Sziasztok!

Mostanában dolgozok egy új regényen, amiből mutatnék egy részletet, kérlek mondjátok el a véleményeteket róla! Őszintén:) A főbb karakterek már szerepeltek előző könyvemben - A Zeusz rejtély - így kvázi folytatásként is fel lehet fogni. Még messze vagyok a végétől, csak gondoltam megosztom ezt a kis részletet. Szép napot!

Későre járt az idő és Iliasz fáradtnak érezte magát. Ideje volt távoznia. Udvariasan elköszönt, majd felállt, hogy a kijárat felé induljon. Melissza mögötte lépkedett, hogy kikísérje. A nyomozó már majdnem elérte az ajtót, mikor megtorpant és hátrafordult, hogy kérdezzen valamit. Ekkor pillantása az erkélyablakra tévedt, hol egy sötét emberi alakra lett figyelmes, amint éppen elővette fegyverét és a holdfény megcsillant a pisztoly acélcsövén. Egyenesen rájuk célzott.

– Vigyázzon! – kiáltott a férfi, hevesen a földre rántva a nőt. Ebben a pillanatban üvegcsörömpölés hallatszott, melyet halk pukkanások kísértek, fejük fölött golyók repkedtek.

Melissza azonnal kapcsolt és ösztönösen arrébb gurult, mivel, ahol tartózkodtak, nem takarta őket semmi, így fedezéket kellett keresniük. A támadó szintén észrevette kiszolgáltatott helyzetüket, amit igyekezett kihasználni. Újra célba vette Melisszát, csakhogy közben Iliasz sem tétlenkedett. A lámpa kapcsolója túl messzire volt tőle, ezért a könnyebb megoldást választotta: pisztolyát előhúzva gyorsan belelőtt a csillárba, s a szoba sötétségbe borult. Markosz hangosan átkozódott és visszahúzódott az ablakból a fal mögé. Ezúttal az éjszaka ellene dolgozott. A holdfény túlságosan megvilágította alakját, így tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Ráadásul sok ideje sem maradt, mivel Venizelosz fegyverének dörrenése biztosan felverte a szomszédságot.

Másfelől nem hagyhatja futni a nőt, hiszen teljesítenie kell a megbízást. Leguggolt és az erkélyajtóhoz osont, melyen keresztül rövid pillantást vetett odabentre. A szeme lassan hozzászokott a fényviszonyokhoz, de a bútorokon kívül semmit sem látott. Hová tűnhettek?

Hirtelen mozgást érzékelt, torkolattűz villant és az erkélyajtó üvege szilánkosra robbant. Markosz fájdalmasan felkiáltott az arcába zuhogó üvegdarabok miatt. Szemére vörös köd ereszkedett, dühében több lövést is leadott a nyomozó irányába, bár csak a kezét dugta elő rejtekhelye mögül. Vaktában tüzelt, bentről aláhulló váza csörömpölése hallatszódott.

Iliasz a kanapé mögött lapult, hogy elkerülje a golyókat. Fogalma sem volt, Melissza hova tűnt és kezdett aggódni érte. Folyamatosan járt az agya, miként bánjon el a támadóval, ám egyelőre csak az esélyeit mérlegelte. A sötétség ellenére még mindig jobb helyzetben volt az erkélyen, mint ők ketten idebent. Iliasz hasra vetette magát és kúszva megkerülte az ülőgarnitúrát, majd hátát a falnak vetve az ablak alá húzódott. Odakint nem tapasztalt mozgást. Ellenfele türelmesen várakozott, bár fújtatása egy dühös bikára emlékeztetett.

A nyomozó felállt és arra készült, hogy az ablakon kihajolva végezzen a fickóval, ámde Markosz megsejtette szándékát és megpördülve tüzet nyitott. Iliasz az utolsó másodpercben vonult vissza, miközben halálos lövedékek fúródtak a falba a feje fölött. Váratlanul Markosz megjelent az erkélyajtóban, hogy behatoljon a nappaliba.

A következő pillanatban végre felbukkant Melissza is, aki a hálószobából rontott elő, macskaügyességgel vetődve a padlóra, hol bukfenccel fejezte be ugrását, elegánsan a térdére érkezve. Kezében saját fegyverét szorongatta, melyet nem habozott használni. Sorban egymás után küldte lövedékeit a támadó felé, aki lekushadt, majd kétségbeesetten lendült a fal mögé ismét. Ezzel egyidőben Iliasz is rohamra indult, s kiugrott az ablakon. A talpára érkezve célzott és meghúzta a ravaszt.

Markosz rájött, hogy túlerővel került szembe. A vesztes helyzetből csak egy kiút létezett, amit a férfi nem kívánt elszalasztani. Egyszerűen átvetette magát a korláton és leugrott az erkélyről. Mivel a domboldal közvetlenül alattuk húzódott, zuhanását puha föld és fűréteg fogta fel, majd hagyta, hogy testével leguruljon az épület tövébe. Iliasz száját kéretlen szavak hagyták el, mivel az idegen eltűnt a szeme elől.

Mire kirontottak az épületből, már hűlt helyét találták. A távolból szirénázó hang szállt a levegőben. A lövések hangjára valaki bizonyára kihívta a rendőrséget. Iliasz úgy döntött, megvárja kollégáit és megmagyarázza a helyzetet.

– Nem is mondta, hogy ilyen ügyes akrobata – fordult Melisszához.

– Néhány évig intenzíven sportoltam, de rájöttem, hogy a versenyek nem nekem valók – vont vállat Melissza. – Azért igyekszem formában maradni.

– Jól teszi. Egyébként ügyesen bánik a pisztollyal is. Hol tanulta?

– Van egy lövészklub a közelben, oda járok néha gyakorolni.

– Így már értem – felelt Iliasz, bár átlátott a nő füllentésén.

Túlságosan profinak tűnt ahhoz, hogy egy lövészklubban gyakorolva tegyen szert ilyen tudásra.

Viszont a rendőrség percről-percre közelebb ért, így a nyomozó nem firtatta a dolgot, ám jól az eszébe véste. Nem szerette volna, hogy meglepetések érjék a nő részéről.