Előzmények: Ronald West, képregény-, számítógépes játék-, és filmrajongó rossz nővel kezdett ki, amikor lefeküdt Jenny-vel, a bandavezér Georgie Fawcett testvérével. Georgie ötmillió dollár vérdíjat tűzött ki a fejére, ezért menekülnie kell Marshville-ből, persze, ez nem megy olyan könnyen, az őt üldöző rendőrautók gyűrűjében pedig összeütközik egy emberfeletti erejű sráccal, akivel sikerül összehaverkodnia. Azonban a rá vadászó bérgyilkosokkal még mindig meg kell küzdenie...

            4. Fejezet

    Ronald West: Rebirth  

           (folytatás)

-Ronnie, csak feküdj le a kibánt földre, és fogadd el a sorsodat!

-Dögölj meg… te is dögölj meg, meg Georgie is dögöljön meg! –ez nem igaz… valamit még tennem kell… valamit még csak tudok csinálni. Ronnie… nem igaz, hogy egy golyó leterítette… rendbe kellene hoznia magát…

-ÁRRGGHHHH! Mi ez? Hol vagyok?

-Ez meg mi a jó ég? Téged fejbe lőttelek, bazdmeg! Ha lelőlek, meghalsz! –Villám sem tudja elhinni, hogy Ronald Jr sikeresen helyrehozta magát egy fejlövés után. Ronnie arcán óriási zavarodottságot látok, remélem nem vesztette el megint az emlékeit. Bár egy fejlövés az fejlövés, basszus…

-Halj már meg végre! –Ronnie még bekap pár lövést Villámtól, de úgy látszik, fel sem fogja, mi történik vele. Csak néz bamba arccal előre, és kezd elvérezni. Ám ekkor hirtelen megváltozik a tekintete, és egy hatalmasat üt Villámba, aki repül vagy jó 10 métert, majd egy parkoló kocsiban landol. Megérdemelte a sorsát, az biztos. De jó lenne, ha eltűnnénk innen végre…

-Ronnie… segíts… valami altatót lőttek belém… gyógyíts meg megint, az Isten szerelmére…

-Micsoda? Hol vagyok? Ismerlek?

-A jó franc egyen már meg, Ronnie… Csak gyere ide, és próbáld meg kiégetni az altatót a véremből!

-Meg-megpróbálhatom!

-ÁRRGGGHH! Azt mondtam, az altatót, és ne a fehérvérsejteket! –igaz, hogy fájdalmasan, de csak sikerült neki. Meg sem lepődök már ezen. Tényleg csak sodródom az eseményekkel.

-El kell tűnnünk innen, Ronnie! Lehet, hogy még többen is ránk fognak támadni!

-Micsoda? Hová megyünk?

-Vissza a kocsihoz! Basszus… nincs is kocsink! Nem tudnál megint repülni?

-Repülni? Mégis, hogy az életbe tudnék repü… –sajnos Ronnie nem tudja befejezni a mondandóját, mert hátulról valaki fejbe dobja egy téglával, ami porrá zúzódik szegény gyerek fején a dobástól. Ez legalább egy koponyatöréssel felér. Előkapom a pisztolyom, és megpróbálom megkeresni azt, aki a téglát dobta, de erre már nem lesz lehetőségem, mert egy újabb tégla landol a csuklómon, kicsavarva azt. Nekitántorodok a falnak, és abban a pillanatban két nyílvessző száll a vállaimba, nekiszögezve a falhoz. Akárhogy próbálom, egy fikarcnyit sem tudok megmozdulni. A fájdalom persze őrjítő, de lassan már hozzászokok az állandó kínhoz.

-Szép dobás volt, Batár! Ezzel tuti pozdorjává zúztad a gyerek koponyáját!

-Te sem panaszkodhatsz, Kapitány! Még most is mindig megremegek, ha az emberi húsba vágódó nyílvessző hangját hallom! Brrrr!–egy nagydarab néger, és egy középmagas, szőke hajú, fehér gyerek lép elő az egyik kocsi mögül. Ez furcsa, mert azt jelentené, hogy eddig ott várakoztak. Gondolom, a néger a Batár, pont rá is illik ez a név. A hátán egy táskát hord, ami tele van téglákkal. Van, aki pisztollyal harcol, más szamurájkarddal, de ez a köcsög téglákkal. Nem is tudom elképzelni, miért választotta ezt a fegyvernemet. A társa pedig egy íjászkodó barom, gondolom ő ennek a rongyosbandának a vezetője, ezért hívják Kapitánynak.

-Ronnie! Ronnie! Kelj fel, az isten szerelmére! –miért mindig a fejét kell támadni szegény Ronnie-nak? Így sosem fogja megtanulni, hogy bánjon az erejével.

-Minek szólogatod a tesót, haver? Úgy pofán csűrtem téglával, hogy az istenért nem kelne fel többet, öreg!

-Nyugi, Batár, minden rendben volt azzal a dobással! Kapcsolat, megvan a célpont! Ismétlem, a célpontot elfogtuk! Jöhetsz értünk a helikopterrel! Villám megsérült! Az az idióta megint elkúrt valamit! –egy halk hangot Kapitány headsetjéből kiszivárogni.

-Meglesz, Kapitány! A helikopter felétek tart! Tedd ártalmatlanná a foglyot!

-Vettem. Nem tudom, miért nem feküdtél ki az altatótól, öreg, de én jobban szeretem a hagyományosabb megoldásokat! Vagyis, egy jobbegyenes elég lesz a kiütésedhez! –már éppen elérné az ütés az arcomat, ám 3 milliméterre a fejemtől, Kapitány keze megáll a levegőben.

-No-no-no-no! Kettő az egy ellen? Ez így nem igazságos! –Ronnie felkel a földről, és még badass-ebbnek tűnik, mint bármikor korábban. A szeméből fekete villámok csapnak ki állandóan, és halvány erőtér lengi körül. Aztán elkezdi forgatni a mutatóujját, és origamizni kezd Kapitány kezével.

-Na! Kíváncsi vagyok, hogy lövöd majd a nyilaid ezek után!

-Te rohadt szemétláda! Ezért megdögölsz! –Batár éppen elhajítana két téglát, ám Ronnie elkapja őket a levegőben, és elkezdi püfölni velük Batárt a telekinetikus erejével. Addig üti, amíg meg sem mozdul a földön.

-Nem megdögölsz, hanem megdöglesz!

-Te szemét! Megölted a testvérem! –a Kapitány rászolgált a nevére, hiszen a szétroncsolt keze ellenére a másikkal elhajít egy nyilat az irányunkba.

-Egy nyíl? Ezzel akarsz legyőzni engem, aki egy ütéssel összezúz egy tankot? –sajnos ez nem csak egy átlagos nyíl volt. A nyíl feje hangos pukkanással kinyílik, és sötétzöld színű gáz jön ki belőle. A gáz gyilkos hatású, csak kis felületen ér hozzá a bőrömhöz, és szépen elkezdi szétroncsolni. Ám Ronnie csak némán áll a gáz sűrűjében, mélyeket lélegezve. Látszólag semmi baja sincs.

-Ronnie! Hát te mi a francot csinálsz? Gyere ide és segíts, mielőtt zselévé olvad a tüdőm!

-Oké. Csak elgondolkodtam, hogyan iktassam ki azt a kung-fu ruhába öltözött köcsögöt a tetőn! –Ronnie összegyűjti az összes gázt egy telekinetikus labdába, aztán fellövi az égbe, majd hozzáér a karomhoz, és én érzem, ahogy a tüdőm újra megszilárdul.

-Kösz. Hová küldted a gömböt?

-Egyenesen a Nap magjába. Ha valamitől meg akarsz szabadulni, akkor a legjobb megoldás az, ha beledobod a Napba!

-Ebben van valami. Ha legközelebb későn érkeznek a képregényeim, beledobom a boltost a Napba!

-Nem rossz ötlet!

-Ja. De most tűnjünk el innen! A nindzsát majd később levered! Na és hogy a viharba lehet, hogy nem haltál meg a gáztól?

-Körbevettem a testem egy telekinetikus védőpajzzsal, így semmi bajom nem esett. Igazad volt, a telekinézis tényleg rohadtul hasznos dolog!

-Ja, nem vagyok én egy hülye gyerek… VÁRJUNK CSAK! Én nem is mondtam ki ezt a telekinézises dolgot, csak gondoltam! Akkor hogy a fenébe tudhatsz róla?

-Nem tudom. Csak tudok róla, és kész.

-Ez nem van így jól, de nagyon nem. Mi van, ha éppen egy perverz gondolatomat olvasod ki a fejemből?

-Miért, olyan rohadt perverz dolgokra szoktál gondolni?

-Mindenki szokott néha perverzségekre gondolni, csak nem vallja be.

-Én nem szoktam!

-Ez nem is meglepő, tekintve, hogy 18 évig egy laborban rohadtál, és azt sem tudod mit jelent az, hogy mell meg punci!

-Bakker! Tudom én! Tudom hát! A mell az, ami… KRAKA-THOOM! –sajnos Ronnie nem tudja befejezni, amit elkezdett (pedig érdekes volt!), mert egy rohadt nagy fekete felspécizett furgon fékezve megáll tőlünk 20 méterre, és elkezd ránk rakétákkal lődözni. Ronnie még épp idejében húz fel egy pajzsot, ám elmulaszt megfelelően kitámasztani, ezért berepülünk egy használtruha-üzlet kirakatán. Erő-ellenerő, ugyebár. Nem győzök csodálkozni azon, hogy milyen olcsóak itt az angol csipkés bugyik, amikor egy második, ezúttal fehér foszforral megtöltött lövedék csapódik be mellénk, lángba borítva az egész kócerájt. A fehér foszfor, ha meggyullad, egészen a csontig lemarja a bőrt. Hát, most nem éppen erre vágyok. Ronnie is szerencsésen megúszta a robbanást, és már a következő rakétát várja.