- A lényeg, hogy utána ne nyald ki a barátnődet!
Úgy bizony, jól hallottátok.
Abban a pillanatban összerezzentem, mint egy alsó osztályos kisdiák, akit több felsős vett körbe, a zsebpénzére éhezve. Váratlanul ért, de tisztában voltam vele, hogy Netti ilyenfajta lány. Gátlástalan, barátságos és mindenről el lehet vele beszélni. Akármilyen hihetetlen, még a pináról is.
- Tudod, Netti ez a veszély már egy jó ideje nem fenyeget engem - feleltem, majd a konyhapulthoz léptem kávéért. 
- Rendben, de azért jó mondani - húzta be a nyakát a vállai közé, édes vigyorral az arcán. - Meg hát, a hétvégén úgy is becsajozol! Mint a múlt héten!
Értetlenül a homlokomat ráncoltam, s miután a mikróba helyeztem a kávéscsészét, sokatmondóan felé fordultam. Ő azonban felkészülten várt a reakciómra.
- Mármint, arra a kétperces "mostmennemkellmertbiztosvárnakabarátnőim"-re gondolsz? - intettem hüvelykujjammal a hátam mögé. Pedig komolyan, most még annak is örültem volna, ha ott áll. 
- Jaj, miért volt az kétperces? - rángatta a fejét jobbra-balra Netti, közben ugyanazzal a mosollyal az arcán, mint eddig. - Ne mond már, hogy számoltad! 
- Nem szószerint kétperces - dörgöltem a szemeim közét, a mutató és a hüvelykujjammal. - De tudod, vannak olyan lányok, akikkel a bemutatkozást, az ezután történő ismerkedős dumálgatást és talán még egy laza táncot, lefutok közel tíz perc alatt. Komolyan mondom, ne nevess! Hiszen megalázva érzem magam, amikor azt látom rajta, hogy unatkozik, pedig magamról beszélek, a saját élettörténetemről, ami legyünk őszinték, nem mindennapi! 
A mutatóujjamat felmutatva álltam meg a beszéddel és figyeltem a velem szemben ülő Nettire, aki mesteri pontossággal utánozta mindvégig a mimikámat. Csupán egyetlen karlendítéssel szaladta túl a majmolásomat, azzal is csak arra próbálta felhívni a figyelmemet, hogy a kávé már nagyon forr a mikróban. 
Hirtelen megfordultam és kabaréba illő mozdulatokkal vettem ki a félelmetesen gőzölgő csésze kávét. Igen, pontosan a fele a forgó üvegtányéron landolt. Nagyon király vagy, Krisztián! Pacsi!
- Ügyes vagy, Renti! - tapsikolt óvatosan Netti, miközben én ügyetlenül öntöttem vissza a csészébe a tányérra kifolyt italt. - Amúgy visszatérve a csajra, ha jobban megfigyelted, őt még a saját barátnői sem érdekelték! Egyszerűen nem kötötte le semmi és senki! Amikor megrendelted neki az italt, azt is csak nézegette, míg az egyik kezével a haját simogatta. Azt hittem, odamegyek és kirántom a kezéből!
- A haját?
- Nem - ekkor röviden felnevetett.- Az italt!
Hümmögtem de nem tudtam erre semmit szólni. Netti remek anyuka lesz. Mert már most az! Többször is volt, hogy kihúzott pár kínos eset alól, vagy amikor komolyabb összetűzésbe keveredtem a legutóbbi exem mostani barátjával, szó szerint ő mosott be egyet a gyúrós köcsögnek. Úgy vettem észre, hogy testvéreként szeret és amikor bajba kerülök, ő anyatigrisként rohan a védelmemre. Ezért is tartom fain csajnak.
- Különben meg, te választod ki mindig a lehető legrosszabb lányokat - utalt ezzel a hatalmas igazságra s vele egyúttal a létező legnagyobb hibámra. - Ha meglátsz egy festett hajú lányt, tök mindegy hogy szőke, vörös vagy fekete, már rögtön rohansz oda! Ebből látszik, hogy...
- Csak a küllemre adok - fejeztem be a mondata végét, persze vele együtt. Amikor látta, hogy mozdulni kezd a szám, már csak azért sem hagyta hogy egyedül végigmondjam. Nem, ahelyett még szélesebb mosollyal az arcán, harsogta velem együtt.
- Na, látod tanulsz te a szárnyam alatt - kacsintott rám, ami viszont rendkívül tetszett. Mindig amikor megláttam, egy jéghideg ujj surrant végig a nemiszervemen. Ezekkel a kis hableány szerű kék szemekkel, úgy tudott kacsintani, mint a pornóban a csaj szex előtt. Meg közben. Meg után.
- Meg a diszkó - folytatta, kritikushoz méltó fintorral. - Diszkóban hiába vársz az igazira, ott jó ha vannak egy-két éjszakások és ennyi!
- Ki mondta, hogy az igazit keresem? - fordultam ismét szembe vele, végre valahára egy csésze kávéval a kezemben. - Szerinted Flóra után, egy újabb tartalmas párkapcsolatra vágyok?
Aláírom, nem a legbarátságosabb tekintetemmel néztem rá, na de könyörgöm, ha tudnátok, hogy kicseszett velem egy hónapja az a csaj, tuti hogy lefordulnátok a székről. Minek sztorizgassak sorokat, amikor egy rövidke szóval is össze tudnám foglalni: megcsalt. Jó, még hozzáteszek valamit. A gyerekkori legjobb barátommal, akit ma már csak így nevezek: a gyúrós köcsög. Ez eddig meg volt? Akkor most jön a finálé, kapaszkodjatok meg. A születésnapomon. Olyan gyönyörű volt, igazán megható ahogy meggyújtották a tortámon a kicsiny tüzijátékot, majd miután az kialudt, jöttek a puszik, az ajándékok, meg ők ketten. Kézenfogva. Hónuk alatt egy nehéz vallomással. Nem mondanám hogy az egekig rugaszkodtam a boldogságtól. Mert ha a huszonnegyediket is ünnepeltem, de máris negyven fölött éreztem magam. Aztán, hogy sablonosan fogalmazzak, még én voltam a bunkó. Mert kikeltem magamból és torkom szakadtából üvöltöttem. Mindenesetre alig egy percbe tellett, mire eltakarítottam mindkettőt.
Sajna, nem utoljára láttam őket. Ááá, ugyan! Ha még értetek, kellemes tavaszi időt, ahol a napsugarai száz ágra sütnek és mindent beborít az édes virágillat. Akkor most képzeljetek el engem, egyedül sétálva az utcán, zsebrevágott kézzel, magányosan, valamint a túloldalban azt a két szépséget. Naná, hogy összetalálkozott a tekintetünk! Hogy a fenébe ne? 
- Akkor mire vágysz? - törte meg a hosszas csendet Netti. Míg én elkortyolgattam a kávét, ő egész végig rám meresztette gyönyörű szemeit, egyik kezével felkönyökölve és öklét az álla alá támasztva. Néhány pillanatig szótlanul bámultunk egymásra. Azután képzeljétek el, mi történt. Olyan őszinte válasz hullott ki a számon, ami abban a minutumban, onnantól kezdve mindent megváltoztatott körülöttem.
- Olyan lányt, mint amilyen te vagy!