Te, velem jössz 35.

            A tanár elvtárs, olyan jó negyvenes lehetett, talán a legfiatalabb az összes közül.  Általában mindig nagyon komoly volt, és talán a legszigorubb  is. Szigoruan ragaszkodott a leirt tananyag szószerinti értelmezéséhez, és attól a legkisebb kilengést sem engdélyezte senkinek. Én kizárólag csak erről az oldaláról ismertem, ezért  bevallom őszintén , hogy amikor  hivatott akkor bizony az izgalomtól egy kicsit benedvesedett a bugyim.

           Sok mindenre számitottam, de arra a legkevésbé , hogy a tanár  elvtárs engem fog hivatni. Rögtön az okot kerestem , hogy mit tettem , mit rontottam el. Még az is megfordult a fejembe, hogy az általam szerzett információ kiszivárogtatása is szóba jöhet , és annak végzetes következményei lehetnek. A legjobban azt sajnáltam , hogy elárultam , hogy információim a magyar rádióból származnak, két három szájon átszürve. Azt igazán nem kellett volna, mert az akkor  egyenlő volt a hazaárulással.

           Most az egyszer nem igazán vártam a tanitás végét.  Az, azért még eljött, és bár semmi részem nem kivánta, tudtam , hogy meg kell jelenjeka tanár színe előtt, vagy akár máris temethetem magam. Még szökésre is gondoltam, mert egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem.  De már a kocka el volt vetve. Azért nem halt kibelőlem a nő, és ösztöneim is arra sarkalltak , hogy biztos , hogy nem eszik olyan forrón a kását, és talán fiatalságommal, szépen domborodó idomaimmal hatni tudok a tanár elvtársra, legalább annyira , hogy megússzam a dolgot minden komolyabb büntetés nélkül.

           Órák után a tükör előtt állva megfogalmaztam magamnak egy hóditó sminket, amit aztán meg is valósitottam. Egy erősebb rúzst, egy erősebb szemöldököt húztam magamnak, és a körmeim is  megfelelő színt kaptak. Még nézegettem a blúzaim között , most a színt, és a dekoltázst tartottam a legfontosabbnak, azt helyeztem előtérbe.

           Mikor minden a helyére került, bátran léptem be barátom szobájának az ajtaján, és megmondtam neki , hogy most hivat a tanárom , és ha nem jönnék vissza, akkor értesitse a szüleimet, az eltünésemről. Amikor mindezeket elmondtam , már én is elhittem , hogy akár ez is előfordulhat, mert azért hallottunk már erre is példát.

            Vegyes érzelmekkel és gondolatokkal slattyogtam a tanárom szobája felé, olykor sötét gondolatok húztak lefeléa mélybe, és következő pillanatban már fölényesen könyveltem el a sikert, amit a tanár elvtárs fölött arattam . Persze csak elméletileg, mert időközben megérkeztem szobájának ajtajához. Megpróbáltam erőteljesen bátran kopogtatni , de ez nem sikerült a legjobban , mert időközben elfogyott a bátorságom, és kopogtatás túl halkra sikeredett. Vagy nem hallotta , vagy nem akarta hallani, de tény hogy nem adott semmi életjelt. Megismételtem, mostmár erőteljesebben,  amira azonnal reagált,  ő maga nyitott ajtót, és betessékelt. 

 - Igazán jól néz ki! - talán randevúra készül?

- Egyelőre önhöz vagyok hivatalos , és emiatt nem is gondoltam egyébre.

- Jól tette, akár mi is randevúzhatunk , ha ezt egy ilyen szállodai szobába meg lehet ejteni.

            Kezdtem megnyugodni egy kicsit , bár a tanár szemén nem vettem észre semmi biztatót, azon kivűl , hogy  alaposan megnézett , mielőtt még hellyel kinált volna.

- Foglaljon helyet és érezze magát otthon - kér egy italt?

 - Most nem igazán kivánom, talán majd később.

- Jó én kitöltöm , és majd megissza amikor úgy érzi , hogy szüksége van rá, nem mintha nem tudnám, hogy  semmi jónak nem elrontója , és esténként és a bulik alkalmával , nem tagadja meg magától. 

- Egyáltalán nem készültem bulizni, de ha erre lehetőség van, akkor valóban nem szoktam visszutasitani, az ilyen és hasonló ajánlatokat.

- Ez jól hangzik - ezek szerint engem sem utasít vissza.

- Nincs szándékomban - ha ezért hivatott a tanár elvtárs.

- Nem csak ezért, hanem egyébért is.

            Erre egy kicsit felhúztam a szemöldömöm és a pezsgős pohár utám nyúltam. Most tényleg úgy érzetem , hogy innom kell egy kortyot mert beszélgetésünk egy olyan ponthoz ért, ami sorsdöntő lehet az elkövetkező időkre.

- Éspedig?

- Most valóban idehivattam magamhoz - estére viszont meghivom vacsorázni, de nem ebbe a vendéglőbe, hanem egy másikba. Na mit szól hozzá?

- Ha megengedi akkor iszok még egy korty pezsgőt és csak azután válaszolok.

- Az csak temészetes - hiszen maga okos lány, és nem szalasztja el a lehtőségeit.

- Ezt hogy tetszik érteni?

- Úgy, hogy maga egy komoly híbát, mondhatnám bűnt követett el azzal hogy idegen rádiok hireit közölte a kollégáival.

           A tanár egész idő alatt komoly maradt, legfeljebb egy félmosolyt engedett meg magának, de ebben a pillanatban, azt is mellőzte.

- Én nem tartom hibának, bünnek még kevésbé - csak beszélgettünk, azt a amit másoktól hallotuk. Mi nők már csak ilyenek vagyunk.

- Maga túl könnyen veszi a dolgokat, nincs tudatába annak , hogy a felelőtlen pletykáival mennyit árthat magának és a társainak. Nem azért  hivtúk ide össze magukat, hogy a külföldi propagandát terjesszék , hanem azért , hogy tanuljanak és hogy tovább vihessék a szocilsta társadalom gazdasági és erkölcsi eredményeit. Remélem, ezek után  a vacsorameghivást elfogadja!