Sikoly a mély tengerből

A jó tündér mindig odébb lakik. Miért mondják, hogy jó tündér? Van rossz tündér is? A tündér nem a jóságot jelképezi? S ha igen, miért nem imádkozunk hozzá?

Mert csak a mesében van és nem a hitben. Akkor hát nem hiszünk a mesékben? Pedig legkedvencebb műfajunk! Mesével indul az élet, Piroska, Hamupipőke, Hófehérke megannyi királyfi és mesebeli próba, a legkisebb diadala.

Mesét mondunk a sárkányról, a sok eldugott kincsről, nem létező birodalmak háborújáról, Ali babáról és egyéb hegyeket mozgató titkokról, rengeteg varázslóról.

Agyunk működik magától. Elszakadva a rációtól gondolkodik, álmodik. Vagy mi erőltetjük értelmetlen gondolkodásra? Szemünk sose látott, fülünk sose hallott és eljönni sosem fogó hazugságra? Mi értelmet hoz ez mind nekünk?

Vagy a mindennap túl nehéz? Agyunk tiltakozik? Saját ésszerű gondolkodásra nem képes? Ilyen hamar fárad? Egy egész éjszakára való pihenőt kap! Ilyenkor el is kanászosodik! Idegrendszerünk köreit rövidre zárja, és mutat nekünk tündér mesét ördög fiókákkal!

De jaj nekünk mikor más mesél, tömeget toboroz.

A szemed fénye tükrözi az érzelmi állapotod, az értelmet, a jellemedet. Talán a jellemet a legjobban, de az egyszerű mozdulatok hűen árulkodnak az agy határairól. Népies elgyengülés, fejléc nélküli gondolkodás.

Jaj, ha a hited nem a tömegé! Hazug meséjüket elfogadni nem akarod! Mert minden lépésük ellened fordul. Valamit leszednek rólad, szétszednek.

„Egy okos barát barátsága többet ér, mint az összes balgáé összesen”

Alkotásaid fontosak mindenkinek. Ha nincs elismerése, kezdjél nagyobba. Ismerd meg magad. Ne enged a tündéreket magad köré. Követeld ki a magadét! Mindenki azt kapja amit a többség érdemel.

Egyedül vagy mint egy sziget. És ha köveket félre gördítve kertet teremtesz, a föld ad hálát a gondozásért. De jaj neki a szép virulásért! Mert jönnek a rövid zavaros tekintetek. Görbe szájak mindent szétszednek! És mesélnek gyíkot, ördögöt. Tested tisztaságát sötét agyuk játékává teszik. Terjesztik a betegséget. Hangjuk éles: nekik miért nem adatik!

Azt hiszed elmentek, de csak rügyek fakadjanak az ágon, rögvest visszajönnek! Kardot ragadsz védelmedül. Irtod a gazt, ölöd a sötétséget, építed a jövődet. Karjaik rád mutatnak és siránkoznak a tömegek „Nekik jár! Nekik jár! Vádolnak, hogy vagy szakadár! És újra szétszednek a torz tömegek”

Elfáradsz, felállni nehéz. Egyedül vagy, gondolataid nem mered elmondani. Körülvesznek üres tekintetek. Nincs többé ünneped. A természet lágy öle betakar, mosolyod elszáll.

Őrjöngenek a győztesek.