Te, velem jössz 32.

            Puszija, kellemes bizsergést okozott végig a hátgerincemben, és arra gondoltam, ha nem lennénk nyilvános helyen akkor, én is visszpusziltam volna - igy alig ismerősen. Eddigi leghosszabb beszélgetésünk a telefon beszélgetés volt, ezért elég nehezen indullt a további társalgásunk. Ő lényegesen többet tudott rólam mint én ő róla . Én ugyanis nem tudtam semmit vadonatúj barátomról, de szívesen emlékeztem vissza arra tényre  , hogy segitett a férjem leleplezésében. Talán nem is önzetlenül tette. Teljesen mindegy, hogy miért, de ha olyan nagyon sürgős lett volna neki, akkor sokkal hamarabb rámkattant volna, mert hogy szimpatikus vagyok neki, azt már az első találkozásunkkor elárulta , amikor hosszan, mélyen  nézett a szemembe, kutatva keresve valamit, ami neki szól, amiért érdemesnek itélte meg a velem való foglalkozást. Ameddig a városba tartózkodott - a volt férjem , még véletlenül sem futottunk össze. Semminemű közeledés nem jöhetett létre.              Ám amikor Rádu elhagyta várost az ő vöröskéjével, szinte azonnal összefutottunk. Lehetett ez a sors keze, vagy véletlen, vagy szándékos kivárás is. De ennek az okát már fölösleges lenne kutatni.

           A kávét már megittuk, a konyak is fogytán volt, ezért a hidegre való tekintettel megismételtüka rendelést.

Újabb forró kávé érkezett és én elérkezettnek láttam az idejét annak, hogy kérdezgessek egyet és mást Páveltől.

- Mesélhetnél magadról valamit - mert én semmit sem tudok rólad.

- Ha kérdezel, mesélek , mert én nem tudhatom , hogy téged mi érdekel.

- Az érdekelne , hogy magányos vagy, vagy csak eljátszod a magányost?

- Kemény, őszinte kérdés, ezért a válasz is az lesz. Magányosabb nem is lehetnék.

- És mióta vagy magányos - voltál nős és elváltál?

- Ahogy mondod , de nem én véltam el , hanem  elhagytak , éppen úgy mint téged.

- Na ne mond!

- Te kérdezted, azért mondom.

- És gyerekeitek vannak?

- Van egy tizennyolc éves fiam, mert egy kicsit korán nősültem, mert még nem vagyok negyven éves , csak egy hónap múlva.

- Vicces vagy.

- És te hány éves vagy ?

- Találd ki?

- Harminc öt.

- Attól több , de ha akarod maradhatunka harmincötnél. Nem mintha bármi jelentősége is lenne. De miért vagy olyan zárkózott , hogy minden szót szivattyuval kell kiszivni belőled.

-Kérdezz csak!- nem szeretek, és nem is akarok fölöslegsen beszélni, sőt  ha javasolhatom akkor  inkább indulhatnánk hazafelé, mert az az érzésem , hogy itt ebben a hüvös cukrászdában, nagyon lassan melegedünk össze még a konyakok segitségével sem. Már pedig én nagyon szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Ezt remélem észrevetted, és be vallom őszintén , hogy most már nagyon feszélyez , hogy ilyen sokan vannak ebben a cukrászdába.

             Pável rendezte a számlát, és a pár kilépett a borús sötét decemberi estébe. Még csak öt óra volt de már az utcai lámpák egy más köszöntve sorban gyúltak ki a csendes utcán. Ösztönösen összebujtak, és Pável  a nagykabáton keresztül úgy érezte, hogy  Rodika  megborzong. Csak azt nem tudta megállapitani , hogy a hidegtől , vagy valami mástól. Ezért megkérdezte:

- Fázol ?

 -Már nem annyira, ha igy hozzádbújhatok.

- Bujjál csak egész  nyugodtam , mert mindjárt otthon vagyunk és akkor  még jobban összebújhatunk , ha akarod.

            Rodika erre nem válaszolt , hanem még jobban hozzábújt Pávelhez aki ebből megértette, a még szorosabb összebujásnak nincsen semmi akadálya.

           Egy elsőemeleti tömbházlakásba érkeztek - pontosan "ikertestvére" volt a Rodika lakásának, csak egy emelettel lejjebb, és talán egy kicsit kaletibb fekvése volt , de ezzel  sem érdemes most foglalkozni ebben a decemberi napmentes  időben. De jó volt a fütés - amiben  az ő tömbházuk nem jeleskedett. Ezen észrevételét azonnal jelezte  Pávelnak, aki elégedetten nyugtázta Rodika elégedettségét , és alig tudta visszatartani magát  attól hogy azonnal ne ölelje át ,ne csókolja meg és ne kezdje kicsomagolni  ruháiból.

           Pável, a hütőből egy maga készitette hidegtálat vett elő és a kanapé előtt álló csinos kis asztalkára helyezte. Ennünk kell valamit mert már mindjárt itt az este, és dél óta nem ettem semmit. Gondolom te sem.

- Való igaz nem ettem semmit, ezért megkóstolom , hogy lássam milyen finomat  tudsz késziteni.

- Megkóstolhatod nyugodtam  - kellő gyakorlatom van benne , mert már az ötődik éve egyedül élek, amióta feleségemet megkörnyékezte egy fiatal kandúr, és ő igent nyávogott vissza neki, egy négy évvel ezelőtti tavaszon. Gondoltam ez érdekel , ezért mondtam ezt el most.  A csábitó egy dúsgazdag párt titkár csemetéje volt, és a volt feleségem nem tudott ellenállni a kilátásba helyezett luxusnak. Hanem ha elfogyasztottuk az uzsonnát akkor gondoskodtam egy kis pezsgőról is - mert szeretnék elfeledkezni mindenről ami a volt feleségemre emlékeztet.

- Hozom a pezsgőt.

- Azt jól teszed, mert nekem is lenne miről elfeledkeznem.

              Pezsgős poharakat vett elő Pável, és töltötta poharakba, meg mellé is, mert  a szemét le nem vette Rodikáról. Rodikának melege lett és kigombolta bluzát, mert a férfi látványa, annak közelsége, és  a pezsgő illuziója egy olyan érzést inditott meg benne, ami nem vezethetett másfelé csak a férfi karjaiba.