akartak használni, és csak azután egyébre - de valami hiba csúszott a gépezetbe - de szerintem inkább szándékosan - hamarabb került sor az "egyébre" mint számlázásra. Azt hamar megtapasztaltuk , hogy a főkönyvelő egész behatóan foglalkozik a hölggyel, de eleinte csak kizárólag szakmai vonatkozású tárgyalásokat tapasztaltunk, és diszkréciónk nem engedte meg , hogy mélyebbre ássunk kapcsolatukban. 

          Egyelőre csak annyit tudtunk , hogy a hölgy versenyvizsgázott és úgy nyerte el a számlázói posztot. Mert akkor mindenért versenyvizsgázni  kellett - bár mindenki tudta előre az eredményt. Egyébként láttuk a vizsgázókat - azt ugyan nem tudtuk megállapitani , hogy ki hogy tud számlázni, azt viszont igen, hogy melyikőjük a legcsinosabb. Furcsa egybeesés, de pontosan ő nyerte meg a pályázatot. Röviddel azután az is kiderült , hogy a hölgy független. A főkönyvelő nem volt az, de néha függetlenitette magát, és ilyenkor úgy röpdösött virágról virágra mintha független lenne.

          Naponta többször meglátogatta, megérdeklődte, hogy mennyire tetszik  a munkája, amire a hölgy nagyon kacéran válaszolt,hogy tetszik -  ilyenkor hátrahajtotta fejét ennélfogva főkönyvelő tekintete mélyen belefuródott  keblei közébe. Való igaz, volt látnivaló bőven,de ami nem látszott az még izgalmasabbnak tünt. A főkönyvelő arcára kiült a kívánalom tagadhatalanul. Az volt az érzésem, hogy  ha az kis íroda nem lenne teljesen belakva, akkor főkönyvelőnk azonnal rávetné magát Szerénára - mert igy hivták - és  annak sem lenne sem kifogása,  az egész pályás letámadás  ellen. Azt hiszem , hogy erre mondják , hogy a kocka elvan vetve. El is volt, csak alkalom, az idő nem kedvezett nekik. Elképzelhető volt az is,  ha módjukba állna  akkor nem haboznának sokat,  hanem ott azonnal megejtenék szexális egymásba érkezésüket.

          Igen, mert vannak emberek akik véka alá tudják rejteni az érzelmeiket, és vannak akiről meszire sugárzik a vágy a kivánt nő vagy férfi után. Nos,ők ez utóbbiak közé tartoztak. De  nem sokáig mert másnap reggel amikor megérkeztünk munkahelyünkre a Szeréna táskája a széke támlájára volt akasztva  - őmaga nem tartózkodott a közelbe, legalább is az írodánkban nem.

          Megérkezett kolléganőnk a beszerzési osztályról, aki valami különös képességgel bírt mert azonnal kiszúrta, hogy ha Szeréna nincs itt , akkor hol van? Mi nem igen problémáztunk ezen, de tekinetttel arra , hogy még legalább egy negyed óra volt a munkaidő megkezdéséig bekapcsolódtunk a beszélgetésbe, egyelőre, hallgatóság szintjén, mert mi is még újak voltunk, és nem voltunk tisztába helyi viszonyokkal szokásokkal, nem tudtuk , hogy itt mi  a módi, mivel töltik az emberek az időt közvetlen munka kezdés előtt.

           Rodika - áruljuk el a nevét a kolléganőnek aki a beszerzési osztályt erősitette - feszülten figyelt. Azt nem tudtuk , hogy mire, ezért nem is nagyon értettük , hogy mit hallgat , még akkor sem amikor lepisszegett bennünket. Később aztán láttuk , hogy tekintete az iroda sarkába  tapad , úgy annyira , hogy azt hittük , hogy soha többé nem viszi el onnan a tekintetét. Azután meg szólalt, figyeljetek! - halljátok? amit én hallok? Én nem hallottam semmit, Pali meg megkérdezte , hogy mit kellenne hallani... Akkor figyeljetek még jobban ! - gyertek közelebb, hivott bennünket a sarok irányába éppen oda ahol a kalorifer csövek át jöttek a másik irodából. Tényleg kezdtünk valami motoszkálást hallani a szomszédból ami mellesleg pontosan a főkönyvelő irodája volt.

- Figyeljétek  mozog a cső is!

- És akkor mi van , ha mozog a cső?- kérdezte Pali

- Jaj Pali, hát nem hallod a sóhajokat, - a beosztottad sóhaját, akkor jegyezd meg magadnak, ha ezeket a sóhajokat hallod, és a kalorifer cső is mozog, akkor valakit neki támasztott a főkönyvelő és "dolgozik" rajta.  Mikor már igy felvoltunk világositva, valóban  hallottuk a sóhajokat , és láttuk , hogy mozog a cső. Néhány perccel hét óra előtt megérkeztek a kollégák, és bennünket vidám nevetés közben találtak. Meg is kérdezték , hogy min derülünk, és Rodika már éppen mondani akarta hogy most volt a versenyvizsga második fordulója a számlázó kisasszonynak - és minden valószinűség szerint sikerült is neki - de nem   mondhatta el,  mert Szeréna érkezett meg egy kicsit  kipirosodva feldobva, csinosan. Magabiztos léptekkel vonult az iróasztalához. Rodika a hátánál egy grimaszt vágott.De abban volt minden,  lenézés és irigység, talán még féltékenység is.