Első dráma ötletem első részlete.

Európa

Szereplők:

            Európa: a születésnapos

            I.M. Franz: a csapos és hitelező.

            Naplopóleon: a francia barát

            Bis Mark a német barát

            Habs-vár hercege: az osztrák barát

            Teller Vilmos: a svájci barát

            Ms. Elisabeth Windsibury: az angol barát

            Csillagszemű juhász: a magyar barát

            Kecskepásztor: a görög barát

            Nyikorog Ajtovics Kusscsov: az ukrán barát

I.                       FELVONÁS

Történik egy bárban késő este.

Európa magányosan üldögél a pultnál.

Európa: (sóhajt) Nehéz az élet. Valaminek mindig kell történnie. Nem hagynak sosem nyugodni. Pedig én csak erre vágyom legjobban… (kezébe veszi a stampedlis poharat és nézegeti) Boldogan akarok már élni! Boldogan, gond nélkül, mint régen! Bevallom, mindig is voltak gondjaim, de valahogy azok megoldódtak, vagy segítettek. Igaza volna talán Ivánnak? Hmm… talán tényleg rossz barátokat választok magamnak. De hisz már ő is csapott be engem. (felnevet) Hjajj, az az afférunk, amikor Naplopóleon betört a házába, és nekem kellett elsimítani a dolgokat. Akkor valahogy rögtön összefogott a baráti kör. Jött Ms. Elisabeth Windsibury, Bis Mark, de még Habs-vár hercege is! Igaz, akkor még jobban ment neki, jól kihasználta szerencsétlen albérlőit. Aztán őt használták ki jól. Érdekes dolgok ám ezek, nem gondolod? (a stampedlis pohárhoz beszél) Emlékszel, amikor Bis Mark jól felöntött a garatra és elkezdett vandálkodni? Iván majd megfúlt a röhögéstől… aztán amikor Bis Mark és a germán barátai az ő háza falát graffitizte, gyorsan lefagyott a mosoly az arcáról. Akkor nagyon tette a szépet. Minek is elmélkedek én itt ilyeneken? Majd megjönnek a többiek is… velük beszéljek ilyenekről, nem igaz? Tudod mit? (felhajtotta a stampedlis poharat) Húú! Kicsi a bors, de erős! Ez már valami… Csapos! (kiállt) Még egyet!

I.M. Franz: (megérkezik a pult mögött) Tessék parancsolni, mit óhajt a hölgy?

Európa: Még egy ilyet, ha lehetne.

I.M. Franz: Hanyadik kör is lesz? Ha jól tartom számon ma a hatodik. (kezébe vesz egy kis noteszt és ír bele) Ha nem veszi sértésnek, asszonyom, én is csak pénzből élek… (köszörüli a torkát)

Európa: Írja, kérem, a többihez.

IM. Franz: Hosszú lesz már az a cech. (megvakarja a fejét) Mikor szándékozik majd a hölgy fizetni?

Európa: (bosszúsan) Hagyjon már békén ilyenekkel! Legalább most! (a fejét fogja és összeráncolja a homlokát) Hát hagytam én magát bármikor is kifizetetlenül?

I.M. Franz: Nos, ami azt illeti hölgyem…

Európa feszülten figyeli I.M. Franzot. A csapos a noteszét lapozgatja.

I.M. Franz: Én még új vagyok itt, de az előző tulaj feljegyzéseiben itt áll. Nézze csak! (odanyújtja a füzetet) Volt egy sok denarius-os összeg, amit valami Imperator Caesar Divi Filius Augustus állt. Aztán jó pár hordónyi misebort fizetett felesben egy Simon Petrus nevezetű úrral. Ugyancsak bor, de a Templomos lovagok nevére… na ne nevettessen, kérem! Azóta sem láttuk ennek az árát, de tudja, mi jó barátok vagyunk, nem kérem számon magán. Azonban mégis mesélt magácskáról egyet-kettőt a volt tulaj. Tudja mit kóstált ennek az épületnek a felújítása, amikor az ön kis barátai egymásnak estek? Megértem én, hogy ez a Iustitianus nem kedveli a törököket, de azért nem kellene görög tűzzel fellocsolni a padlót…

Európa: (megdöbbenve) Voltak kisebb-nagyobb gondjaim, igaz, de…

I.M. Franz: (kiabál) Kisebb nagyobb gondok?! Azóta is folyton fenyegetnek a lófarkú zászlósok, hogy fizetek, vagy költözök el innen, különben ami Binzánccal történt, el fog törpülni, amit itt fognak csinálni.

Európa: És fizet nekik?

I.M. Franz: (derekára teszi a kezét és sóhajt) Tudja, kedves Európa, az oszmánok nagyon szeretik a szűz lányokat és a még írni-olvasni nem tudó kisfiúkat. Valami Szeráj Hárem Állami Főiskolában tanítják őket… különösebben nem érdekel, amíg megelégszenek a friss hússal. Maga ugye szűz?

Európa: (felháborodva) Na de, kérem, mit képzel magáról?!

I.M. Franz: Ó, igaz is, bocsásson meg nekem. Modortalan voltam… megszoktam a liberalizmust. Tudja George Acélingtonéknál a Central Park sarkán ez egy igazán átlagos kérdés, senki sem botránkozik meg rajta.

Európa: (feláll) De most nem a Central Park sarkán van, hanem a Szajna partján! Tartsa magát ehhez!

I.M. Franz: Magácska miért is állt fel? Üljön csak le, mondok én magának valamit. (magához húzza Európát a felsőjénél fogva) Itt én diktálok. Világos? Ha azt mondom, fizet, akkor fizet! Érthető voltam? Kap egy huszonnégy órát arra, hogy állja a kifizetetlen tételeket, a mai fogyasztást is beleszámítva. Ha nem, akkor van egy-két ismerősöm, akik hadd ne mondjam, mit csinálnának a magához hasonló nővel. (elengedi Európát, mosolyog kedvesen) Mit is parancsolt? Ó, igen, az ital! Kérem! (megfordul, megtölti a poharat) Fogyassza egészséggel, ha csak szükség lenne rám, a szomszéd helyiségben talál meg. (elmegy)

Európa: Ó Fortuna

Csalfa Luna

Egyre másra változol

Hol növekszel

Hol meg elfogysz

Mert az élet ronda sor (földhöz vágja a poharát)