(Legenda a Föld 5. korszakának végéről)

Köszönetnyilvánítás

Prológus

v  Amikor az emberek türelmetlenné váltak a valódi műélvezethez…

v  Amikor a világ megtelt rohanással, és megcsömörlött a sok horrortól, akciótól és limonádétól…

v  Amikor a Vízöntő-korszak ezoterikus áramlata is unalmas közhelyek sorozatává változott…

v  Amikor a világ tele lett zseniális, ám állástalan műszaki szakemberekkel…

v  Amikor már a TV csatornákon zajló kukkolás - és szívatás - sorozat sem kötötte le többé az életben maradásért küzdő meggyötört nézőket…

v  És a világ figyelmét már a politikai botrányok sem tudták magukra vonni, legfeljebb az egyre gyakrabban ismétlődő katasztrófák kavarták fel a közöny szürke ködét…

Elérkezett a sötétség és a hanyatlás korszaka.

Az emberek magukba fordultak. Dolgoztak, ettek és aludtak, vagy rosszabb esetben nehezen megszerzett pénzüket különféle élvezetek hajszolásába fektették, és egyre nagyobb örömmel rombolták saját illetve embertársaik testi és lelki egészségét. Esetleg időnként vásároltak… de azt is egyre ritkábban, tekintettel az elharapódzó gazdasági válságra. A kereskedelmi televíziózás még működött, de a multimédiás eszközök és az Internet térhódításával szemben egyre nehezebben bírta a versenyt. Ekkor egy éles eszű emberben fantasztikus gondolatok fogalmazódtak meg, és különös szerencse folytán az ötlet elfogadóinak megvoltak az eszközeik ahhoz, hogy mindezt tettekre tudja váltani. Ennek hatására eddig példa nélkül álló világméretű összefogás vette kezdetét… E gondolat következményeit szeretném most elmesélni.

I. Így kezdődött...…

Egyesek szerint az ötlet Magyarországon született. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de ez nem is lényeges. Talán valamelyik űrkorszak-mániás producer fejéből pattant ki a vad gondolat, vagy valamelyik különösen élénk fantáziájú néző levele indította el a lavinát. Beszélik ezt is, azt is. Mindenesetre biztos, hogy a helyzet már megérett erre. Eleinte általános csodálkozást váltott ki, hogy a kereskedelmi adók világszerte óriási munkaerő-toborzásba kezdtek. Összegyűjtötték az állástalan vagy szakmán kívül dolgozó mérnököket, éhbéren és méltatlan munkakörülmények között tengődő számítógépes zseniket, önmagukban meghasonlott, de kreatív ötletekkel teli örök egyetemistákat, a felszámolt üzemekből leépített mikroelektronikai műszerészeket, az átképzésben reménykedő csillagászokat, és általában minden űrkutatáshoz közeli szakterületekben jártas magas intelligenciahányadossal rendelkező embert. A példátlan méretű apparátust elsőrangú műszaki háttérrel látták el, és miután elérték, hogy a bankok, mammutcégek és biztosítótársaságok egymással versengve csináljanak presztizskérdést az ügy szponzorálásából, gőzerővel megindult a munka, az „Embert a Marsra” fedőnevű akció. A bőségesen áradó anyagi és humán erőforrásoknak, valamint a hatalmas média-támogatottságnak köszönhetően megszületett az eredmény-egy világűrben lebegő, tizenkét ember befogadására alkalmas monstrum, a Typhon[1] formájában. Ám a tizenkét utas kiválasztása elég sajátos módon történt…

[1]              Typhon vagy Tüphon, a görög mitológia legendás alakja, Gaia, a Földanya gyermeke, aki azért született, hogy legyőzze az isteneket. Ágyékától lefelé hatalmas kígyókból állt, szamárfeje a csillagokig ért, hatalmas szárnyai elsötétítették a Napot, szeméből lángnyelvek csaptak ki, szája forró lávát okádott. (Forrás: Robert Graves: Görög mítoszok, Szíjártó László fordítása). A névadás oka részben az alaki hasonlóság-a gigászi méretek, a hátul található, tüzet okádó fúvókák- részben pedig a küldetés volt, hiszen ezt a Typhont is Földanya hozta létre, hogy meghódítson egy távoli istenséget…