Te, velem jössz 30.

           Hosszú hónapok óta nem hajtottam úgy  álomra fejemet mint azon az estén. Különös melegség áradt  végig a testemen  már csak arra a gondolatra is , hogy  újra igazi párom lehet , még akkor is, ha ez nélkülöz minden féle állami vagy vallásos ceremóniát. Mindezek ellenére nagyon nehezen aludtam el, és  nyugtalanul  aludtam. Félálomban még telefoncsergést is hallottam , de aztán ki nevettem magam mert rájöttem , hogy  ébredező szerelmi vágyam játszik velem csalóka játékot.

          Reggel hatkor viszont valóban csengett a telefon, és amikor felvettem egy kedves férfi hang súgta bele a kagylóba: Jó reggelt , hogy aludtál? Felismertem a Pavel hangját, és legszivesebben  azt mondtam volna neki , hogy jobban tetted volna , hogy ha az este eljöttél volna ide, mert akkor nem kellett volna telefonálj. De azért ilyen messsze nem mentem , hanem csak addig -  rádgondoltam az este amikor lefeküdtem és ma reggel is mikor megébredtem.

           Ezekkel a szavakkal azt hiszem célba találtam, mert azt válaszolta nekem , ha ez igaz, akkor szivesen látna vendégül ma délután a lakásán. Egy kicsit várakoztam a válasszal, nem mintha nem tudtam volna , hogy mit fogok  válaszolni, csak  nem akartam túl gyors lenni.

- Azt hiszem , hogy ennek csak annyi akadálya van , hogy nem tudom , hogy hol laksz, meg az , hogy nem szoktam férfiak lakására felmenni egyedül.

- Értem, de ez megoldható, ha meg mondod , hogy hol várjalak, vagy keresselek- füzte a szót Pável.

- Nem kell keress , nem vagyok elveszve, és ha neked megfelel az a hely, az a kis cukrászda, akkor ott találkozhatunk, csak be kell jelentsem a lányoknak , hogy ma késni fogok, és remélem, hogy belegyzésüket adják , mert jó lányok, és én is elszoktam engedni őket, ha úgy adódik a helyzet. Köszönöm hogy hivtál , de most már mosakodnom, öltözködnöm kell, mert ha meglátnád , hogy nézek ki igy hálóingben, lehet , hogy lemondanád a találkozót.

- Remélem, hogy foglak még úgy is látni!

- Reméld!- és délután, ott a cukrászdában találkozunk.

           Még mielőtt elmentem volna, a lányok néztek ki a másik szóbából, és huncut mosollyal kérdezték: anyúú , ki volt az?- csak tán nem Pável.

- De igen, és ma délután később jövök haza - milyen jó hogy mindenbe bele ütitek az orrotokat- büntetésből- ma ti készittek egy kis vacsorát mire hazajövök.

- És mikor jössz ?

- Azt még igazán nem tudom , de az ne is érdekeljen benneteket, hanem inkább keljetek fel és készitsetek magatokanak tízórait, mert nekem már nincs időm - elbeszélgettem az időt Pávellel. Remélem nincs ellene kifogásotok- de ha van felejtsétek el. Rájuk mosolyogtam és kimentem az ajtón. Az előszobában , még hallottam ahogy szinte kórusben mondják: Ez az anyú bepasizott. Nem mentem vissza. Úgyan miért mentem volna, amikor néhány hónap  kihagyás után , a munka utánra is van saját különbejáratú programom, amitől igazán várok is valami jót. Csaknem tánclépésben siettem a mukahelyemre , és aki látott az biztos azonnal felfedezte , hogy valami történt, vagy valami vidám történés van kilátásba az életembe. Annyira nem tudtam elrejteni örömömet. Úgy éreztem , hogy kezd megint sinen lenni az életem, egy nem is olyan rövid kisiklás után.                  Nagyon régen vártam már ennyire a munka idő lejártát, mint ezen a napon .  Éreztem a férjem hiányát, annak ellenére , hogy rendesen küldött pénzt a gyerekeknek. Elsősorban a felbomlott egyensúlyt hiányoltam , és ugyanakkor azt éreztem , hogy ez is helyre állhat, amenyiben kapcsolatom Pávellel elfogadhatóra alakul. Ebben nagyon biztam, mert jelen állapotomban maximum  egy félembernek éreztem magam aki képtelen kiegészülni.

           Egésznap nagyon szaporán dolgoztam, ezt a kollégák is észrevették, és felszólitottak , még nincs itt a világ vége , hagyhatok egy kis munkát a következő napra is , abban az esetben ha nincs számitásom beadni  a felmondásomat. Dehogy volt, csak hajtottam az időt , hogy a délutáni találka mielőbb létrejöhessen. Nem voltak különösebb elvárásaim - elsősorban megszerettem volna ismerni Pávelt, egy kicsit közelebbről, mert nagyon keveset tudtam róla , de amit tudtam az mind mellette szólt. Elhatároztam , hogy pontosan annyit adok magamból, amennyit Pável elvár , és megérdemel.

            Eljött a délután, és én azon kaptam magam , hogy az átlagos sebességemtől szaporábban szedem a lábaimat, mert úgy éreztem , hogy egyszerre   húz valami előre , taszit valami hátulról,   abba az irányba ahol valami újat, valami szépet valami megnyugtatót kaphatok.

            Ilyen és ehhez hasonló érzésekkel értem a kis cukrászdában.Pável előtt egy konyak és egy kávé várt elfogyasztásra. Üdvözöltük egymást majd leültem a székre , ám amikor előre hajoltam a leülés érdekében egész közel hajoltam hozzá és egy röpke pillantás alatt, egy puszit osztott ki nekem. Bár egy kicsit meglepett - elsősorban a nyilvánosság miatt -  ám amikor jobban végiggondoltam rájöttem , hogy ez azt jelenti , hogy felvállal engem a nyilvánosság előtt is.