Reggel James hangjára ébredtem. Lassan nyitottam ki a szemem, úgy éreztem, hogy tudnék még aludni. A behúzott függönyön keresztül beszűrődött a fény, szerettem volna tudni, mennyi az idő. Megfordultam és az órára pillantottam, már fél egy is elmúlt. Megláttam Jamest, a szobában járkált fel-alá, telefonált. Úgy láttam, hogy dühös, ideges valamiért arra, akivel éppen beszél.

Észrevette, hogy felébredtem, befejezte a mondandóját, letette a telefont, majd odaült az ágyra és kedvesen, halkan beszélt hozzám.

– Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni – megsimogatta az arcomat, de láttam rajta, hogy valami nincs rendben.

– Mi a baj? Történt valami? A forgatás?

– Nem, nem, minden rendben, nincs semmi baj – próbált megnyugtatni, de ettől csak még idegesebb lettem.

Kopogtattak az ajtón, ment kinyitni, közben magamra kaptam a köntösömet. Steven volt az, ő is nagyon idegesnek látszott. Sugdostak valamit, nem hallottam, hogy miről beszélnek, de amikor Steven rám nézett, majd James is, tudtam, hogy valami történt. Steven köszönt, én is neki. James ekkor gyorsan összeszedte az újságokat az asztalról, és Steven kezébe nyomta.

– Menj már! – idegesen lökte odébb Stevent.

– Várj csak! Mi az a sok újság? – kérdeztem Stevent, majd Jamesre néztem.

– Nem érdekes – James elém állt, na, ha nem érdekes, akkor biztosan az.

– Szeretném megnézni – éreztem, hogy valami történt, de, hogy mi, fogalmam sem volt. Azt viszont sejtettem, hogy az újságoknak köze van a furcsa viselkedésükhöz. Mind a ketten hallgattak, ami tovább erősítette bennem, hogy valami baj van.

– Steven, mutasd meg őket, kérlek – az újságok felé nyúltam, Steven odaadta őket, James pedig lehajtotta a fejét, összehúzta a szemöldökét.

A címoldalon, hatalmas betűkkel a következő szöveg állt:

JAMES PARKER ÚJ BARÁTNŐJÉVEL JELENT MEG A JÓTÉKONYSÁGI RENDEZVÉNYEN a szöveg alatt egy kép rólunk.

Ledobtam az újságot az asztalra és néztem a következőt:
A FILMSZTÁR ÚJ BARÁTNŐJE SZTRIPTÍZTÁNCOSNŐKÉNT KEZDTE

Itt is volt egy nagy kép rólunk. Iszonyú dühös lettem, mi az, hogy sztriptíztáncosnőként kezdte? Tágra nyílt a szemem a csodálkozástól. Néztem a következő újságot:

JAMES PARKER BELESZERETETT A SZÁLLODA ALKALMAZOTTJÁBA

Újabb kép rólunk. A következő újság:

A FORGATÁS IS LEÁLLT EGY IDŐRE JAMES PARKER ÚJ BARÁTNŐJE MIATT

Micsoda?! Kezdtem dühbe gurulni, hogy írhatnak ilyesmiket össze? A többi újságot már meg se néztem, mindet ledobtam az asztalra. James látva ezt odajött hozzám és átölelt.

– Semmi baj, mindent rendbe hozunk. Nyilatkoznom kell, és helyreigazítást kérnem. Már dolgoznak rajta.

Eltoltam magamtól Jamest és az ablakhoz indultam, feldúlt voltam, nem akartam, hogy öleljen. Amikor kinéztem, akkor láttam, hogy rengeteg újságíró áll a szálloda előtt, autók mindenfelé. Ő is az ablakhoz jött, majd elhúzott onnan.

– Ne állj oda, kérlek! – attól félt, hogy lefotóznak, ahogy ott állok az ablaknál? Teljesen elborult az agyam, mégis, mi folyik itt?

– Miért teszik ezt? – kérdeztem Jamest.

– Diána… – sóhajtott egy nagyot.

– Titeket akarnak látni, azt akarják, hogy nyilatkozzatok, mindent tudni akarnak rólad, ki vagy, mit dolgozol, honnan jöttél, minden érdekli őket. Keresik a szenzációt, az új címlaphírt – Steven magyarázata logikus volt, de alig tudtam felfogni.

– Soha életemben nem voltam sztriptíztáncosnő! Mégis, hogy írhatnak ilyet rólam?
– Tudom, tudom… – James újra átölelt.

– James… – nagyon rosszul éreztem magam, meg akartam tudni, ki ezért a felelős, újra eltoltam magamtól Jamest, nem megnyugodni akartam, hanem megtudni, ki ezért a felelős.

– Úgy látszik, valaki a szállodából beszélt, csak éppen… – James próbálta megmagyarázni a helyzetet.

– Nem az igazat. Egy újabb pletyka. Tudom, hogy ti tudjátok az igazságot, és végül is ez a fontos, de azért… – tettem hozzá. Ki lehetett az? Ki állítana ilyet rólam? Csak nem, Lili? Amikor a parkban utoljára láttam, úgy tűnt, hogy nagyon elhatározta, hogy tönkre tesz.

– Rendbe hozzuk, ne aggódj – láttam, hogy James is feszült, de azért próbált higgadt maradni.

– Mi lesz veled? Hogyan befolyásolják ezek a hírek a karrieredet? – rá néztem, és komolyan kérdeztem őt, féltettem, de ő mosolyogni kezdett.

– E miatt aggódsz? Tényleg?
– Igen, aggódom e miatt – a szemébe néztem határozottan, nem is tudom, ő miért nyugtalan e miatt.

– Nem kell. Gondoltam, hogy ez lesz, na nem ennyire felfújva, de azért számítottam rá. Kell egy kis idő, míg megszokják az új helyzetet, aztán majd leszállnak rólunk és keresnek mást, akit szipolyozhatnak. Egyébként összeírnak mindenfélét, nem szabad ezeknek bedőlni, sokszor jelenik meg olyan cikk, ami nem fedi a valóságot, vagy nem egészen. Majd az erre megfelelő emberek helyre teszik őket – ahogy James beszélt kezdtem lehiggadni.
– Azért nem árt óvatosnak lennetek – szólt Steven. Összeszedte az újságokat, elköszönt és kiment.

– Ne félj, elsimítjuk… majd meglátod!
Tudtam, hogy így lesz, de ez a pletyka…
Továbbra is foglalkoztatott, hogy vajon ki és miért beszélt ilyesmiket össze. Lilire gyanakodtam, el is határoztam, hogy valahogyan megkeresem őt, a föld alól is előkerítem és számon kérem, csak ő lenne képes ilyen hazugságokra.

– Diána… – éreztem James hangján, hogy valamit kérni szeretne tőlem.

– Tessék, James…

– Szeretném, ha felmondanál itt, most már teljesen – szomorúságot láttam a szemében, nagyon jól tudta, hogy nehéz lesz ez nekem, hogy nem szívesen mondok fel.

– James, én… – még mielőtt befejezhettem volna, közbevágott.

– Tudom, hogy nehéz lesz otthagyni a munkádat, de választanod kell – komoly volt, láttam a szemében, hogy nagyon elszánt.

– Mit szeretnél pontosan?

– Szeretném, ha felmondanál, könnyebb megvédenem téged úgy, ha nem dolgozol itt többé, aztán… szeretnélek magammal vinni, persze csak… ha te is szeretnéd.

– Értem – leültem a kanapéra, ő is mellém ült, megfogta a kezemet és rám nézett.

– Jól van – sóhajtottam egyet.

Valahol már rég tudtam, hogy ez lesz a vége, Marcello is megmondta. Hogy mi lesz az után a szállodával, már nem érdekelt annyira. Bíztam Jamesben, szerettem őt, úgyhogy ez volt a lehető legjobb választás, vele maradni. Nagyon éhes voltam, ő azt mondta, hogy ő már evett, arra kért, hogy ebédeljek itt, és ő azonnal beszél Mr. Mendelsohnnal. Ez a kérése igencsak meglepett, de beleegyeztem, nagyon fáradt voltam és éhes.

James magamra hagyott, felhozattam valamit, és megebédeltem. Nem tudtak kimenni az újságban olvasottak a fejemből. Szörnyen éreztem magam, nagy bajt csináltam úgy, hogy nem is én tehettem róla. Aki nekem árt, az Jamesnek is, és ezt már nem tűrhetem. Ha Lili volt az, aki keresztbe tett nekünk, akkor meg fog fizetni ezért! Sok idő eltelt már, vártam vissza Jamest, de nem jött.

Kopogtatás törte meg a gondolataimat, azt gondoltam, hogy végre ő jött vissza Mr. Mendelsohntól. Missi állt az ajtóban, beengedtem őt. Biztos voltam benne, hogy már mindenki tud az újságokról.

– Nem láttad Jamest, Missi? Nem tudod, hogy hol van? – kérdeztem őt, hátha összefutottak valahol a szállodában.

–Úgy tudom, hogy az egyik tv-be ment, de szerintem már nemsokára megérkezik – mondta, hogy nyilatkoznia kell, reméltem, hogy minden rendben lesz.

– Hallottam, hogy felmondtál, és, hogy együtt maradtok! Olyan jó ezt hallani, szerintem nagyon szép pár vagytok! – Missi lelkes volt, a tőle már megszokott módon, meg is ölelt.

– Az újságokról is hallottam… – Missi hirtelen nagyon komoly lett, tudtam, hogy szóba kerül majd ez is.

– Igen, az újságok – mondtam szomorúan.

– Ne foglalkozz velük, szerintem mindent el fognak intézni!

– Remélem.

– Ha megjött James, lejöttök vacsorázni?

– Igen, persze! Majd szólok neki, hogy szeretnéd, ha lemennénk.

Missi elköszönt, kikísértem, én pedig vártam Jamest. Az ablakhoz léptem óvatosan, mikor kinéztem, láttam, hogy már nincs itt az a sok fotós és újságíró. Ettől egy kicsit meg is nyugodtam, de nem teljesen. Annyira szerettem volna valamit tenni, megmagyarázni, elmondani az igazságot mindenkinek, de most nem tehettem. Meg kellett várni, míg helyreigazítanak mindent azok, akik ehhez értenek. Ez szörnyen idegesített, tudtam, hogy ezeket az újságokat sokan olvassák, és attól féltem még mindig, hogy Jamesnek valamilyen kára származik majd ebből. 
Újságok… hogyan közölhetnek le valamit úgy, hogy nem néznek utána? Ráadásul valami olyan dologba dugták bele az orrukat, amihez egyáltalán nincs semmi közük. Vagyis, nem lenne, ha James nem lenne híres színész, mindez csak azért van, mert sokakat érdekelhet az ő szerelmi élete. Szomorú voltam, úgy éreztem, hogy lassan kicsúszik a lábam alól a talaj, nem tudtam, mi jöhet még, mi vár majd rám.