Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hőség van, szinte kihalt a történelmi belváros. Itt-ott lézeng csak egy-egy lélek.
Alattam a repedezett, néhol hiányos kockakövek, odafent egy kósza bárányfelhő éppen eltakarja a napot.
Bennem és körülöttem üresség.
Turisták lézengenek teljesen érdektelenül, csak azért, hogy ne kelljen otthon unatkozni. Két, tíz év alatti kislány kergetőzik a szökőkút körül. Élvezik, hogy megcsapja őket az ilyen időben különösen kellemes vízpára.
Lehajtott fejjel bandukolok. Nem tudom, merre. Csak megyek.
Fejemben zakatolnak a vadabbnál vadabb gondolatok. Szívemben szüntelenül lüktet a fájdalom.
Nem is tudom, mi fáj jobban: a városrész elhagyatottsága, a saját magányom vagy az, hogy akármennyire ég, hevül, végül minden, de minden ilyen elhagyatottá válik. Barátságok és szerelmek születnek, élnek egy darabig, aztán kiüresednek, elhamvadnak, mi pedig megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Tervek, vágyak, célok vesznek a feledés homályába, mintha soha nem is izzott volna a homlokunk mögött az a parázs, ami ezeket valaha lángra lobbantotta.
Igen, kiáltani szeretnék, hátha meghallja valaki. Félek azonban. Mert mi van, ha ezzel a kiáltásommal ezeket az én vadul zakatoló gondolataimat is fájó elhagyatottságra ítélem?
Még néhány lépés, és megnyugszom. Hiszen tudom, akadnak még olyanok, akik hallják a semmibe vesző kiáltást.
Kiáltani kell hát.
Kiáltani, hogy fáj a világ. Nagyon fáj… És az a legszebb az egészben, hogy ezt a világfájdalmat nem lehet, sőt, nem is szabad soha enyhíteni!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Én és az írás/január
Szeret-nem szeret
Öröm a szenvedésben
Szerelem vagy biztonság?