Te velem jössz 2.

           Persze , hogy mennyivel lesz kellemeseb az izlés kérdése , de nem mindig fogunk lázadozni, sztrájkolni , meg ilyenek , hanem a magam  részéről benézek a kollégák, kolléganők agyába, esetleg "ágyába"- na jó ezt nem kell szószerint érteni - ha úgy kivánja a helyzet. Persze diszkréten , hiszen nem akarok én semmi rosszat publikálni , de a valós,  az élő hús vér emberek emberi  - olykor talán embertelen cselekedeteit elmesélni, kizárólagosan nevelési szándékkal ,a magam és a mások tanulságára. Bár egy cseppet sem vagyok biztos , hogy az emberek fontosnak tartanák a tanulást - akár a maguk hibájából , ha még egyszer, vagy többször ugyanabba a hibába esnek. De az ember már csak ilyen esendő, gyarló is - a számtalan jó tulajdonsága mellett. A számtalan jó tulajdonságra még viszatérünk, és megnézzük , hogy a jóságnak a szeretenek nevezett valami, meddig érvényes és meddig marad meg a maga hatarain belül.

           Itt egy kicsit visszakell lépjek - pontosan az emberi gyarlóság kapcsán , mert mint később megtudtam, annak idején amikor a sperlemezre felirtam a lozinkát azt csak három ember látta. Mind a háromról szent meggyőződésem volt , hogy velem egy oldalon állnak. Mégis még mielőtt elhagytam volna gyárkaput aznap már mondták - tudom hogy te írtad a táblára szöveget. Nem követtem el semmi bűnt , nem ért semmi megtorlás , ez nem számitott höstettnek, hiszen bárki megtehette volna mert  ott és akkor nekünk állta zászló - még is volt olyan aki azonnal továbitotta, hogy honnan származik a lozinka. Úgye hogy mennyire esendők , és gyarlók vagyunk. Nem érdeklődtem , hogy ki volt az áruló személy, csak levontam a megfelelő következtetéseket. Aztán  egy évre rá amikor nem is számitottam rá, talán el is felejtettem volna - akkor megtudtam. Már nem érdekelt, de a bizalmam megrendült az emberekben , mert az volt az áruló aki akkor a legjobban orditott a szabadszombatért, aki felismerte az írásomat.

            De ne cövekeljünk le itt, mert az idő halad, és akkor sem állt meg, sőt még csak nem is fékezett, hanem úgy tünt , hogy felgyorsulnak az események .

Tekintettel arra , hogy  odafent, vagy inkább odalent Bukarestben, legalább olyan nagy volt a fejvesztés mint minálunk, egyszerüen megszünt a központi ellenőrzés. Ezt a mi frissen választott  vezetőink - nem mondom , hogy azonnal , de egy kis késéssel észrevették és minekutána néhány napig nem kaptak semmi nemű eligazitást rájöttek, hogy szabadprédává vált a gyár késztermék készlete. Ez időtájt tízenegyezeregynéhányam vettünk fel a fizetést ettől a mammut cégtől , mert azt azért nem mondhatom , hogy annyian dolgoztunk . Mert ha annyian dolgoztunk volna akkor korántsem annyi kellett volna legyen a fizetésünk.

            Azért ezt a több mint tízezer embert ne egy csomóba tessék elképzelni ,mert itt ezen a telepen ami egyben a központ is volt hatezer körül volt a nyilvántartásba vett alkalmazottak száma. Ami ugyebár nem azonos a dolgozók számával. Voltak akik mindig délelőtt jártak be, voltak akik két váltásban és voltak olyanok is, aki három váltásban dolgoztak. Mert, bár lehet , hogy máshol nem igy szokás, de nálunk azidőtájt jó volt külön kezelni a dolgokat, a jelenlét és munka között. Az igazi különbséget ,majd vagy tizenötévvel később tapasztaltam meg, amikor volt szerencsém néhány hónapot Németországban dolgoznom. 

             De térjünk vissza eredeti témánkhoz, ami arról szólt , hogy vezetőink  egy szép napon azon kapták magukat , hogy a hozzánk tartozó kisebb vállalatok ad hoc vezetői kiakarják kanyaritani a maguk részét a szép nagy egész  kenyérből. Ezt közösen meg is beszélték - egy szép napon arra ébredtünk , hogy nem érkezik semmi áru a központi raktárba, mert mindenki maga kezdi sütögetni a  maga pogácsáját. Sőt  egyesek már el is inditották a privatízációnak nevezett valamit, ami arra volt jó , hogy a maguk malmára hajtsák a vizet.

             A bankok is úgy kezdtek szaporodni mint a nyulak, mert még nem telt el egy év a decemberi "múlatság" óta már legalább öt új bank nyitott székházat városunkban és boldognak boldogtalannak adott ki pénzt. De aki letétbe akarta helyezni a pénzét ötven hatvan százalékos kamatot igért. Nem is volt addig semmi baj ameddig az emberek betettéka pénzüket , ám amikor megindult a lavina visszafelé, és megkezdték kivenni  azt -  a  bankok csődöt jelentettek.

            Tessék jól meg figyelni ezt a játékot amit kezdtek játszani a vezetők. A dolog roppant egyszerű. MIvelhogy ennél a csillagállásnál vezetőink minden lázongásra netán sztrákra, vagy sztrájkkal való fenyegetésre ,némi fizetés emeléssel válaszoltak, az emberek megszokták , hogy jól rosszul de a fenyegetőzésből is ideig óráig meglehet élni.

             Az emberek zsebébe nem érezte jól magát a pénz , ezért az emberek  óriási vásárlásokba kezdtek. Kí saját pénzből , ki bankkölcsönből , de mindenki vásárolt. Az élelmiszer üzletek amelyek addg sem voltak túlzsufoltak, úgy kiürültek, hogy a rágcsálókat riasztópistollyal sem lehetet bezavarni az élelmiszer üzletek raktáraiba.

             De ez sem okozott gondot , mert megnyilt a határ nyugat felé - és gyárakból vásárolt elsősorban bútor , de egyéb cikkek is mint aragáztüzhely és palack, megindultak Magyarország írányába - ezuttal a csengersimai határátkelőnél - nem mint ezerkilencszázhetvenben, a zöldhatáron . Igaz akkor a Szamos vize vitte szállitotta  ugyan ezeket az árúcikkeket.

             Akkoriban - és ezt csak az fogja megérteni aki átélte - úgy kapkodták a román cigarettát  Magyarországon mint nyáron a szalmakalapot, pedig uram bocsá' olyan rossz és büdös volt , hogy valóban gyomor kellett hozzá. Igaz olcsó volt! Már ameddig volt - de elfogyott és nem sokára mi is ukrán cigarettát szivtunk, azon egyszerű ok miatt , hogy nem volt más, és határ nyitás által kárpátaljai testvéreink bennünk látták a jövőt. Később aztán rájöttek , hogy tévedtek! Mindenesetre volt egy fajta cigarettájuk- Koszmosznak hivták- másképp nem is hivhatták volna, az olyan rossz volt , hogy bár kényszerből de elszivtam néhányat , de utána nem sokára le is szoktam a dohányzásról. Több mint másfél évig nem cigarettáztam. De ez is elmúlt úgy, hogy  Mátészalkán Nyiregyházán lehetett román cigarettát kapni feketén, minálunk meg ukrán , talán akkor még orosz cigarettát.