Ma nem mentem iskolába. Nem olyan lábbal keltem. Éjszaka merevedésem volt, és hiába önkielégítettem háromszor is, cerkám újra csak ágaskodott. Keveset aludtam. Miután anyám elmegy dolgozni, beteszek egy pornót a nappaliban, és addig gyurmázom, amíg vagy a kezem vagy a szerszámom feladja, gondoltam. Fülem az ajtónak tapasztva vártam, hogy meghalljam az ajtó csapódását, ami öt perccel később megtörtént.

- Majd vidd le a szemetet! – mondta anyám előtte.

- Jó. – kiabáltam ki.

Leszaladtam az emeletről, és kulcsra zártam a bejárati ajtót. Meztelenre vetkőztem, lehuppantam a kanapéra és a kezembe vettem a távirányítót. Egy csomag zsebkendőt gondosan a kávézóasztalra helyeztem...természetesen kibontva, egy ideje előrelátó vagyok. Mielőtt belefoghattam volna, csengettek. Odacsoszogtam az ajtóhoz, résnyire nyitottam, hogy csak a szemem lássa, aki kint van, ne az egész pucér testemet, és felismertem, hogy a postás az.

- Csomagja jött – mondta.

- Most nem alkalmas – mondtam.

- De ez egy nagy csomag, nem szeretnék visszajönni vele később. Elég volt cipelni.

- Már van egy nagy csomagom, amitől épp most próbálok megszabadulni – közöltem vele.

- Mi? – kérdezte.

- Semmi. – Bevágtam az ajtót.

Vártam néhány percet, aztán visszaültem a szófára. Seggszőröm alig érintette a bőrt, megcsörrent a telefon. Bosszúsan odasiettem, felvettem. Nagyi volt, mákos süteményt csinált, át akarta hozni. Nem kell, mondtam neki, amire „de”-vel kezdődő mondatba kezdett, nem vártam meg, helyette újra azt mondtam, hogy nem kell és letettem a telefont.

Az erek a farkamon majd’ kipattantak, ezért elindítottam a filmet.

- Hé! – szólt valaki. – Hé, te!

Ránéztem a péniszemre, és a makk vége mintha szólásra nyílt volna. – Te szóltál? – kérdeztem.

- Én. – mondta a hang.

- Te? – kérdeztem megint, elcsodálkozva.

- Igen, én, a postás. – Megkocogtatta az erkély ablakát kívülről, elhúztam a függönyt, a postás vigyorogva bámult rám, én meg egy szál faszba álltam előtte teljes értetlenségben.

- Mi a fenét csinálsz itt? Ez birtokháborítás.

- Anyukád azt mondta, ha nincs itthon senki, felmászhatok a tűzlépcsőn és bedobhatom az erkélyre a csomagokat. Nem volt egyszerű.

- De én itthon vagyok.

- Ezért kopogtam.

- Húzz az anyádba!

Előbb láthatóan felhúzta magát, csak utána el. Levettem egyet apám üvegeiből a konyhapolc tetejéről, felbontottam és meghúztam. Szerettem a vodkát és bírtam is. Öklendeztem, és kiokádtam az egészet – ha nem többet, mint amennyit megittam – a járólapra. Már nem szeretem a vodkát. Térde ereszkedve köhögtem- fuldokoltam, zacskóm és combom egy része megmártózott a hányásban. Rendbe szedtem magam a fürdőben. Kinéztem az erkélyablakon. A másodikról nagyon jó a rálátás mindenre és mindenkire, lentről mégsem vettek még soha észre. Egy alma alakú feneket pillantottam meg farmerban. Meg akartam nézni, hány pontos a gazdája, saccra mennyi idős lehet, de képtelen voltam levenni róla a szemem. Észrevettem, hogy mögötte a postás lohol. Lassított. Máskor igyekszik minél előbb befejezni a kézbesítést. A postás mellett egy másik férfi csoszogott, akit minden reggel láttam, és minden reggel úgy rohant, mintha a saját díjátadójáról maradna le. Mögöttük Béla bá’, aki három lakással lakik mellettünk, elektromos kerekesszékében araszolgatott. Általában bicikliket lehagyva repesztett.

Most mindhárman ott totyogtak, mint akik be vannak szarva, és megigézve követték a tökéletesnél is tökéletesebb segget. Megmarkoltam a péniszem, négyet rántottam rajta, és az erkélyablakra élveztem. A fenék eltűnt a sarkon. Néztem, ahogy az ondóm komótosan lefolyik.

Mögöttem torokköszörülés hallatszott. Ennyiből is felismerem anyám tónusát.

- Inkább ne mondj semmit – mondtam anélkül, hogy megfordulnék.

- Nem vitted le a szemetet – mondta. – És nem mentél iskolába.

- Tudom – mondtam. Ma már nem megyek, nem érzem jól magam. A szemetet később leviszem.

- Kulcsra zártad az ajtót – vetette a szememre, és megcsilingeltette a kulcscsomóját.

- Igen – feleltem.

Bebaszta maga után az ajtót.