Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Este kilenc körül járt az idő, s a buli, amelyre Szelim is hivatalos volt, több mint egy órája tartott már. Szelim fél órája érkezett, de az elmúlt harminc percet kínszenvedésként élte át. Egyáltalán nem érzett késztetést arra vonatkozóan, hogy bekapcsolódjon a többiek párbeszédébe, hogy mosolyogjon, mikor legszívesebb elmenekülne a kíváncsi szempárok elől.
Habár – állapította meg, ahogy sétálgatott körbe az udvaron és a házban, kezében egy üveg kólával -, nem úgy tűnik, mintha bárkit is különösebben érdekelne, hogy mi van velem.
Mióta megérkezett, egyedül az ünnepelttel, Kálebbel váltott néhány szót, majd magához vett egy üveg kólát,s céltalanul bolyongani kezdett a bulizó emberek között. Rosszul érezte magát azért is, mert nem hozott ajándékot neki, habár Káleb megállás nélkül azzal győzködte, hogy ez felesleges, hiszen már az ajándéknak számít, hogy ő is részt vesz a buliján.
Szelim a medencéhez sétált. A zene, az emberek hangja teljesen összefolytak a fejében.
- Hé! – kiáltott fel a következő pillanatban, miközben a szájába jutott víztől prüszkölt. Dühösen meredt a medencében vidáman pancsoló, vízipisztollyal játszó személyekre. Tessza, Noel, Kálem, Klió, Iza és Iván vidáman vigyorogtak Szelimre. Nem tudta eldönteni, hogy melyikük józan… talán a lányok… De ez most a legkevésbé sem foglalkoztatta.
- Ez most mire volt jó? – dünnyögte Szelim.
- Ugyan már, ember! – rikkantotta Noel. – Ne lógasd az orrod ennyire, mert a végén még elesel benne! Gyere, ugorj be közénk egy kicsit!
- Kösz, de azt hiszem, ezt a meghívást most el kell utasítanom – morogta Szelim, s hosszan belekortyolt az üvegbe.
- Mi van a kezedben? Dobod el azonnal! – kiáltotta Noel, s egy jól irányzott lövéssel újra telefröcskölte Szelim arcát vízzel.
- Ma este ünnepelünk! – toldotta meg Iván.
- Nyeljetek vizet – morogta Szelim, s gyorsan odébb sétált, mielőtt még újra támadásba lendülhettek volna.
A kerti grillnél éppen Ilárion ténykedett, egymás után pakolta, forgatta a húsokat. Nagyobbik fia, Gara dülöngélve, egy üveg sörrel a kezében sündörgött körülötte, és folyamatosan beszélt hozzá. Mikor közelebb ért hozzájuk, tisztán hallotta, hogy miről beszélgetnek – pontosabban, vitatkoznak.
- Keress magadnak más elfoglaltságot, fiam – dünnyögte Ilárion, mialatt két újabb húspogácsát, és egy kisebb darab steaket dobott a rácsra.
- De én éhes vagyok – nyögte ki Gara, s csuklani kezdett. Úgy tűnt, hogy nem az első üveg sörét szorongatja a kezében, amibe folyamatosan belekortyol.
Szelim vékony, alig látható mosolyra húzta a száját.
- Nemsokára ehetsz, ne légy türelmetlen – vetette oda az apja. – Különben meg… igazán abbahagyhatnád a vedelést, kezdesz átesni a ló túloldalára.
- Nem tudok lovagolni – vigyorodott el Gara, s továbbra is megállás nélkül csuklott. Ilárion tüntetőleg hátba verte s értetlenül megrázta a fejét.
Szelim tovább sétált. Úgy tűnt, hogy rajta kívül mindenki jól érzi itt magát. Szinte percenként húzta elő a telefonját a zsebéből.
Semmi. Se egy SMS, se egy nem fogadott hívás. A remény, hogy szerelme magához tér, pillanatról pillanatra egyre halványabbá vált.
A zene gyors, energikus ritmusa ott dübörgött a fejében, de teste az elméjével együtt mozdulatlan maradt.
Korábban soha nem okozott neki gondot, hogy táncra perdüljön. Igaz, akkoriban ott volt neki… megrázta a fejét.
Nem, nem csak volt, hanem lesz is!
Megköszörülte a torkát, és megfordult, mert mély, morgásszerű hangokra lett figyelmes. Kíváncsian lépett közelebb Kálebékhez. A srác éppen Saullal és a részeg Garával beszélgetett, habár első ránézésre inkább úgy tűnt, hogy tervezgetnek valamit. Még közelebb lépett.
- … én is ezt mondom – fejezte be Káleb a mondandóját. – Nincs nálatok cigi? Nikotinhiányom van.
Saul a hátsó zsebéhez nyúlt, és előhúzott egy dobozt.
- Nahát, csak egy hiányzik belőle – kommentálta mosolyogva. – Ritkán fordul elő, pedig még délelőtt vettem. Tessék – nyújtotta Káleb felé.
- Jó, de csak óvatosan. Nem akarom, hogy mások meglássák, mennyi van még neked. Le fognak nyúlni – felelte Káleb.
A következő pillanatban a Saul mögött álló Gara magabiztosan elmosolyodott, kihúzta magát, a lábait széttette, kezeit pedig fellendítette a magasba.
- Te meg mit csinálsz? – vihogott fel Káleb. Saul is megfordult s ő is szélesen elhúzta a száját.
- Takarok – felelte könnyedén Gara. Kálebék és a közelben állók hangosan felnevettek. Még Szelimnek is sikerült egy szélesebb mosolyt az arcára erőltetnie.
- Rendben, aki szeretne enni… KÉSZ A KAJA! – ordította el magát Ilárion. Hangja azonban elveszett a zene ütemében. Miután látta, hogy nem sokan figyelnek rá – sőt, szinte senki sem, ledobta a kezében lévő húsforgatót a tálcára, és odasétált a hifihez. Lehalkította a zenét.
- Akkor még egyszer közlöm srácok… KAJA! – és elvigyorodott. Végre mindenki rá figyelt, és az emberek elkezdtek tódulni a grillhez – Gara utat törve magának, elsőként esett neki a saját steakjének. A többiek követték példáját, Szelim kivételével. Ő nem tartott velük az étkezésben, csak némán nézte, ahogy barátai, haverjai jól érzik magukat. Valami egészen másra vágyott.
Teste s tudata másra éhezett.
Újra és újra elővette a telefonját, eredménytelenül. Továbbra sem kapott semmit, ami jelezné, hogy változás történt.
A steakek, húsok, köretek elfogyasztása után mindenki visszatért oda, ahonnan éppen eljött. A zene is újra hangosan dübörgött, sokszor elnyomva az egymás között folytatott beszélgetést. Néhányan csatlakoztak a medencében fürdőzőkhöz is, mások nekiálltak táncolni – ahol éppen találtak szabad helyet maguknak.
Szelim egy újabb üveg kóláért indult a konyhába, habár elsősorban egy kis nyugalomra vágyott. Lassan tíz óra felé közeledett az óra mutatója, de úgy gondolta, hogy még egy kicsit marad, aztán elindul haza. Káleb miatt nem akart nagyon korán lelépni, holott a kedve a buli, a pörgés iránt továbbra sem jött meg. Valahol mélyen elrejtőzve szunnyadt benne.
Néhány lépés megtétele után azonban valaki hátulról átkarolta a nyakát.
- Hé! – morogta Szelim. Lefejtette az ismeretlen kart magáról, és megfordult. – Oh – felelte. – Csak te vagy az…
Erősen illuminált állapotához képest Gara meglehetősen magabiztosan álldogált Szelimmel szemben, széles vigyorral a száján.
- Ja, én vagyok – felelte.
- Mit szeretnél? – nézett rá érdeklődve Szelim, habár tisztában volt azzal, hogy sok jóra nem számíthat – Gara jelenlegi állapotából kiindulva.
- Hangulatromboló vagy – válaszolta. Szelim nem felelt, csak enyhén felhúzta a szemöldökét. Gara hosszan belekortyolt a sörös üvegbe, majd folytatta: - Na… szóval… ha így folytatod… én is kijózanodom. – Szelim értetlenül megrázta a fejét. Gara Szelim vállára helyezte a kezét, miközben folyamatosan imbolygott. – Igyál, haver – mondta, s az üveget Szelim szájához nyomta.
Szelim eltolta magától – az üveget és Garát is.
- Kösz, de ezt inkább kihagyom. Ahogy látom, isztok ti helyettem is eleget.
- Ne csináld már, haver! – nyögte Gara, s összevonta a szemöldökeit. Görcsösen szorongatni kezdte a kezében lévő üveget.
- Inkább te ne csináld! Jobb lenne, ha kijózanodnál! Ezzel nem mész semmire! – felelte Szelim. Mély levegőt vett, s elindult, hogy magára hagyja a magában tomboló Garát.
- Hogy te mekkora idióta vagy! – kiáltott utána Gara dühösen.
Szelim megtorpant, s lassan visszafordult.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Angyalok vére
A Paradicsomban(Első fejezet- 1. és 2. rész)
A megkopott babaház VIII/1
A megkopott babaház VII/5