I.     FELVONÁS

Helyszín ugyanaz. Európa a pultnál ül.

Európa: Ó én szerencsétlen, én balga, én árva! Születésnapnak indult volna az este és temetés lett belőle? Pazar fordulat, mi másra vágyhatna hát az ember?! De ne siránkozz magadon szerencsétlen asszony, ne feledd: az idő pénz! Te pedig mindkettőnek szűkében vagy!

(Zörej hallatszik kintről. Európa feláll a pulttól.)

Európa: No lám, de hisz még van fél óra a kezdésig. Máris megjöttek volna?

(Megjelenik Teller Vilmos.)

Európa: Ó, Teller Vilmos! Hát mi szél vetette erre?

Teller Vilmos: Üdvözlöm, Európa! A nagy függetlenséggel járó agglegény élet legszebb része, amikor beugrom ide egy huzat jó hideg sörért. Viszont ön mit keres itt? (leül Európa mellé) Még sosem láttam itt.

Európa: (kedvesen) Születésnapi mulatság, semmi több.

Teller Vilmos: Ó, nem is tudtam róla! Szívbéli gratulációm! Hányadik is? Huszonhárom-négy?

Európa: (felnevet) Hol van az már! Rég volt, talán igaz sem volt…

Teller Vilmos: Nos igen, elmúltak már azok a boldog régi szép idők, amikor még suhancként szaladgáltunk az Alpok csipkézett ormain. De hisz miért is sóvárgok én arra a korra? Hisz jó nekem most is. Önnek, kedves Európa, hogy megy a sora?

Európa a távolba mereng.

Európa: Megy… Kérdezhetek valamit, kedves Vilmos?

Teller Vilmos: Egy ilyen szép hölgy hogy ne kérdezhetne?

Európa: (dünnyögve) Szép hölgy, szép hölgy, mégis kikosaraztál!

Teller Vilmos: Tessék?

Európa: (zavarodottan nevet) Semmiség, barátom. Azt mondja meg, mi tartja önben a lelket? Mi az, ami a kitartásra ösztönzi?

Teller Vilmos: Mi az, ami miatt érdemes felkelnek minden reggel és belevetni magam az életbe? Hisz maga az élet! (tárja szét karjait) Amikor reggel beleszagolok a friss hegyi levegőbe, és iszok a csörgedező patakok vizéből. Amikor látom, miként dagadnak a teheneim a harmatos fűtől és a lemenő Nap gyönyörű, vöröslő látványa… és az érzés, hogy ez mind az enyém, és én mindentől függetlenül élvezhetem ezt!

Európa: Gyönyörű gondolatok valóban, de nem ez érdekelt! Mi az élete célja?

Teller Vilmos: Életem célja? A szentatyát szolgálni, mi más?!

Európa: Elképesztő egy alak maga… mindig is csodáltam. És nem vágy barátokra? Közeli jó ismerősökre, akik minden nap meglátogatják magát?

Teller Vilmos: Mint az ön lakóközösségében? (elmorfondírozik)

Európa: Akár csak ott.

Teller Vilmos: (felnevet) Nem! Persze, hogy nem! Hisz annyi problémás alak van a baráti körükben, erre nekem nincs szükségem. Meg vagyok én magam is! Szabadon! Ellenben, ha nem sértem meg, hallottam a kis gondjukról… igazán szomorú… habár sosem tartottam életképes tervnek, mintha egy kicsit megingattak volna ebben a hitemben. A mostani események viszont, hajj, igen szörnyűek!

Európa: Mégsem mozdítaná a mi közös tervünkért a füle botját sem!

Teller Vilmos: Ó, dehogy nem! Hisz a legnagyobb segítséget nyújtottam. Már az elején megmondtam, hogy életképtelen terv.

(Kintről zaj hallatszik.)

Teller Vilmos: Na de mint hallom, megjöttek a barátai! Én akkor mentem is. Jó szórakozást (elmegy)