Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

II. fejezet / 2. rész

- Júlia asszony küldött, Péter vagyok! – lépett be az első vendég az albérletbe, és ezáltal az életembe is. Ez már másnap megtörtént, alig volt időm felkészülni. Rohangáltam női borotváért, majd szobatársnőm segítségével sajátítottam el a használatát. Égett a bőröm, ahogy tudatlanságom miatt megnyúztam magam. A lánytól kértem arcfestéket is, azt hazudva, randira készülök. Így aztán, a nagy készülődés közepette, lehetőségem sem volt gondolkozni azon, hogy valójában mibe ugrok bele.

Júlia, vagy félt, hogy meggondolom magam, vagy látta, hogy nagy bajban vagyok és kell a pénz, már reggel telefonon hívott és ajánlotta fel az egyik saját lakását. Neki olyanja is volt. Ízlésesen berendezett, kedves kis lakás. És felajánlotta a ruhatárát is, a lakásban lévő szekrény készletéből választhattam. Nem akartam túlöltözni, nem gondoltam azt sem, hogy egy lenge valamiben kellene várnom a vendéget. Farmert vettem és egy pólót. Igaz, annak lecsúszott a vállamról a nyakkivágása, de úgy gondoltam, a fehérnemű szépsége fontosabb mindennél.

Péter nem úgy tűnt, mint akit az érdekelne, hogy mit viselek. Azzal volt elfoglalva, hogy az előre, erre az alkalomra betanult szövegét elmondja. A srác nagyobb zavarban volt, mint én, így hirtelen ötlettel vezérelve, arra gondoltam, ismét gyermekfelügyelő vagyok. Egy elképzelt forgatókönyv szerint végigvezettem az egy órás akciót. Több volt a beszélgetés, mint a szex. Persze, az is volt. Megkapta, amit akar: tapasztalatot, mert szűzen mégsem állhat neki udvarolni. Nem tudtam meg róla semmit, sem a korát, sem a valódi nevét, sem azt, hogy került oda. Annyit mondott, elég a szüzességből, és elégedetten távozott.

Emlékszem, miután elment, a vendéglakás zuhanyzója alatt percekig engedtem magamra a forró vizet. Gondolkoztam azon, mi is történt. Végül is, a fiúnak kellemes élményt szereztem, némi tapasztalatot, és én sem maradtam kielégítetlen. Azt persze akkor nem tudtam, hogy ennek így kellett volna-e történnie, de így történt. Ott, a zuhany alatt eldöntöttem, menni fog ez nekem. Akkor semmi rosszat nem láttam abban, amit teszek.

A díjamat egy, külön erre a célra szolgáló borítékba tettem, nehogy eszembe jusson, hogy elköltsem marhaságra. Ez a pénz volt az első kicsi lépés ahhoz, hogy végre, valóban esélyem legyen az egyetem elvégezésére.

II. fejezet / 3. rész

Júlia talán úgy gondolta, üti a vasat, amíg meleg. Három nap alatt további három férfit szervezett nekem. Úgy tűnt, mindhárom diszkrét, gyors szexre vágyik. Vagy az új húsra. Megkapták, bár utólag feltűnő volt számomra, hogy kifejezetten sokat magyaráztak. Főként az első. Elmondta, hogyan érintsem, hol fogjam, hol nyaljam, hogy szívjam. Mintha tanított volna. Talán Júlia fizetett neki, hogy tanítson? - merült fel bennem a gondolat, de Júliával nem voltam olyan kapcsolatban, hogy ezt meg mertem volna tőle kérdezni. Munkáltatóként gondoltam rá, semmi többre. És magamra? Hihetetlenül zavarban voltam, azt hiszem, mindvégig égett az arcom, főként, mert mindhárom nálam jóval idősebb volt, akik nyíltan kimondták a gondolataikat, megnevezték a vágyaikat. Itt nem vált be, ami a fiatal Péternél, itt ők irányítottak, diktáltak, nekem kellett engedelmesen viselkednem. Bármilyen udvariasak voltak, kellemetlen volt mindhárom alkalom. Akkor, ott, bele sem mertem gondolni, mit művelek.

Az ötödik napon azonban, amikor előadás és vendég sem volt, végre megengedtem magamnak, hogy elkezdjek gondolkodni azon, mi is történik valójában körülöttem. Az megdönthetetlen tény volt, hogy négy nap alatt a borítékban annyi pénz volt, mint egy havi gyermekfelügyeletet követően, így a cél elérése, miszerint hamarosan lesz tankönyvem, és éhen sem halok, elérhető közelségbe került.

Azonban az eltelt egy hét alatt szinte teljesen kizártam azt a gondolatot a tudatomból, miszerint kurva lettem. Bár Júlia konzumhölgynek nevezett, és ő királynőnek tűnt, az én neveltetésemből egy az egyben az következett, hogy magamat egy utcasarki repedtsarkúnál nem tartottam többre.

 Annak érdekében, hogy felfogjam, mit művelek, vagy csak szembesíteni akartam magamat a tetteimmel, nem tudom már, de akkor szinte kényszerítettem magam, hogy elbuszozzak egy olyan helyre, ahol valóban kint álltak a lányok az utcán. Hogy lássam, mivé válhatok!

Debrecenben több ilyen helyről tudtam. Felkerestem a temetőt követő autóút egyik parkolóját. Elképesztő volt számomra a látvány. Persze, többször láttam a lányokat elsuhanó autók, buszok ablakából, de most nem csak láttam, meg is néztem őket. Néhány ruhadarabot viseltek, azok is nyitottak, színesek voltak, annak ellenére, hogy októberi, hideg szél fújt. Apró szoknyák, tűsarkú cipők, festett haj, kikent arc. És vastag, élénkvörös rúzs a szájon. Mindegyik kezében cigaretta, talán annak parazsánál melegedtek. Mindenféle cicomázásuk ellenére is piszkosnak tűntek. Vagy a bőrük volt agyon szoláriumozva? Még azt is érezni véltem, hogy büdösek, pedig elég messze álltam, így, esélye sem lehetett bármilyen illatnak eljutnia hozzám. De mégis, úgy láttam és éreztem, hogy ezek a magukat áruló nők, mocskosak.

Aztán jött egy BMW. Régi típusú, olyan doboz féle. Két nagydarab férfi szállt ki az autóból, a partizene mélynyomó hangja betöltötte a pakolót, ahogy kinyitották az ajtókat. A lányok azonnal a kigyúrt fickókhoz szaladtak. Messzebb álltam, így nem láttam, konkrétan mi történik, csak néhány mozdulatot lestem el. A fekete dzsekis fazonok dirigáltak, a lányok a táskájukban kotorásztak, pénz adtak át, a fickók megpaskolták a feneküket. Az egyik lány később egy pofont is kapott, ott mindenki előtt, azonban ennek semmi következménye nem lett. A megütött lány, mint egy jól nevelt kutya húzódott távolabb, majd egy idő után visszasomfordált közéjük, láthatóan meghúzva magát. Együtt elszívtak még egy-egy cigit. A BMW később elindult a két férfival, hátrahagyva a lányokat. A hangos, rozoga autóból csak a koromfekete füstfelhő és az idegesítő zene maradt egy ideig utánuk a levegőben. A lányok újra szétszéledtek. Én pedig felszálltam a város felé közlekedő buszra.

Aznap este a szobatársaimmal először mentem el sörözni. Ki akartam törölni az agyamból a tényt, hogy ugyanolyan kurva lettem, mint azok ott, az utcán. Semmivel sem jobb! Az alkohol hamar megártott, hiszen akkor talán másodjára ittam ekkora mennyiséget, ráadásul nagyon fáradt voltam. Testileg, és lelkileg is. Így, kábultan, sikerült kizárnom a tudatomból minden emléket és kétséget a délutánról.