Te, velem jössz 29.

            A professzoraszony igent mondott - egyelőre csak a bulira, annak a kimeneteléről  nekünk,  pontosabban  nekem, és a tanárnővel "párzani" vágyó fiatalembernek kellett gondoskodni. Még bevontunk , néhány hangulat felelőst is, akiről tudtuk hogy alkohohos befolyás alatt képesek aládolgozni a kollégának a siker érdekében. 

           December első napjai lehettek, azt mondták , hogy  karácsony táján  hazaengednek bennünket, és januárban visszatérünk, hogy  folytathassuk a tanulásban való elmélyülésünket. Persze nem karácsonyt mondtak, hanem december húszonötödikét, mert valamivel úgy be voltak oltva , hogy amikor beléptek a szálloda konferenciatermében minden vallásos ünnepnap nevét elfelejtették , csak kizárólag a dátumokat tudták , de azt hibátlanul. Azt hiszem része volt ez is feladatuknak , de amit ők sem tartottak be, mert az otthonról hozott szokásokat nem tudta  lemosni róluk a kommunista agymosás sem, úgyanis az  mélyebben gyökerezett , mint a komcsi ideológia.

          Eljött az a szombati nap amikor a születésnapomat tartottuk és ami nemcsak arról szólt, hogy engem felköszöntsenek, és egy kis ünnepséget rendezzenek tiszteletemre-  és utána természetesen ágyba vigyenek.Hanem arról is , hogy professzorasszony  libidó koeficiensét,   éberen tartsák és némileg megcáfoljáka szocialista erkölcs dogmájában hivő emberek egy részét. A tanárnő mellé jó  ívóképességü embereket és lányokat ültettek. Ezek között kezdtek nekem is helyet szoritani mert nagyon szépen "fejlődtem" az alkohol fogyasztás terén, és nem voltam válogatós sem az italokban sem a férfiakban.   Ez a kettő valahogy együtt járt. De most én is alá kellett dolgozzak a férfi kollégámnak aki a fogadást felvállalta .

          A professzor aszonyt felvállaló "diákot! éppen szembe ültettük a hölggyel , hogy állandó szemkontaktust tudjanak tartani , és érzelmeiket az alkoholfogyasztás függvényében,  azonnal tudják közvetiteni egymás irányába. Nem mintha  szégyenlősek lettek volna,  de szorult beléjük annyi diszkréció, hogy teljesen nyiltan hangos szóval ne hivják el  egymást  saját szobájuk meglátogatására , még akkor sem ha az teljesen nyilvánvaló volt , hogy nem a szállodai szobájukat mentek szellőztetni a decemberi hidegben. Ez mindenkire vonatkozott mert csak a látszatra figyeltek , hogy mi történika kulisszák mögött  azzal senki sem foglalkozott, mert szinte mindenkinek volt már kisebb nagyobb takargatni valója. Kivétel volt néhány férfi akik nem akartak , vagy egyáltalán nem jutottak hozzá a túlságosan lefoglalt, és igénybe vett  hölgyekhez. Azt hiszem, ilyen férfiválaszték mellett a hűség fogalma számitáson kivűl maradt.

           Barátunk  ártatlanul, eljátszotta , hogy nem tudta, hogy  mi a professzor asszony kedvenc itala, és puszta véletlenségből rendeltek neki unicumot.  Nem sokára következtek a pohár köszöntők, és minden tószt   után inni kellett. Ezek a pohár köszöntők nem nélkülözték a sikamlós megjegyzéseket sem, és amelyek minden szinten hirdették a(szabad)szerelmet , illetve a szerelem mindenhatóságát, korra, nemre való tekintet nélkül. A sokadik tószt után a profeszor asszony már a harmadik pohárka unicumot küldte le a torkán apránként - ami pontosan olyan apránként fokozatosan taszitotta  a mámor irányába, hogy már nem bírta levenni a tekintetét, a szembenülő ugyancsak vágyakozó pillantásokat feléje  lövelő potenciális szeretőről.

 A forgatókönyv szerint, engem felkértek táncolni, minek utána barátunk a profeszor asszonyt vitte a táncba. Szép pár voltak, majdnem olyan szép mint az én párosom.Aztán csatlakozott a bukresti pár is. Igyekeztek megadni a módját a tánc okozta lehetőségeknek. Úgy simultak egymáshoz a párok , hogy egyértelművé válljon, hogy nem a tánc a végcél, hanem az hogy meggyőződjenek, hogy hamis tudomány az, amelyik megpróbálja kizárni az emberi érzéseket, gyarlóságokat az emberi kapcsolatokból, vagy férfi nő kapcsolatból. Mert az teljeséggel lehetetlen. Már rég nem erről szólt ez a tánckapcsolat, hanem arról , hogy megteremtették az alkalmat arra , hogy csalfa hazug szándékkal legalább a látszatát eljátszák annak , hogy kivánják egymást, hogy egy hullámhosszra tudják hozni egymást annak érdekében , hogy bekövetkezzen egy légyott,amit megpróbálnak elhitetni egymással , hogy spontán jött létre.

           A mellettem táncoló pár úgy összebújt, hogy érezni lehetett, még a kivűlállónak is, hogy már semmi akadálya annak , hogy elvonuljanak, valamelyikük szobájába. A professzorasszony ragaszkodott, hogy az ő szobájába menjenek , és ennek is meg volt az oka. Amikor látták , hogy mi is elvonulunk, csak pillanatok múlhattak el, és máris hallotuk bizonytalan lépéseiket a lépcsőn, amint követik példánkat. Mi bementünk az én szobámba, és  figyeltük, hogy ők melyik szobát válasszák.

            Nekünk nem volt olyan sürgős, ezért még simogattuk egymást egy kicsit , ezzel is előnyt adva a két szobával odább ugyancsak egymásnak feszülő párnak. Bár én sem tartom illendőnek, de kimentem ,a  folyosóra, hogy netán néhány szerelmi együttlétre  utaló hangokat halljak , ugyanis ez is a feladatomhoz tartozott , hogy nekem kellett bizonyitanom , hogy az aktus megtörtént. Előbb csak egyre erősödő  női nyögéseket hallattam- kedvem lett volna kukucskálni is egy kicsit, de arra már nem volt szükség mert egy értelművé vált , hogy  a szobában tartózkodó pár túl van a csúcson és már csak lemenő ágon értelmezhető sóhajok hagyják el az  ajkukat.

             Ezek után visszasiettem partneremhez aki már éppen indult utánam, mert már annyira izgalomba volt , hogy nem tudtott tovább várni. Való igaz - engem is inspiráltak a másik szobából kihallatszó semmivel sem összetéveszthető  sóhajok, zajok, zörejek, ágynyikorgások.