Elérkezett az idő, az ítélethozás órája. Felkészültetek?

Sajnos nem tudtam tovább húzni a dolgot, pedig jó lett volna még egyszer elolvasni a beérkezett műveket. Az a helyzet, hogy a hétvégére internet nélkül maradok, ezért most, a heti utolsó munkában töltött éjszakámon el kell készítenem az értékelőt. Remélem nem bánjátok!

Nos, lehet a feladat megint nem a legszerencsésebb volt, hajlamos vagyok néha túlkomplikálni a dolgokat. Tanulok majd belőle, de így is nagyon örülök az öt beérkezett írásnak. Lássuk szép sorjában:

Fejes Roland - A részegség ára: Szép debütálás a játékban, látszik, hogy komolyan vetted a feladatot, hiszen minden pontnak megfeleltél. Egy végetért kapcsolat férfi szereplőjének története, aki nem tudja magát túltenni a szakításon, és ott van a nő, aki kicsit naivabb az egészségesnél. Az ábrázolni kívánt jellemek jók, viszont ehhez lehetett volna egy fokkal életszagúbb párbeszédeket is írni. Jól hozod a részegséget, véleményem szerint az a novellád legerősebb pontja. Egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy az kamurészegség. Megmosolyogtató volt a dalolgató Szilárdot elképzelni. Viszont itt jön az írás másik negativuma, legalábbis szerintem, ami nem más, mint a csavar. Szerintem kidolgozatlan, így nekem egy kicsit értelmetlen volt. Mi volt Szilárd motivációja, ha már nem szereti a lányt? Vagy ez már annak a következménye, hogy Szilárd szembesül Anna befolyásolhatóságával? Akkor meg hiteltelenül hamar történik meg a kiszeretés a lányból. Anna reakcióját is karakteridegennek érzem, hiszen végig azt hajtogatja, hogy szakítottunk, de amikor Szilárd készül otthagyni, valamiért marasztalná, és kéri, beszéljék meg. ??? Mi volt Szilárd célja az álrészegséggel? Hogy Anna visszafogadja őt? Nem jött át, ezért írtam, hogy ezt a részét jobban kidolgozhattad volna.

Zádori Bence - Szürke veszedelem: Az írásodnak nagyon erős, nyomasztó hangulata van, mintha a kilátástalanságot akartad volna éreztetni az olvasóval. (Halkan jegyzem meg, hogy valami ilyesmi felé akartalak terelni titeket az "elsüllyedt hajó" kifejezéssel). Nekem legalábis ez jött le, és ha így van, akkor ez egy nagyon nagy piros pont, mert még úgy is megfogott, hogy nem tudtam, mit olvasok. És itt a bibi. Másodszorra sem értettem meg a cselekményt, pedig szerettem volna. Írták a többiek, hogy tömény, nem elég egyszerű. Ezekkel az észrevételekkel én is egyetértek. A gond csak az, hogy tényleg érződik, valahonnan elindul és valahova tart az írás, tehát biztos vagyok benne, hogy nem csak egymásra pakolgattad a szavakat és a szimbólumokat, hanem komoly tartalommal is megtöltötted őket. Sajnos nem tudtam meg, hogy mi volt az. Majd legközelebb!

Légrádi Eloise - Megváltást várva: Rövidke történetedet telepakoltad mondanivalóval, és mindezt úgy tetted, hogy maximálisan odafigyeltél a feladatra is. Persze ez relativ, mert az volt a kérés, hogy mindenki úgy értelmezze az adott kifejezéseket, ahogy azok megérintik őt. A lényeg, hogy amit felvázoltál, nagyon közel áll ahhoz a képhez, amit én elképzeltem a feladat közzétételekor. Egy olyan állapotot mutatsz be, amit szerintem a legtöbbünk előbb-utóbb megtapasztal. Amikor elbizonytalanodunk, hogy van-e, volt-e értelme az életünknek, és ha van, mi az. Zseniális a depressziv állapot feloldása, a befejezetlen befejezéssel, ami ebben az esetben tökéletesen hat, és magában hordozza a továbblépés lehetőségét.

Balogh Zoltán - Az utazás: Egyszerű, de tanító jellegű történeted üdítően hatott, mert elég messze került az én eredeti elképzeléseimtől, ám mégis megfelel minden kritériumnak. Mármint az elején tényleg ügyesen teremtettél te is hangulatot, de utána a cselekmény olyan irányba ment, amit nem lehetett kiszámítani. Ez persze inkább dicséret, mint kritika, mert ez így jó. Nem feltétlenül a játékmester gondolatait kell kiolvasni, sőt, ebben a feladványban pont azt kértem, azt írjátok, ami magatoktól jön.

B. I. January -Orsi- - Farkasordítás: Lehet, hogy önismétlének tűnik, de nálad is a cefet jó hangulatot kell kiemelnem először, amit a már tőled megszokott gyönyörű fogalmazás tesz még nyomatékosabbá. Történeted sötét, durva és tényleg imádtam, nagyon örülök, hogy az utolsó pillanatban beérkeztél. Továbbá hadd jegyezzem meg, hogy a megadott szavak beillesztésénél talán te voltál a legkreativabb. Nagyon szeretem a fordulatokat, viszont itt meglettem volna nélküle, ha őszinte akarok lenni. Az, hogy Brendon maga volt a farkas(már ha jól értelmeztem), kicsit elvette a figyemet arról, ami engem jobban érdekelt volna, azaz az életük utolsó perceit élő fiatalok reakcióiról, hogy miként néznek farkasszemet a rájuk váró halállal. Ebből a szempontból jobban örültem volna, ha "csak" egy sima farkast szabaditasz rájuk, mégha így kevesebb is lett volna a történet egy ötletes csavarral. Ettől függetlenül nagyon megnehezítetted a dolgom, és sokáig úgy tűnt, utolsó pillanatban befutott írásod felülír mindent, és megváltoztatja a döntésemet, ám a végére mégis kitartottam az eredeti választottam mellett.

A következő játékmester Eloise, az ő írása fogott meg a legjobban, pontosabban annak mondanivalója. Ez nem azt jelenti, hogy a többiek ne tettek volna ki magukért, nagyon ügyes volt mindenki, és köszönöm, hogy részt vettetek a játékban!