Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

I. fejezet / 3. rész

A gyermekfelügyeletet már augusztus végén megkezdtem, de hamar rádöbbentem, hogy nem egy leányálom az a munka. A gyerekek kegyetlenek is tudnak lenni, főleg, ha mérgesek. És akiket az anyja, apja ott hagy egy idegen nénire, elég bizalmatlanok. Sok délutánt, estét, sőt éjszakát is elvállaltam, nyűgös, rendetlen, elkényeztetett vagy félrenevelt gyermeket őriztem, amíg a szülők dolgoztak, elutaztak vagy csak bulizni támadt kedvük. A legelviselhetetlenebb az a fiú és annak az apja volt, akiknél végül is betelt a pohár.

- Kinyalom a segglyukad! – közölte Gergő egyik szombat délelőtt velem. Ezt a kedves mondatát már ismertem. Öt éves, magatartászavaros gyermek volt. Ekkor vigyázhattam rá negyedik alkalommal. Pontosabban hajlandó voltam vigyázni rá negyedik alkalommal is. Az édesanyja és a nagymamája éjjel-nappal dolgoztak, minden munkát elvállaltak a pénzért, melyből az anya orvostól orvosig vitte a gyermekét. Pszichológus, pszichiáter és a nevelési tanácsadó szakembere foglalkozott Gergővel. Egyelőre eredménytelenül. Szófogadatlan, öntörvényű gyermek volt, akit az anyja sem tudott már kezelni. Kiszámíthatatlan viselkedése miatt nem lehetett a többi gyermek közé engedni, kiscsoportos, állandó felügyelettel bíró óvodába járt, külön szakemberek foglalkoztak vele ott is. Szombat délelőtt volt, elvileg csak két órát vállaltam, mert 10-re jött érte az apja, kapcsolattartásra. De persze, késett.

- Nem öltözök! Le vagy szarva! Szaros! Szaros! Leszarlak! – kiabált velem a gyermek, és a nappaliban körbe-körberohangált, ágyra fel, majd le, asztal mögé, székre fel. – Leszarlak, leszarlak! – skandálta a szék tetejéről. Voltaképpen ez a legkedvesebb szavai közé tartozott, így nem zavart, hogy épp ez a kedvence most.

- Nemsokára itt az apád! – közöltem vele. A gyerek befékezett, rám nézett, majd vállat vont.

- Akkor is leszarlak, köcsög!

- Szuper! – gratuláltam neki a szépen megfogalmazott mondatáért, és felé dobtam azt a pulcsit, amit az anyja kijelölt számára az apás hétvégére. A gyerek a földhöz vágta és ugrálni kezdett a pulóveren. Leültem a nappali foteljába és vártam, hogy kitombolja magát.

- Leszarlak, leszarlak! – ugrált és kiabált a kisfiú.

Ekkor csengettek.

– Apa! – kiáltott fel Gergő, a bejárati ajtóig rohant, neki a fatölgy ajtónak. Nagy dübbenéssel csattant a fa, de a zárat nem tudta kinyitni, hiába kezdte ráncigálni a kilincset. Odaérve kinyitottam az ajtót, a gyerek belerohant az apja karjaiba.

- Leszartam ezt a köcsögöt! – mesélte nevetve az apjának, miközben rám mutatott apró ujjaival. A férfi rámosolygott, megsimogatta a gyermek fejét és belépett a házba. Gergő kitépte a kezét apja markából és rohangálni kezdett épp úgy, mint az apja érkezése előtt.

- Hol van az a ringyó? – kérdezte a férfi, a gyermek anyjára gondolva. Ismertem őt, sikerült az első alkalommal ki is ismernem a modorát. A gyermeknek volt kitől tanulnia.

- Az anyja dolgozik. A pulóverét nem vette fel Gergő! Amúgy viheti!

- Te nem értesz a gyerekekhez! – közölte velem a férfi és elkapta a felé rohanó gyermeket, erővel lefogta, leráncigálta róla a piszkos pulcsit és ráadta, amit a földön tapostak eddig. Gergő egy pillanatra sem állt meg, most apró kezeivel az apja fejét ütögette. – Látod, felvettük a szar pulóveredet! – vigyorgott gúnyosan az apa. - Mondd meg a ringyónak, hogy csak hétfőn hozom Gergőt, hétvégén elutazunk! – végigmért, miközben úgy fogta a gyermek kezét, hogy szinte fehérre szorította. Gergő, mint egy kikötött csikó, ugrált körülötte. – Nem jössz velünk? – kérdezte, és közelebb lépett hozzám. – Szívesen kinyalnám a segglyukadat! – kacsintott.

Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy nem nekem való a gyermekfelügyelő munka. Csakhogy ekkor már elkezdődött az első szemeszter. Előttem volt a tankönyvlista, a kimutatás a kollégium költségéről és azt is tudtam, hogy haza sem tudok utazni hétvégenként, hiszen a vonatút, azon kívül, hogy nyolc órás út volt, oda-vissza 10.000 Ft-ba került volna. Pénzre volt szükségem.

Több mint, egy hónapja jártam már az általános orvosi karra, de minden szabadidőmben gyerekekre vigyáztam. Nem ismertem a csoporttársaimat, nem éltem diákéletet, nem jutottam el még a gólyatáborba sem. Alig ettem, hogy rendezhessem a beiratkozás költségét, befizessem az első hónapot a kollégiumba, megvehessek néhány alapvető könyvet, és akkor már hetek óta nem láttam a családomat. Elveszett voltam, honvágyam volt, elkeseredtem, mert láttam, hogy ez így nem folyhat tovább. Csak arra tudtam gondolni, hogy pénzt kell szereznem valahonnan. Ekkor kezdtem el keresgélni más pénzkereseti lehetőség után, és jutottam el Júlia asszonyhoz.