Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Van valami félelmetes abban, ahogy a langyos ősz eleji esőben lengedeznek a fák lombjai. Félelmetes, hiszen mintha egy földi halandó számára megfejthetetlen, örök titkot suttognának, emberi fülnek érthetetlen hangon.
Ugyanakkor megnyugtató is ez a látvány – különös módon hirdeti az isteni jelenlétet.
Miközben e leírhatatlan szépséget csodálom, azon tűnődök, vajon hol éltem én az elmúlt huszonnégy esztendőben. Miért nem vettem észre ezt az észbontó varázslatot, ami mostanában annyira rabul ejt, hogy akár órákon keresztül is képes vagyok az erkélyen állva csodálni a világot?
Ezt kérdezem magamtól, ugyanakkor lelkem legmélyén tudom, hogy ez teljesen lényegtelen. Az a fontos, hogy most látom és érzem azt, amiben eddig csak homályosan sejtettem Isten jelenlétét.
Hosszú évek teltek el úgy, hogy ügyet sem vetettem a természetre. Csak fák voltak és bokrok, különböző állatok, na meg persze emberek. Semmi tartalom…
Most viszont úgy érzem, egyszerre mindent szeretnék látni és érezni, és rettentően félek, hogy ha akár egy pillanatra is elfordítom a fejem, lemaradok valamiről, amit a későbbiek során nem pótolhatok. Hiszen a világ folyamatosan változik, minden pillanatban más és más, bár néha úgy látszik, ugyanazt a képet mutatja.
Minden egyes kis levél önmagában is hatalmas érték, és ha ősszel elhagyja az ágat, többé vissza nem nő. Ahogy két teljesen egyforma ember sem születik az idők folyamán. Mégis, valami érthetetlen módon, az összkép nagyon is állandónak tűnik…
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Én és az írás/január
Szeret-nem szeret
Öröm a szenvedésben
Szerelem vagy biztonság?