Kate Pilloy üzente 10 éve
Kovács András üzente 10 éve
Jó dolgokat írtál, de azért nem ugyanaz, lehet hogy úgy gondolja, de azért nem. Ezt szeretem a legjobban, amikor valaki valami sötét témát választ, és úgy adja vissza, úgy viszi bele a bűnbe, hogy megtudjam érteni, együtt tudjak érezni vele, ez a tehetség.
Knizner B. Sylvia üzente 10 éve
Általában egy "visszaemlékezést szoktak dőlt betűkkel írni, így választva el a jelentől. A te esetedben dupla a visszaemlékezés, hiszen egyszer mesél, mintha jelen lenne, és még egyszer, mint itt az első kuncsaftjánál. Tehát, én azt a részt - ha bárkit is bántana, hogy közvetlen egyben van - akár dőlt betűkkel jelezném, vagy egyszerűen egy bekezdéssel lejjebb tenném. De engem személy szerint nem zavart, mert értettem, miért van.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Ha már előrébb járunk, akkor az majd mindenképpen előny lesz ennek a kérdésnek az eldöntésében, hiszen addigra az olvasó is átveheti a könyv stílusát. Lehet, elég csak annyit tenned, hogy bizonyos mondatokat új sorban kezdesz, vagy hagysz egy sort üresen, és máris átláthatóbb a keretes résznél.
Kate Pilloy üzente 10 éve
De igen, tőled is kérdezem, hiszen azóta eltelt egy nap. Nem érzem kekeckedésnek, sőt örülök az ilyen megjegyzéseknek. Azt nem szeretem, ha valaki csak általánosít, de te meg is magyaráztad a problémát, ez nagy segítség.
Nos, a könyv készen van, mármint úgy, ahogy egy író készre gondolja, egy pillanatra. Ahányszor újra megnyitom, találok benne szóismétlést, rossz ragozást, és még ki tudja, mi mindent.
Viszont elég sok keretszöveg van benne, mint itt is volt, nem direkt, ez valahogy így sikerült. Hiszen ül a lány egy kávézóba és mesél, ahogy eszébe jut a múlt. Szóval, oda kell figyelnünk, nektek is, nekem is, hogy minden érthető legyen.
Röviden azt is írhattam volna: köszönöm a hozzászólásodat, nagyon hasznosak a szavaid. :)
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Tudom, nem tőlem kérdezted, de azért elmondom, hogy az átírásról mit gondolok. Szerintem jelezték volna mások, ha nem gördülékeny a történet. A keretszerkesztésen átcsúsztak, vagy mert nem fontos, vagy, mert nehéz eldönteni, mert most, hogy megtudtuk, hogy miért így írtad, teljesen világos. Kérdés, hogy ha valakinek erről fogalma sincs, akkor leáll itt gondolkodni, vagy simán tovább olvas. Szerintem simán tovább olvas.
Ha egyéb szándékod is van ezzel a kisregénnyel, minthogy 'minket szórakoztass' - ennek én személy szerint nagyon örülök - akkor talán érdemesebb volna, ha független a véleményektől, nem részenként javítanál rajtuk, hanem majd, amikor már egyben összeáll az egész. Főleg, hogy ez a fejezet olyan kicsi, hogy simán elfér a többi mellett így is. Nem tudom, mennyire kész a történet, hogy kész vagy-e már vele, de ha egyben is van lehetőséged elolvasni, akkor jobban kibukna, hogy érdemes-e javítani a szerkezetében, de óvatosan, nehogy a tartalom kárára menjen. Azt vettem észre, hogy az eddigi hozzászólások inkább a tartalomra utaltak, amit tényleg nagyszerűen elkaptál, és kevésbé a szerkezeti, írástechnikai kérdésekre. Csak én vagyok ennyire kekec, mert ilyen vagyok, mert én már arra gondolok, hogy mikor vehetem le már a könyvespolcról. Tehát ha különösebb célod nincs vele, akkor felesleges átírnod, így is átjön a történet mondanivalója. Egyéb esetben meg úgyis segítenek a szerkesztők.
Kate Pilloy üzente 10 éve
Knizner B. Sylvia üzente 10 éve
Balogh Zoltan üzente 10 éve
Hát ez van, ezek azok a lépcsőfokok amelyiken le is lehet menni meg fel is-- furcsa fintora a sorsnak, ugyanaz a tett cselekmény fel is emelhet , és sárba tiporhat.
Kate Pilloy üzente 10 éve
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Eddig csak nekem nem jött át. Néha a legegyszerűbb dolgokat sem fogom elsőre.
Szerintem többen lehetünk így ezzel, hogy minél többet szeretnénk megtudni a részletekről is. Főleg az ilyen jellegű témában, amiről te írsz, nem túl szerencsés, ha sokat bízol az olvasóra. És ha még nehézkes is a felfogása, mint nekem, akkor könnyen zavarossá válik a szöveg, és az a plusz, hogy keretbe írod, nehezebben jön át. Van aki írni tanul, én olvasni. :)
Kate Pilloy üzente 10 éve
A két mondat, amit kiemeltél, keret akart lenni:
Péter belép és a lány visszaemlékezik, hogy mi történt addig, amíg a fiú ideért. Reggel szól Júlia, kap lakást, ruha felajánlást, rohangál, készül, aztán ott folytatódik a sztori, hogy mindez Pétert nem érdekli, mert zavarban van.
ezek szerint a kerettörténet nem ment át. Elgondolkozom rajta.
Légrádi Eloise üzente 10 éve
Pár részlet zavaros. Lehet, hogy még majd újraolvasom, most az első benyomásom írom le:
Péter belép az albérletbe, aztán egy hirtelen visszaemlékezés a készülődésre, a borotválás a barátnő segítségével, majd a sminkelés, a hazugság a randiról, majd megint egy visszaemlékezésféle, hogy Júlia reggel telefonált, hogy lenne egy kuncsaft, ő lenne Péter, ekkor kiderül, hogy abba a lakásba mennek, amit Júlia felajánlott, és itt öltözik át a lány Júlia egyik ruhájába. (Vagy mégsem?) Legfőképpen azzal kapcsolatban van hiányérzetem , amit az albérlet és Júlia lakása közötti idő takar. Hogy hogyan fogadta ez a Péter, hogy Júlia még átöltözik. Erre céloztál, de nem egyértelmű. Vajon addig a srác mit csinált? Kicsit utalhattál volna erre, és akkor nem lenne ilyen rövidke ez a rész. Kicsit az is félreérthető, hogy ezek után azt írod, hogy nem tudja a lány, hogy hogyan fogadja a vendéget. De hisz már nem fogadja, hiszen Júlia lakására együtt érkeztek. Vagy nem? Nekem mindenképpen zavaros ez a rész. Visszatérve az öltözködésre. "Farmert vettem és egy pólót." Ezek Júlia ruhái? Mert akkor kár volt átöltöznie. Lehet, át sem öltözött, de ez a rész nem elég egyértelmű.
Amit olvasok, elképzelem képről-képre, mint a filmkockákat, talán ezért szeretném, ha pontosabb képet adnál, hogy ne más legyen a sztoriból, mint ami. Remélem nem haragszol, hogy kifejtettem ezt.
A másik fejezet sokkal jobban átadta azt a hangulatot, amiről szól ez a kisregény.
"Mindegyik kezében cigaretta, talán annak parazsánál melegedtek." Olyan szép ez a mondat! Az utóbbi idők legszebb mondata, amit olvastam!