A helység most sokkal barátságosabban festett, mint előző este. A teremben nem volt sem füst, sem pedig részeg alakok. Jóformán vendég sem, csupán egy-két ember lézengett a terem hátsó vége felé, és a zenegépet bűvölték.

Kate a pulthoz sétált, és váltott néhány szót az éppen poharakat törölgető férfivel, aki mosolyogva nézett végig a lányon, majd fejével a pult melletti ajtó felé intett. Mire Mira is odaért, Kate már csak megragadta a kezét, és húzta maga után. Lazán bekopogott az ajtón, majd egyszerűen be is nyitott.

- Jó reggelt. Az állás miatt jöttem – nyújtotta be a nyakát a lány, majd miután betessékelték, Miraval együtt beléptek az irodának kinéző szobába.

- Ketten vannak? - kérdezte egy rekedtes hangú ötvenes évei végén járó, nyúzott férfi, és alaposan végigmustrálta a lányokat. - Csak egyiküket tudom alkalmazni, nincs szükségem két felszolgálóra. Melyikük lenne az?

- Én – mosolygott Kate, és még ki is húzta magát, hogy a mélyen dekoltált blúza némi belátást engedélyezzen a mellének vonalai közé.

- Értem – dünnyögte a férfi, majd felállt, és egy cigarettát vett a kezébe, amit az ujjai között forgatni kezdett. - Akkor üljön le, és megbeszéljük a részleteket. A barátnője meg addig odakint megvárja.

- Nem maradhat? - Kate hangja kicsit bizonytalanná vált, de amikor a leendő főnöke nemlegesen a fejét rázta, elengedte Mira kezét, aki azonnal ki is sietett az irodából. Bár nem nagyon volt kedve egyedül ücsörögni a pultnál, most mégis oda tartott, és leülve az egyik kopott, szakadozott bárszékre, unottan rákönyökölt a pultra.

Percek teltek el anélkül, hogy bármi is történt volna. Még a pultos sem kérdezte meg tőle, hogy kér -e valamit. Csak az egyik zenegépnél tébláboló pasas figyelt fel rá, és Mira a hátában érezte a tekintetét. Oda sem mert fordulni, mert attól tartott, hogy a férfi azt bátorításnak veszi. Ezért, mivel jobb dolga nem akadt, inkább a pulton lévő ropikat számolgatta anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Ám egy idő után ezt is elunta. Már épp arra gondolt, hogy fogja magát és kimegy levegőzni, mikor egy hűvös, mégis érzékien forró kéz érintette meg a derekát.

- Nahát, ezt a véletlent – suttogta a lány fülébe Markus.

Mira boldogan mosolyogva, szinte lelkesen viszonozta a férfi köszönését, és hagyta, hogy az egy tüzes, lágy csókot leheljen a szájára. Érezte ahogy egész testét átjárja a vágyakozás, ugyanúgy, mint előző nap. Talán Markus közvetlensége hozta ki belőle, de úgy érezte, mintha tegnap el sem váltak volna. Szinte izzott azért, hogy magán tudhassa a férfi birtokló kezeit, és láthassa égő tekintetét.

- Mi hoz erre egy ilyen tündöklően szép, fiatal lányt? Ez a hely nem való a te ártatlan lelkednek – búgta Markus, miközben odatelepedett mellé, és ujjait Mira meztelen combjaira tette.

A lány alig kapott levegőt, mégis megpróbált úgy felelni, mintha semmit nem váltana ki belőle a férfi közelsége. - A barátnőmet kísértem el, mert szeretne itt dolgozni.

- Egy ilyen fiatal lány itt? Biztosan jól átgondolta?

- Nem ismered – mosolygott Mira, kezét zavartan végighúzva hosszú, selymes haján. - Kate nagyon vagány és belevaló. Ő bárhol megállná a helyét.

- Igazán? Szeretem a belevaló csajokat. - Markus ismét odahajolt a lányhoz, és puszit lehelt a homlokára.

Mira kimondottan élvezte ezeket a gesztusokat, és szinte gondolkodni is elfelejtett. Fejét nekidöntötte a férfi vállának, és beszívta kellemes, parfümmel vegyített illatát. Bár most nem volt rajta a bőrkabát, ami alfahím külsőt kölcsönzött neki, de a fekete pólója így is kiemelte erős, magabiztos lényét.

Markus felemelte szabad kezét, és a lány haja alá dugta, hogy megsimogassa a már csupasz tarkóját, és még közelebb húzza magához. - Mi lenne, ha folytatnánk, amit tegnap abbahagytunk? - suttogta halkan Mira hajába.

A lány nem mert azonnal felelni, bár nagyon is tetszett neki az ötlet, ugyanakkor meg is ijesztette, hogy ilyen rövid ismeretség után ennyire heves érzelmeket táplál valaki iránt. Végül ahogy a csend közéjük állt, mégiscsak megszólalt.

- Nem lehet. A barátnőm számít rá, hogy megvárom.

- Nem csak szép vagy és kívánatos, de még jószívű is. Ez aztán a csodás összeállítás.

- Na persze – fintorgott Mira, és fülig pirulva egyenesedett ki, még éppen időben, mert nyílt az iroda ajtaja, és Kate lépett ki rajta megkönnyebbülten, mintha egy hatalmas követ cipelt volna eddig, ami most le tudott tenni.

Ahogy megpillantotta Mirat elég egyértelmű pózban a számára még idegen férfival, nagyon megdöbbent, hiszen semmit sem tudott erről a nyiladozó kapcsolatról. Ráadásul a pasast elnézve úgy látta, hogy nem éppen korukbeli, annál azért vagy tíz évvel több. Bár ami a kinézetét illeti, valóban vonzó és feltűnően kellemes jelenség.

- Helló! - lépett oda barátnőjéhez Kate, és kíváncsian mérte végig az idegent. - Nocsak, valaki, akit nem ismerek.

Mira csak most vörösödött el igazán, és zavara teljességében bökött a férfira. - Markus Baltagor. Kate Noyra – mutatta be őket egymásnak.

- Üdv! - köszönt Kate, miközben le sem vette szemét a férfiról, és úgy nézett végig rajta, mintha a veséjébe látna. Majd amikor ezen túl volt, a kezére tévedt a tekintete, amely még mindig ott nyugodott Mira derekán, és láthatólag esze ágában sem volt elengedni. Ezért aztán, hogy többet megtudjon, ő is odatelepedett a pulthoz, és kíváncsian barátnőjét kérdezgette, közben pedig Markust szemlélte. - Mégis mióta ismeritek egymást? És egyáltalán ki ez?

Mira nem mert a férfire nézni, és kicsit szégyellte is magát barátnője leplezetlen kérdéseitől, mégis válaszolt, mert nem sok egyebet tehetett. - Tegnap ismerkedtünk össze a moziban.

- Tegnap? - Kate egész testében a barátnőjéhez fordult, és a hangja megütközésről árulkodott. - Tegnap? Te jó ég! Én meg miről maradtam le? Nem is mesélted!

- Tudom, de nem is volt rá időm. Annyira izgultál, hogy nem akartam... - próbált magyarázkodni, mire Markus mosolyogva odahajolt hozzá, és lazán magához húzta.

- Mennem kell! Valójában csak egy kávéért akartam beugrani, de örülök, hogy annál sokkal jobbra akadtam. Este?

- Igen, persze – dadogta Mira, és megpróbált ő is felszabadult és laza lenni, pedig olyan ideges volt, hogy kis híján el is ájult.

- Remek! Hétre érted megyek. Jó?

Mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, Kate közbeszólt. - Hé! Épp mondani akartam, hogy este elígértem magunkat egy házibuliba Tomyékhoz. Már nem tudom lemondani.

- Ó – nyögte Mira, és megpróbált ésszerűen felelni. Markus azonban nem várta meg, csak rávillantotta Katere legkedvesebb mosolyát, és tüzes tekintettel egyenesen a szemeibe nézett.

- Nem probléma. Hétkor ott leszek Miraék házánál és elviszlek titeket egy kávéra, utána meg a buliba. Így jó lesz?

Erre már Katenek sem volt semmi kifogása. Sokkal inkább érezte azt, hogy pont ez a férfi kell neki is. Sármos, jóképű, jó kiállású, és meg tud oldani mindent. Igen, ő is éppen ilyenre vágyott. Így hevesen bólogatni kezdett, majd megpróbált olyan arcot vágni, hogy Markusnak is egyértelmű legyen az álláspontja, miszerint elfogadta, és talán még kedveli is.

A férfi nyugtázta a helyzetet, majd Mirahoz hajolt, és belelehelt a nyakába, hogy még utoljára felkorbácsolja a lány érzékeit. - Légy jó kislány! Este találkozunk – azzal puszit adott a lány fülcimpájára, majd felállt, és intve egyet, a kijárat felé sietett.

Kate sokáig nézett utána, majd odafordult barátnőjéhez, aki lesütött szemekkel, szótlanul ücsörgött mellette. - Akkor most meséld csak el az egész sztorit! De minden részletet!

Mira nem sok egyebet tehetett, nagy vonalakban elmondta a tegnap esti különös találkozását Markussal, és azt is, hogy szinte azonnal egymásra hangolódtak, ahogy azt imént Kate is láthatta. Azért azt a részletet, hogy szinte elolvad a férfi karjaiban, kihagyta, gondolván arra, hogy ez csak az ő gyengeségét jellemzi. Majd, hogy elterelje a beszélgetést erről a témáról, az iroda felé nézett.

- És mi volt odabenn?

Kate elvigyorodott, és sejtelmesen megragadva barátnője kezét, kihúzta a presszóból, majd elindult vele a pékség felé. Már javában mentek, mikor a lány megszólalt, és boldog hangon sikított egy halkat. - Felvettek. Holnap délután kezdek. De ha tudnád, hogy ez a pasas mennyire aranyos. Olyan... olyan lehengerlő a modora. Szerintem élvezet lesz neki dolgozni.

- Akkor örülök, hogy sikerült – nyugtázta Mira, de az esze már teljesen máshol járt. Az estére gondolt, és a teste azonnal bizseregni is kezdett, mert érezte, hogy hamarosan eljön az alkalom, hogy behatóbban is megismerje a világ legvonzóbb férfiját. Ettől felizgulva már szinte oda sem figyelt barátnőjére, és hagyta, hogy az beszéljen helyette. Így legalább nem volt olyan feltűnő az izgatottsága, és a szerelem utáni vágya.