Sütött a nap, mikor bekanyarodtam az ismerős kis tengerparti utcába. A házam kissé barátságtalanul hatott a szép virágos környezetben, s el is döntöttem, hogy veszek néhány növényt, ahogy régen Josh-sal megálmodtuk. Az idő kellemes volt, ugyan elmúltak a nyári harminc fokon felüli hőmérsékletek, de a húsz-huszonöt fok a novemberhez képest kiváló volt. Los Angelesben ritkán volt hűvösebb. Ahogy beparkoltam a ház elé, észrevettem, hogy egy másik kocsi is áll ott. Kiszálltam, Suzy morogni kezdett, ebből rögtön tudtam, hogy ez csak Luke lehet. Igazam volt. Kikerekedett, riadt szemekkel rohant oda hozzám, átölelt és dorgálva suttogta:

- Azt hittem bajod esett!

Aztán elengedett és magyarázatot követelve bámult rám.

- Annyira aggódtam érted, Grace! A mobilod ki volt kapcsolva, a telefonod sem válaszolt, mikor meg idejöttem, senki sem nyitott ajtót.

- Hazamentem. Meglátogattam anyáékat. – és nem gondoltam, hogy magyarázattal tartozom. Fogalmam sem volt, miért akadt ki ennyire. Nem értettem.

- Ez nagyon jó, de megkérhetlek, hogy legközelebb szólj? Nem aggódom magam halálra, ha ezt tudom.

- Ne haragudj! – feleltem, bár továbbra is tanácstalan voltam Luke viselkedését illetően.

Bementünk a házba, behozta a csomagokat, mondván egy állapotos nő nem cipelhet nehezet. Míg Suzynak adtam enni, addig ő főzött egy teát, leültünk a tornácra és ott fogyasztottuk el.

- Lenne kedved elmenni, vacsorázni valamikor? – kérdezte s nem értettem, miért olyan feszült.

- Persze, Luke, szívesen! – vágtam rá, hogy oldjam a hangulatot. – De három hét múlva ismét hazamegyek Hálaadásra anyáékhoz. Együtt lesz az egész család.

- Örülök Gracie, hogy rendeződni látszanak a dolgok. Akkor felhívlak, hogy melyik este lenne a legmegfelelőbb, rendben?

Felállt, s már a bejárati ajtónál volt, mikor láttam, hogy eszébe jutott valami.

- Majdnem elfelejtettem! – csapott játékosan a homlokára. – A kis árva első DVD példánya.

Azzal a kezembe nyomta a mesét, amit én írtam, és ők készítettek Josh-sal. Az első rajzfilmemet tartottam ott.

- Mivel nem voltál ott a bemutató vetítésen, ezért gondoltam, örülnél neki. És remélem, a premierre eljössz majd decemberben.

Azzal búcsút vettünk egymástól s ő elment. Egyedül maradtam. A nappali közepén álltam a filmmel a kezemben, s úgy éreztem, muszáj megnéznem. Betettem a lejátszóba, leültem a fotelba s elindítottam. Suzy mellém kuporodott, s együtt néztük. Csodálatosan volt megrajzolva, a zene, a hangok, minden fantasztikus volt. A történet könnyeket csalt a szemembe. Ezért érdemes volt ilyen sokat dolgozni vele. Mikor véget ért, lekapcsoltam és hosszasan ültem ott és gondolkoztam. Hónapok óta nem írtam semmit. A szemem a laptopomra tévedt, ami azóta nem sűrűn volt bekapcsolva. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha… de még nem álltam készen.

A gyerekszobába mentem, ami egyelőre üres volt és színtelen. Erről is beszélgettünk Josh-sal, s a terveinkben szerepelt, hogy majd ő fest a falra a babánknak. Ez persze már nem fog bekövetkezni. Így egyszerűbb lesz, ha választok egy színt és megcsinálom magam.

A következő héten nagyon tevékeny voltam. Elmentem egy kertészetbe és vettem virágokat, s egy csodálatos virágágyást készítettem a ház előtt. Vettem pár muskátlit, azokat cserépbe ültettem és a lépcsőre tettem, párat pedig hátra a tornácra. Két jókora pálmát ültettem el s három leander bokrot is. Elégedett voltam a művemmel. Hétvégén átjött Luke és közösen grilleztünk, majd kellemesen elbeszélgettünk az óceán hullámainak halk moraját hallgatva.

A hasam elég nagyot nőtt az elmúlt hetek során, a terhességemmel minden rendben haladt. Vettem pár kismama ruhát, s bababoltokban is egyre gyakrabban fordultam meg.

- Na, akkor kezdjünk hozzá! – sóhajtottam, mialatt a vödröt a létrára akasztottam és Suzyra néztem.

A kutya aggódva bámult rám, s láttam a szemében, azt gondolja, nem vagyok normális. Szép színt választottam, napraforgó sárgát. Úgy döntöttem, hogy magam fogom kifesteni, de erről nem beszéltem senkinek. Mindannyian próbáltak volna lebeszélni róla, így jobb, ha nem tudják. Az első ecsetvonások után már láttam, hogy jól választottam színt. Épp arrébb tettem a létrát, mikor hirtelen megszédültem, s nem bírtam egyensúlyozni, a lábam megcsúszott s végigszántottam a létrát. A fejem is elég jól beüthettem, mert elsötétült minden és nem tudtam, mi zajlik körülöttem.