Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
- Faye Ryan! Merre vagy te haszontalan kölök? – visszahangozta az egész folyosó Miss Woods hangját.
Fekete cipője kopogott, ahogyan a mosdó felé szaladt. Ráncos arcán ülő gonosz szemei villámokat szórtak a kislány felé, aki a padló kövét súrolta. Félve kuporodott össze, finom kezecskéit csípte az erős súrolószer. Mosolygós szemeiben bánat ült, bájos tekintete mintha a szüleivel együtt meghalt volna. Tizenkét évesen nem volt több egy élettelen szellemnél. Gyermeki ártatlanságát megrontotta Miss Woods keserűsége és gorombasága. Elrejtőzött a maga kis világába, ahova Marien kívül nem engedett be senkit. S ez a világ békét és szeretet árasztott, melyben édesanyja volt az úrnő, aki bölcsességével továbbra is irányította Faye életét. A sötét, cseppet sem vonzó felnőttek világa riasztotta őt, nem akart annak részévé válni.
- Kiordítottam a torkomat, - rivallt rá Miss Woods. – megsüketültél, te kis taknyos?
Aztán hatalmas pofon csattant, majd megragadta a riadt Faye fekete haját és talpra kényszerítette.
- Látogatóid vannak. Szedd rendbe magad! – kiabálta és megigazította a kislány szakadt ruháját, aki szipogva kérdezte meg:
- Kik azok? – talán anyuka? De ezt nem merte kimondani.
- William Martin, a nagybátyád jött el érted. Na, gyerünk, indulj már! – azzal úgy meglökte, hogy Faye kis híján elesett. – Ne bőgj! – üvöltötte és vadul vonszolta maga után a kislányt.
Az ajtóban egy elegáns férfi és csinos nő várt rájuk. William Martin már túl volt a negyvenen. Morcos, cseppet sem kedves ember benyomását keltette. Felesége, Glória csendes, kedves teremtésnek látszott. Nem volt gyermekük, sokat tanakodtak rajta, hogy magukhoz vegyék-e Faye-t, s végül Glória győzött, igaz három évébe telt.
- Hát, itt is vagyunk - jelentette ki Miss Woods és elővette a legnyájasabb mosolyát. – Köszönj szépen Faye!
- Jó napot kívánok! – nyökögte félénken és ránézni sem mert az előtte állókra.
- Szervusz, Faye – szakította meg a csendet Glória hangja, melynek csengésétől szinte vibrált a levegő.
Faye lassan felemelte a tekintetét és a titokzatos nagynénire nézett. Kedves mosolya és szikrázó szemei megmozdítottak valamit a kislányban. A szürke, kopott ruha ellenére is szembetűnő volt Faye szépsége. Glória szíve belesajgott a gondolatba, hogy mennyit szenvedhetett ezen a szörnyű helyen.
- Játszott a többi gyerekkel – mutatott Miss Woods a szutykos arcocskára, ami persze nem a játéktól volt olyan.
- Azért jöttünk Faye, - szólalt meg Glória ügyet sem vetve a nevelőnőre. – hogy magunkkal vigyünk.
- Haza? – kérdezte ragyogó tekintetre gyúlva.
- Hozzánk, Kilbahába. – vette át a szót a nagybácsi, akinek a hangja már kevésbé tetszett Faye-nek.
- Van ott egy nagy házunk az óceán partján és ott lakhatnál velünk, ha te is akarod – vágott közbe Glória.
- Igaz ez? – nézett kérdőn Miss Woods-ra
- Igen, drágám – felelt a nevelőnő helyett ismét Glória. – Csomagolj össze, aztán indulunk.
- Suzie is jöhet? – kérdezte
- Suzie?
- A babám…
- Hát persze – Glória szemébe könnycseppek gyűltek, amit William is észrevett. A felesége bolt a legfontosabb ember az életében és bármit megtett volna érte.
A kis Faye felszaladt a lépcsőn egyenesen a szobájába. Kinyitotta a szekrényét és a kevés, ócska ruhát egy táskába szórta. Végigsimított a rozoga ágy foltozott takaróján, mely az elmúlt évben az egyetlen menedéket jelentette számára. Könnyek között elbúcsúzott Marie-től, s ahogy Glória megfogta a kezét, eldöntötte, hogy többé nem néz vissza, elfelejti a kegyetlen Miss Woods-ot.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Egy tanítónő naplója.
Egy tanítónő naplója.
Egy tanítónő naplója.
Egy tanítónő naplója.