Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

IV. fejezet / 2. rész

Júlia küldte a vendégeket, én meg csináltam, amit kértek. Egyre kevésbé égett az arcom, már jobban tűrtem az első, kellemetlen pillanatokat, amíg átvettem a pénzt, és tisztáztuk, mit vár el tőlem a férfi. Nagy érdemem lehetett volna, hogy „furulyázásból” egyre jobban szerepeltem, de igazán nem voltam magamtól elragadtatva. Sosem élveztem a szopást, és ezen az sem változtatott, hogy pénzem lett belőle. Egyszerűen nem gondolkoztam, csak csináltam, Timiként.

Petra, a felsőtaljáni lány pedig nem vett tudomást arról, ami körülötte történik.

A félévközi megmérettetésen átestem. Ezt így tudnám megfelelően megfogalmazni. Én, aki a középiskolában végig kitűnően teljesítettem, most rengeteg tanulás, magolás után is csak átcsúsztam a vizsgákon. Viszont az évfolyam tíz százaléka elbukott. Ez elég ijesztő eredmény volt nekünk, akik maradtunk, és főleg nekem, aki eddig kerültem a csoporttársaimmal való bandázásokat. Csak a két szobatársnőmmel jártam néha sörözni, mást nem is nagyon ismertem. Pedig akkorra már kialakultak a baráti társaságok, rendszeresen jártak a társaim bulizni, én pedig örültem, ha ki tudtam aludni magam. Ekkor azonban megértettem, hogy nyitnom kell a többiek felé. Meglepett, de ők számoltak is velem, úgy tervezték, csoportokban fogjuk kidolgozni előre a zárthelyi dolgozatok és a leendő kollokviumok tételeit. Én két lánnyal és két fiúval kerültem egy csoportba. Azt gondolom, helyt tudok majd állni, attól függetlenül is, hogy Júlia négy-ötnaponta megcsörgette a telefonom.

Mindeközben elszántam tanultam, próbáltam belenyugodni, hogy a boncterembe igenis be kell mennem, a csontokon a dudorokat meg mindenféle hasadékokat fel kell ismernem. Készültem én arra, hogy orvos leszek, hogy ilyen tantárgyaim is lesznek, de erre felkészülni és átélni két különböző dolgot jelentett. Csoporttársaim ellenben élvezték, arról sutyorogtak, hogy valamelyik éjjel a boncteremben kellene szétnézni. Az, hogy kémiából jó voltam a középiskolában, nagyon sokat segített. Az orvosi biofizika előadásait viszont elhanyagoltam, a gyakorlatokból is pótolnom kellett néhányat az aláírás miatt. Nem igazán szerettem a fizikát, ráadásul ebből is kollokvium várt rám.  

Az önkéntes csoportomban szinte már az első perctől káosz uralkodott. Aranyosak voltak, csak a lányok túlbuzgók, a fiúk túl lazák. A Laci nevű srác és az Edit összevesztek, hangos volt tőlük a folyosó. Tamara és Pisti nem akartak közbeszólni, így közvetítőként én álltam a két háborúzó közé. Nem volt túl hálás feladat, a tételek jó része összefüggött, egymásra épült, ezek ketten meg minden félmondatot agyon akartak elemezni, csak hogy a maguk igazát bizonyítsák. Edit annyira komolyan vette a tételkidolgozás feladatát és felelősségét, hogy meg sem hallotta Lacit, aki viszont azzal állt elő, hogy neki a sportra is figyelnie kell, így nem fog minden könyvet átnyálazni. Edit mégis úgy gondolta, hogy a tétel, amit kiad a kezéből, tökéletes kell, hogy legyen. Elegem volt a csatározásukból, amely egyre jobban eldurvult, így leültem külön Edittel és külön Lacival is tisztázni a vitás pontokat. Ennek az lett az eredménye, hogy Laci láthatóan rámkattant. Helyes, kedves srác volt, akár még bele is mentem volna egy randiba, de tudtam, Timi mellett nem vállalhatok be semmilyen kapcsolatot, így erősen hárítottam mindenféle közeledési kísérletét. Válaszul stratégiát váltott, barátkozás címszóval szeretett volna velem és persze a többiekkel is egyre többet találkozni. Átlátszó terv volt, de legalább Edittel nem vitatkoztak annyit, a tételek kidolgozása eredményesebbnek tűnt.

Azokban a napokban új szempontból merült fel bennem ismét a kérdés, hogy biztosan jól teszem-e, amit teszek. Hiszen majdnem húsz éves voltam, és nem tudtam ez idáig felmutatni egy valódi párkapcsolatot sem, feltéve, ha nem számoltuk az első szerelmemet, de az még tizenhét éves koromban történt. Tudtam persze, a jövőm miatt van ez így. Mert pénzre van szükségem, ezáltal Timire is. Emiatt nem vállalhattam be egy párkapcsolatot. Így abban a pillanatban az foglalkoztatott, hogy talán túl hosszú időt kihagyok, és később nem fogok tudni megfelelő párkapcsolatot kialakítani.

Visszatérve a jelenbe, elnevettem magam, mert láttam Brigi arcán, hogy nem nagyon értette, amit mondok, ezért megmagyaráztam:

- Hidd el, ezen vekengtem, pedig ez volt valójában a legkisebb probléma abban, amit műveltem! Csak egyszerűen buta voltam, hogy ezt észrevegyem.

IV. fejezet / 3. rész

Nagy élmény volt, hogy eljuthattam az elsősegélynyújtás gyakorlatára. Talán ez volt az első, amire azt mondhattam, hogy felüdülés volt. Minden csoporttársam így érezte. A próbababa szenvedett, amíg megtanultuk újraéleszteni, de végre nagyokat kacagtunk, kicsit ismét gyermeknek érezhettem magam.

November végére azonban tulajdonképpen már teljesen belefáradtam mindenbe. A félévközi vizsgák után most vártak rám a félévi kollokviumok. Júliát megkértem, hagyjon kicsit, muszáj tanulnom. Persze másnap már felhívott, és közölte: ajándékot küld nekem, csak hogy a vizsgákon is jobban tudjak majd teljesíteni. Előbb nem értettem, aztán amikor az időpontot is említette, rádöbbentem, hogy a kérésem ellenére újabb vendéget szervezett számomra.

A srác gyermeknek tűnt átlátszó, kék szemeivel, hófehér bőrével. A csapzott, hosszú, fekete haja, tetovált alkarja és határozott fellépése jelezte, hogy annyira talán mégsem gyermek már.

- Eltévedtél? – kérdeztem, elé állva az ajtóba.

- Júlia asszonytól jövök! – közölte a viselkedésemtől meglepődve.

- Nagykorú vagy? – érdeklődtem tovább, de nem foglalkozott velem, arrébb tolt a bejárattól és az előszobából szólt vissza.

- A baszáshoz kell választójog? – kérdezett, és még beljebb ment, megtalálta a hálószobát. Megvontam a vállam, végül is, eddig sem kértem személyit. De a srác nagyon fura volt.

-  Részeg vagy? – csodálkoztam. Szemei furcsák, pirosak voltak, mintha átmulatta volna a teljes éjszakát.

- Dehogy, csak kicsit betéptem! – válaszolt és bárgyú vigyorral nézett rám. Hirtelen visszalépett hozzám, átkarolta a derekam.

– Ne csináld már, anyuci, dugásért jöttem, nem erkölcstanért! Lazíts! – kérte gyermeki hangján és végigsimogatta a fenekemet. – De jó segged van! És hú, micsoda combok! – markolt belém, majd egyszerűen elfordult tőlem és ismét a lakást mustrálta.

– Jó ez a kéró! – állapította meg. – Hoztam ajándékot neked! – fordult ismét felém, és egy szál cigarettának tűnő valamit nyújtott nekem.

- Nem dohányzom! – utasítottam el.

- Nincs is benne sok dohány! – nevetett. Újra a zsebébe nyúlt, egy húszezrest ajánlott fel. – Félóra nekem, és mindkettő a tied! – kérte, majd ledobta a pénzt az asztalra, de a cigit a számba nyomta. – Amíg lezuhanyozom, kóstold meg! Lazulj már, anyuci! – kérte, szinte kacagva glasszált be a zuhany alá. Ő aztán nem félt attól, hogy rablás áldozata lesz, amerre járt, dobálta le a dzsekijét, táskáját, nadrágját, óráját, mobiltelefonját. Pár perc múlva előkerült, apró törülközőbe csavarva elém állt, és mint egy nagyra nőtt óvodás fenyegetett meg az ujjával.

- Nem fogadtál szót, nem szívtad el! Na, megállj csak! – kacagott ismét és megint magához húzott. A törülközőn át is éreztem ágaskodó férfiasságát, már biztos voltam abban, hogy nem gyermek. Tombolt benne a vágy, ahogy cibálta rólam a ruhadarabokat.

- Micsoda segged van! – kiáltotta ismét elismeréssel, amikor a farmer nélkül végigtapogatott. – A csajomnak sem volt ilyen izmos, pedig fele annyi idős, mint te!

- Fussatok együtt, neked se ártana! – jegyeztem meg, miközben az ágyba invitáltam.

- Dugtunk, angyalom, amíg át nem baszott! De félrekefélt, pedig micsoda segge volt! – sóhajtott, de gyorsan túllépet a témán. Hatalmas vággyal gázolt át rajtam, majd elnyúlva mellettem, rágyújtott.

- Mi van, tényleg nem kell? – kérdezte felém nyújtva a parázsló szálat. Valóban nem tudtam, mi az. Honnan is, hiszen sosem kerültem droggal kapcsolatba.

– Kétemberes adag! – állította, de nemet intettem.

- Ezt nem hiszem el! – csodálkozott. – Igényesek vagyunk, csak kóla kell? Úri csaj vagy, angyalom?

Meztelenül feküdt az ágyon, elnyúlva, lazán és bamba mosollyal nézett rám. Én meg azt sem tudtam, miről beszél. Kinyitottam az ablakot, hogy a büdös, erős szag a kisszobát nem árassza el.

- Na, mondd már, mit tolsz? – faggatott tovább.

  - Nem drogozok! – közöltem vele és magamra húztam a takarót, én fáztam, ahogy becsapott a hideg levegő az ablakon.

- Aha, gondolom! – nevetett a srác, és bebújt a takaró alá. Talán a füves cigi, talán a hideg levegő frissítette fel, újra ereje teljében volt és ismét hatalmas erővel követelte a szexet. Hasamra fordított és kutyapózban vágta belém a péniszét. Majd szétesett az ágy alattunk. Fiatalsága, vékony testalkata ellenére elképesztő étvágya és ereje volt. Amikor végre eljutott a csúcsra, szinte felsikított, majd nevetve mellém csúszott. Mindenféle ok nélkül kacarászott, miközben pihent pár percet. Ezután zuhanyozni indult, de a fürdő ajtajából visszanézett:

- Szóval kokainra gerjedsz! - vigyorgott. - Megoldjuk! – ígérte, és nem részletezte, mire gondol.