Te , velem jössz 24.

           Elég nagyok voltak a gyerekek ahhoz , hogy elmondhassam nekik , hogy látott már ilyet világ, de amig konkrétan meg nem tudok mindent addig csak egyetlen egyszer kérdezem meg Rádut, hogy minek köszönhetem az elhidegülést. Bennem van a baj , vagy valami egyéb befolyásoló tényező ütötte fel a fejét. Meg tettem,megkérdeztem. A választ a szavak keresése  előzte meg, amiből azonnal levontam a kellő következtetéseket , hogy bizony a tőlem való elhidegülést, egy tőlem független személy váltja ki. Akkor már több mint tizenhétéves házasok voltunk és ísmertem annyira az uramat , hogy szavak nélkül is pontosan meg tudtam állapitani , hogy most nagy a baj,  és minden valószínűség szerint, a Rádu részéről a kocka el van vetve. 

          Hazudnék, ha azt mondanám , hogy nem fájt, mert nagyon fájt, de fogalmam sem volt , hogy mit tegyek, mit tehetek. Gyermekeim tanácsát is kikértem - semmit nem tudtak mondani, nem szerették volna elveszteni az apjukat, én viszont nem akartam osztozni senkivel rajta. Tudni nem, de érezni éreztem,   nem én vagyok az első a férjem életében, és hogy ezt meg is tudjam, minden képpen segitségre volt szükségem. Sajnos nem voltam járatos az ő sport barátai, és sport barátnői társaságában. Bár ismerős lettem volna, akkor talán sohasem estem volna ebbe a kelepcébe , hogy az elhagyás veszélye fenyegessen. De ezen már késő volt gondolkozni.

          A férjemmel már csak hivatalosan , kimérten és a szeretet kimutatását mellőzve beszélgettünk .Én is megjátszottam magam , pedig még nagyon vágytam rá, mégis kitudtam  mondani azt szót, hogy nem. Nem az eszemmel gondolkodtam akkor, mert az észérvek helyét átvette a harag, a gyülölet, egyelőre még egy enyhébb fokozata, amiből még lehetett volna visszaut. De nem lett , mert az én makacsságom, nem tette lehetővé a további együttélésünket.

          Életemben először bosszút forraltam, és azt mondtam magamban ha beigazolódik a félrelépése, én sem várakozok sokáig , hanem az első kedves férfit elcsábitom , ha ő nem akar elcsábitani engem. Azért ezen még gondolkodtam  egy kicsit, mert eddigi életem nem szolgált kellő tapasztalattal a hóditást illetően, mert mindezidáig szerelmi életem zökkenőmentes volt, és az is maradt volna ha nem kavar be valaki egy vöröshajú bombázó személyében. 

          Egyik nap -szokásától eltérően - nem ment ping-pongozni. Gondoltam, akkor elmegyek én szétnézni a sportteremben ahol némi hasznos információhoz juthatok. Megkerestem  Pávelt, és igyekeztem enyhén kacéran viselkedni, ezáltal  bizalmat kelteni személyem íránt. Pável vette a lapot, alaposabban szemügyre vett és valami megmozdulhatott benne mert, néhány kérdésemre , ha nem is pontos  de a tényekre utaló válaszokat adott. Közben kiváncsian bámulta a domborulataimat. Előlről és hátulról is. Én meg úgy tettem, mint akinek tetszik a dolog, ezzel elhintve benne a reményt , hogy esetleg az elkövekezőkben  annyira lecsökkenthetjük a távolságot egymás között , hogy akár érintkezhetünk is.

          Pável adott még egy jó tippet ,  esetleg vegyem fel a kapcsolatot azzal a lánnyal, akit a multkor mutatott nekem , de most is itt van. Az a lány sok mindent tud a vörös hóditóról , mert az egyetem bentlakásába együtt laktak.

         Semmi gond, ezt mind megteszem, hiszen ott dolgozik  egy emelettel lejjeb, a tervezési  osztályon. Sajnos az én munka körömnek nem sok köze volt a tervezéshez ezért valamit ki kellett találjak ,hogy szükségem lenne egy ajtórajzra mert kiakarom cseréltetni a bejárati ajtót. Persze csak egy skiccről van szó.  A főnököt ismertem - odamentem hozzá, és pár szóba vázoltam neki , hogy mire lenne szükségem. A főnök javasolta , hgy menjek egészen nyugodtan az új lányhoz, mert az már befejezte a körmeinek aznapi ápolását. 

         Hamar előadtam neki a problémámat, és persze megdicsértem a körömlakja, és ruzsának a színét. Felajánlottam neki a tegződést amit azonnal el is fogadott, és a  következőkben  már igy folytattuk tovább a társalgást. Idejét láttam annak , hogy megdicsérjem ping-pong tudását is.

- Jajj , láttalak a multkor játszani a sport teremben - mondhatom remekül játszol.

- Ó , az semmi látnád a Lujzát, a férfiakat is simán veri.

- Kí az a Lujza?

- Hát nem ismered - ott dolgozik a  kereskedelmi osztályon az csinos vörös hajú. 

- Ja, tudom már, de a multkor, amikor téged láttalak, ő nem volt ott.

- Nem akkor nem - de igen, ott volt csak hamarabb elment  az egyik sráccal. Úgyanis  nem van neki egy új palija és azzal most nagyon együtt vannak.

- Hogy néz ki?-  ismerem ?

- Ismerheted , mert a gyárból van, egyébként jóképű srác , bár hozzá képest én egy kicsit idősnek tartom - mondtam is neki. De azt hiszem , hogy nagyon belevannak zúgva egymásba mert, én nagyon régen ismerem Lujzát, és bizton állitom, hogy ha ő megakar kapni valakit akkor ő meg is kapja.

            Megköszöntem a rajzot, bólintottam, de hogyan távoztam a tervezési osztályról , arra már nem emlékszem. Sem akkor nem emlékeztem, sem most. Akkoriban gyakran jelent meg álmomba, hogy a férjem egy vörös hajú nővel  osztja meg szerelmét, mintha én már nem is lennék ezen a világon. Attól a perctől kezdve "hivatalból" készitettem  tízórait neki, hiszen magamnak is készitettem , még egy ideig együtt mentünk reggel dolgozni , de délután már külön uton mentünk haza közös otthonunkba. Közös témánk már nem nagyon volt - a két gyereken kivűl. A gyerekeknek is megmondtam mit tudtam meg , és azt is hogy nem szivesen látom a közös lakásunkban, és nem vagyok hajlandó  osztozni rajta azzal a vörös kurvával. Ebből ő minden megértett , hogy tudok a dologról - és arról is hogy a ping-pong mecsek előtt , vagy után ágygimnasztíkát is űznek.