Te, velem jössz 26.

            Szomorú napok következtek, nem tudtam eldönteni , hogy minek örülnék jobban , annak , hogyha  elmegy a férjem , vagy annak , hogyha  minden jóra fordulna és boldogan élnénk tovább. Mindkét eset mellett szólt valami jó , de valami rossz is. Ha velem marad, örök tüske és vitainditó lehet az, amit elkövetett, ellenem és családja ellen. Mikor ezt éreztem, úgy gondoltam, jobb ha elmegy. De ha a gyerekeimre gondoltam akkor szivesen vettem volna ha marad. De azonnal megszólalt bennem a kis ördög - nem osztozok senkivel.

            Egyébként a nagyobbik lányomnak már volt fiúja, és ő sokat kérdezett engem a fiú lány kapcsolatról. Eleinte csak jót és szépet tudtam mondani , főleg olyanokat amit én is megértem, és örökké emlékezetes marad számomra. De  most, hogy  a férjemnek akadt más, ezek a szép történések, emlékek, nagyon elbizonytalanitottak és  ez a bizonytalánság átragadt a lányomra is. Ahogy az én esetemben egy -két hónap alatt visszájára fordult a házasságom, egy szép hosszú, tízennyolc év után, érthetetlenül semmivé lett. És még nem voltam harminchét éves. Meg magyarázhatataln érzelmek törtek fel belőlem, már teljes szivemből kívántam , hogy férjem mielőbb elhagyjon bennünket, mert már zavart maga a jelenléte is. Zavart a hangja, minden mozdulata. Az én érzéseim nem egyeztek a gyerekeimével - ők bár felfogták megértették a helyzetemet, de még sem szivesen mondtak le az apjuk állandó jelenlétéről. De ennek is eljött az ideje,mert rövidesen bejelentette , hogy elfog menni a legrövidebb időn belül, de a gyerekekről , mindenképpen továbbra is gondoskodni fog, és nem csak a törvény által előírt összeggel , hanem lehetőségeihez mérten megpróbál többel is.

            Nehezen mondta ki ezeket a szavakat, nagyon nehéz szavak voltak ezek. Aztán a lányaival beszélt a másik szobába. Sokáig voltak bent. Én addig megpróbáltam felfogni, értelmezni , hogy mi is történt velem. Aztán befejeztem a múlton való rágodást, tudomásul vettem a sorscsapást , és azt is eldöntöttem, hogy igenis talpra állok, többet fogok foglalkozni a gyerekeimmel, de magamra is szakitok időt és talán még egy férfival is összefuthatok, akinek felajánlhatom szerelmemet, cserébe az ő szerelméért. Ahogy ezt végiggondoltam, mosoly futott végig az arcomon, mert arra gondoltam , hogy milyen egyszerű ez igy elméletben , és milyen nehéz a valóságban. Mert ha  ilyesmi megtörténhet  tízennyolc év házasság  után, akkor ujraházasodásról szó sem lehet, de a szerelemről sem fogok lemondani. Mert az mindenkinek kijár- még akkor is ha azt nem szentesiti egyházi vagy polgári esküvő.

            Aztán észrevettem magam, nagyon előre futottam az időben- hiszen még az előző végére sem tettünk pontot. Igaz azt a bizonyos pontot éppen most igyekszünk korábbi életünk végére helyezni. Mikor kijött a férjem a másik szobából, láttam rajta , hogy nem egy könnyed beszélgetésen van túl, hanem egy nagyon szomorú fájdalmas társalgáson. Erről  árulkodtak szomorú fáradt szemei, az is látszott rajta ,hogy nem kis erőfeszitésbe került könnyeinek visszatartása.  De már nem hatott meg, már nem volt rám olyan hatással, hogy még jobban fájjon , mint ahogy amugyis fáj a szakitás. Már nem kerestem a hibát magamba, talán már nem is gyülöltem, hanem elfogadtam mindent úgy ahogy történt. Igyekeztem magam is felmenteni minden felelősség alól , mert úgy éreztem, nem követtem el semmi olyan hibát ami ide vezethetett.

             Tudtam, nem lesz könnyű egyedűl nevelni, a két már nagy lányomat. De biztam magambe és biztam az eddigi  életemben is. Hiszen a gyerekekkel való foglalkozások eddig is az énvállamat nyomták. És ezt nem panaszként róvom fel, mert ez a feladat nagyonsok örömöt is okozott nekem, sohasem kellett szégyenkeznem a gyerekek miatt az iskolában, tanulmányi , vagy fegyelemi  okok miatt.

             Mindentől függetlenül, tudtam,  sok minden megfog változni. Nem lesznek kissebb összezördülések, ami után olyan édes kellemes összebujások következtek. Nem lesznek éjfélig tartó beszélgetések amikor a magunk és a gyerekeink sorsáról próbáltunk értekezni. Ezeket a dolgokat az elkövetkezőkben magamnak kell meg oldanom. Ami gyrekeket illeti, tudtam , hogy jó uton járnak, de azt is tudtam, attól függetlenül minden lépésüket nyomon kell követnem mert abban korban vannak amikor csak egy két nap nem odafigyelés, soha jóvá nem tehető dolgokat idézhet elő. Szinte napi parancsba adtam ki magamnaka gyerekekkel való minél több beszélgetést, anékül , hogy az esetleg a terhükre legyen. Ezt az arányt sem könnyű  megtalálni , de én igyekeztem várni  addig amig ők érdeklődni kezdenek valami íránt,  és egy bizonyos dolog megtárgyalása közben tértem ki egyebekre is, ami egyáltalán kapcsolatba hozható volt  az általuk felvetett problémákkal.

            Ezen a fronton nem is akadtak gondok sokkal nagyobb gond volt a a magán éltem rendezése. Nem tudom miért , de ez a része a dolognak nagyon nehezen ment, még akkor is amikor már Rádu rég elment, és nekem szerelmi élményben több hónapja ne volt részem. Igaz nem is nagyon propagáltam , hogy nem vagyunk együtt. De titkolni sem volt érdemes mert egy akkora gyárban ha öten tudták, akkor az egyenlő volt azzal , hogy mindenki tudta.

            A gyárban lettek volna hódolóim, nem is egy ajánlatot kaptam - ezek között voltak egy éjszakás, több hetes, de egészen komoly ajánlatok is. Ezek közül választhattam. De nem tudtam ,mert előéletemben   soha nem kerültem olyan helyzetben , hogy ilyesmiben kellenne döntsek. Mert nekem gyerekkoromtól kezdve meg volt Rádú, és semmi sem kényszeritett soha olyasmire , hogy másra nézzek. Legfennebb a magam szórakoztatásárea játszottam el a gondolattal néha, hogy Rádun kivül is vannak férfiak a világon.

           Mikor mindennel egyensúlyba éreztem magam- főleg magammal- akkor támadt fel bennem erősebben  a női ösztön, a szerelem utáni vágy, a valakiről való gondoskodás , és a valakitől való elvárása a gondoskodásnak.  Ilyenkor végig skáláztam az ismerős és számitásba jöhető férfiakat. Előbb szelektáltam nős nem  nős, kategóriákat, aztán ezzel felhagytam mert aki az én Rádumat elrabolta az sem gondolt arra , hogy az nős vagy nem nős. 

          Hanem az a Pával a ping-pong teremből - jól néz ki, sportos alkat, negyven körüli, és még hasonlit is Rádura, Csak azt nem tudom , hogy nős vagy nem nős. De az igazán nem számit mert, láttam rajta , hogy érdeklődéssel van az alakom íránt. Majd megpróbáloma kiváncsiságát  kielégiteni - csak még azt nem tudom, hogyan.