Te, velem jössz 33.

          Vasárnap reggel egy kissé gyürötten ébredtünk - nem minden ok nélkül. Későn feküdtünk, szeszes itallal átitatva, és az éjszaka nagy részét sem kimondottan alvással töltöttük el. Nem mintha máskor a tyúkokkal feküdtünk volna le, de most mindenből egy kicsit több sikerült, és ez többet is vett ki belőlünk. Barátunk reggel kilenc óra tájba került elő, még éppen  kapott reggelit, és csak nagy nehezen tudtuk szóra bírni. Nem volt túl beszédes , és nagyon nem  akart kitérni a részletekre. A fiúk erősen kapacitálták , hogy meséljen valamit , mert nem úgy néz ki mint aki egész éjjel aludt. Erre aztán beindült a beszélőkéje egy kicsit, és elcsepegtetett néhány mazsola szemet az éjszaka történetéből. Nem biztos , hogy kizárólag az igazat mondta, ám amit  elmesélt, abból kiderült , hogy nem unatkozott az éjszaka folyamán. Arról viszont keményen hallgatott, hogy nem ő viselte a kalapot,  hogy a nagyságos asszony keményen megdolgoztatta, és alaposan belekellett nyaljon a mézes köcsögbe.

           A délutáni órákban , különbőző hirek kezdtek keringeni , hogy valami huligánok Temesváron, államellenes  tetteket hajtanak végre, sztrájkolnak, felvonulnak, és bomlasztó tevékenységet fejtenek ki. De ezt csak a személyzettől, hallottuk akik egyáltalán , nem a mi nézeteinket vallották. Hívatalosan semmi hir nem szivárgott ki, és mi is kivoltunk téve a szóbeszédnek, egészen hétfő reggelig.

            Hétfőn reggel a tanárnő az átlagnál is szebben sminkelve jelent meg a második órán, és bejelentette -  azt amit mi már hallottunk, hogy huligánok garázdálkodnak Temesváron , de a kormány, a helyzet magaslatán áll, és rövid időn belül megszünteti ezt a bünös mozgalmat. A tanárnő alaposan szétnézett a teremben, mert látni akarta  a volt partnerét , hogy az milyen állapotba leledzik, és hogy mennyire viselte meg a maratoni szexparti.

           A fiú csak félszemmel mert a tanárnőre nézni, attól való félelmében , hogy újabb éjszakai meghivást kap , amit esetleg már nem szivesen csinálna végig,  minekutána volt alkalma megtapasztalni a nagyságos asszony nem éppen szerény  elvárásait. Egyelőre ez nem volt aktuális , mert bármenyire meggyőzően is hangzottak a professzor asszony szájából a megnyúgtató szavak, valahol a levegőben ott lebegett a kérdőjel - hogy minden valószínűség szerint a tanárok többet tudnak , mint amennyit elmondanak nekünk. Mi meg csak arra figyeltünk, azzal voltunk elfoglalva hogy a karrierünk utjába nem keveredjen semmi, és senki, mert néhány hónap múlva, elfoglalhatjuk jól megérdemelt állomáshelyeinket, kellő magas fizetéssel , hogy aztán parancsolgathassunk,  a fizikai munka helyett. Tettük ezt minden ideologiai meggyőződés nélkül , mert szentül elhittük , hogy nem véletlenül válogattak ki bennünket erre a célra, mert erre, mi vagyunk a legmegfelelőbbek. 

          A következő napokban  - bár tanáraink igyekeztek minden hírforrástól elzárni bennünket , mégis érezni lehetett, a hangulat megváltozását , sőt az is feltünt , hogy egy-egy lyukas óra is becsúszott, ami annak előtt soha elő nem fordult. A tanárok is mintha meglágyultak volna , kevesebbet tanitottak, és kevesebbet is kértek. Őket Bukarestből informálták, és a kapott információból annyit adtak át nekünk, amennyit  gondoltak, hogy feltétlenül tudnunk kell .

         A nyomott hangulat rányomta bélyegét az egymás közötti kapcsolatokra is. Már nem ragszkodtunka szapora " vetésforgóhoz" - be értük az éppen aktuális partnerünkkel, és egyre  gyakrabban gondoltunk a hazajövetelre, pedig halvány fogalmunk sem volt arról , hogy az mennyire közel van

         Az elkövetkező  két- három napban a tanárok, tanitási kedve  újabb negativ írányt mutatott, és a visszakérdezések teljesen elmaradtak. Időközben mi is értesültünk egy -két dologról , de még mindig megsem fordult a fejünkben, hogy akár a szocializmus vályogépitményének a befejezéséhez közeledünk. Mert nem volt alternativánk , nem ismertünk mást csak a tanáraink által ostorozott kapitalizmust, és düledező , de szép mesékkel támogatott szocializmust - már amenyiben az, az volt! Sokkal okosabbak nem lettünk, lehet , hogy butábbak sem, az viszont biztos, hogy itt megtapasztaltuk testközelből, hogy mennyire messze van a valóság, a kaligrafikus betükkel írt hazugságoktól. 

         Minekutána mi  kizárólag csak a román hivatalos hiradásokból, és a tanárainktól kapott informácokból értesültünk az eseményekről - nagyon kevés tudomásunk volt arról , hogy mi történik a valóságaban. Ezért a szállodai ismerősömhöz folyamodtam, hogy megtudhassak valami konkrétumot, ha nem is az igazat , de valamit, ami közelebb visz az igazság megismeréséhez. Jó néhány percembe került ameddig a recepciós barátnőmtől megtudtam - amit először nem is akartam elhinni - hogy lövések is eldördültek Temesváron, és mi több, emberáldozatok is vannak.

          Ekkor már kezdtem fontolóra venni a dolgot, és az is megfordult a fejembe, hogy hagyok csapot - papot és hazautazok. Ám ekkor tanáraink- valószinű felsőbb utasitásra - azzal rukkoltak elő , hogy C. elvtárs, aki jelen pillanatban nem tartózkodik itthon , hanem Iránba hinti, avagy két kézzel szórja a szocializmus magvait, rövidesen hazaérkezik, és akkor az egész országban helyre áll a rend. Ez volt a hivatalos álláspont , én viszont elkövettem azt a hibát , hogy néhány kollégámnak elmondtam az általam szerzett hírt, miszerint Temesváron lőnek és halálos áldozatok is vannak. Ráadásul , még azt is kikotyogtam , hogy a hír nem belföldről , hanem külföldről származik.

          Ez a tény abszolut megosztotta a társaságot, mert akire hatott az ott szerzett tudományos szocialimus tanulmányozása az képtelenségnek tartotta , viszont aki képes volt gondolkodni is egy kicsit, és figyelembe vette a tanárok magatartását is az előtt abszolut nem volt elképzelhetetlen az általam ismertetett helyzet. Az órák végeztével  magához kéretett az egyik tanárom.

                                          Te, velem jössz 34.

          Rodika és Pável egymás  szemébe fúrták tekintetüket, mintha meg akarták volna igézni egymást.  Pedig ezen már régen túl voltak, itt már nem volt szükség igézetekre , hanem inkább a tettek mezejére kellett lépni, még mielőtt elszáll a varázs. Nem teketóriáztak sokat , hanem igyekeztek egymást és saját magukat kibontani ruháikból. Azokra már nem volt szükség, mert a szerelem tüze szinte égette testüket. Szabad utat engedtek régóta visszafogott vágyaiknak, és igyekeztek elfeledni minden rosszat ami követte őket az elmút időkban, Csak egymásnak voltak, és egymásért, - ezért igyekeztek felkapaszkodni a szerelem magasabb régióiba. Amikor ez sikerült, szoritó ölelésbe jutatták azt egymás tudomására. Sokáig maradtak így próbálták kihozni magukból  a legtöbbet amit adhattak egymásnak. Úgy kapaszkodtak egymásba mintha az életükért harcolnának, mert úgy érezték , hogy újra megtalálták azt a valamit amit egyszer már elvesztettek. 

          Fátyolos szemekkel és kielégüléssel  bontakoztam ki Pável karjaiból, valami, szinte már elfelejtett érzés töltött el valami olyasmi, amit akkor éreztem, amikor  Ráduval voltam együtt a kezdetek kezdetén . Rádut hamar elhessegettem az emlékeimből , csak azt a kellemes érzést tartottam meg amit most Pável  nagyon kellemesen idézett fel hozott vissza. Nincs még itt a vég, a szerelem virágos kertjében sok fajta virág nyilik, és ez a mostani , ha nem is a korai tulipán vagy  orgona illatát idézi, de a rózsának , vagy akár az őszirózsa  virágzásának meg felel. És ez így van jól, mint ahogy a mondás tartja : Ha bezárul előtted egy kapu, attól még akár több ablak is kinyilhat.

          Egy köszönő csókot ragasztottam Pável szájára, és sürgősen készülni kezdtem hazafelé. Ő, meg próbált marasztalni , pedig tudta jól , hogy nekem menni kell, mert egyéb kötelzettségeim is vannak. Ezt a kérését egy újabb csókkal folytottam belé, és ebben benne volt az is , hogy számithat rám máskor is, mert én is számitok rá.

          Haza felé menet azon gondolkodtam , hogy hogyan adom elő a délután eseményeit - mert bármilyen jó volt a kapcsolatom a lányokal egy az egyben nem mondhattam el nekik, hogy lefeküdtem Pávellel. De kétségeim sem voltak afelől , hogy előbb - utóbb úgy is meglátják rajtam, ezért úgy döntottem, hogy  a kérdés felvetésére rögtönözni fogok, de úgy , hogy a legközebb legyen a valósághoz. 

          Korom sötét volt az este, csak néhány sietős emberrel találkoztam, de lehet , hogy többel, de amelyik sötér ruhába volt azt nem vettem észre ezért  nem vettem számitásba sem. Különben is nagyon vágytam haza és kiváncsi voltam a fogadtatásomra is. Nem csalódtam, lányaim vacsorával vártak és sok-sok kérdéssel. A vacsorát elfogyasztottam, de a kérdések elől kiakartam térni , vagy legalább egy későbbi időpontra akartam halasztani. Ez bizony nem sikerült mert a két lányom kiváncsisága, ennek nem engedett teret  - azt mondták, hogy ha én elvárom tőlük az öszinteséget fiú ügyekben,akkor én sem tehetem meg, hogy  ne legyek őszinte velük , mert  akkor ők is hazudni fognak. Éreztem , hogy csapdába  kerültem., és megadtam magam.

- Na jó, akkor kérdezettek.

- Találkoztál Pávellel?- kérdezte kisebbik lányom teljesen  szokásos hangnemben.

- Igen.- váaszoltam kellő higgadtsággal , pedig már láttam nagyobbik lányom valami komolyabb kérdéssel készül.

- És hol voltatok?

- A cukrászdában , ahova veletek is szoktam járni.

- De mostanáig!- akkor az nem volt olcsó mulatság. 

- Nem mostanáig, de elég sokáig.

- És azután mit csináltatok?

- Utána hazamentünk - hozzá!

- De miért nem jöttetek ide?

- Mert Pável azt akarta , hogy hozzá menjünk.

- Csak azért - vagy valami másért is, kérdezte a nagyobbik lányom.

- Csak azért, meg azért hogy együnk is valamit mert a cukrászdában ittunk egy kis konyakot és kezdtünk éhesek lenni.

-  És mit ettetek?

-  Pável készitett egy hideg tálat.

- És te segietttél neki?

- Nem, mert már elvolt készitve.

- Ezek szerint Pável készült valamire.

- Igen készült, és nagyon finom volt a hideg tál.- volt hozzá egy kis pezsgő is.

- Akkor ne is mond , hogy nem csókolóztatok - füzte tovább a szót nagyobbik lányom, szemében a hitetlenség árnyalatával.

- Jó, akkor nem is mondok semmit, legyen úgy ahogy ti gondoljátok , és mostmár megyek lefeküdni , és jól teszitek , ha ti is nyugovóra tértek.