- Lily Sun - köszönt először Lily, egy ritka mosollyal az arcán. Kezet nyújtott. - Netán valami gond van?

      - Ágnes Dragon - felelt a hidegtől remegő démon, elfogadva a felé nyújtott kezet. De nem csak a kézfogást állta, hanem a tűzben égő smaragd szemeket is, melyek lenéztek rá. Nem ijedt meg, nem, sokkal inkább egy érdekes kihívást látott meg abban a tekintetben. - És igen, az az ajtó még mindig nyitva van!

      A rövid bemutatkozást csendes pillanatok követték, a két fél egymást méregette. Lily, mint aki meg sem hallotta a lány panaszkodását, tovább vizsgálta a nála egy évvel fiatalabb arcot. De nem is igazán az arc érdekelte, sokkal inkább azok a vérvörös, lélekbemaró szemek. Ágnes pupilláit egy-egy forrongó láng gyűrű ölelte körül, melyekhez hasonlót Lily még életében nem látott. Hosszú, mellig leérő, enyhén hullámos haja is hasonló, élénkvörös színekben izzott, kivételt képezve a narancsszínű tincsek, amikkel kiegészülve a frizura máris olyan volt, mintha egy élő tűzvész lenne.

      Ágnes is hasonlóképpen vizsgálgatta az óriást. Ő maga soha nem panaszkodott a magassága miatt, így is kellően az átlag fölé emelkedett, de ez a csaj még ennek ellenére is bőven felülmúlta őt. Dús, aranyszőke haj, enyhén összekócolva, s a nyak körül kicsit felkunkorodva. Élénk, smaragdzöld tekintet, csontos, hosszú arc... Nem látott sminket, még csak annak legkisebb nyomát sem, s ez a természetes szépség eléggé lenyűgözte.

      Fagyos fuvallat szállt keresztül a táboron, egyenes utat találva a nyitott ajtón keresztül. Lilybe ütközött, ő nem reagált rá túlságosan, következő áldozata viszont már annál inkább kapós volt egy jó kis hidegrázásra. Ágnes testének minden egyes sejtje felkiáltott, melyet maga a lány jajgatása is gyorsan követett. Félretolta Lilyt az útból, majd amennyire csak tudott, kihajolt a szabadba. Egy pillanatra Sandrát kereste, tudta, hogy ő a ludas, de a tizennégy éves kiscsaj máris kereket oldott.

      Ismételt fuvallat mart bele a lelkébe, mintha a természet szándékosan szórakozna vele, Ágnes pedig válasz képpen olyan erővel csapta be az ajtót, hogy abba az egész ház beleremegett.

      - Hogy nyelné el a Void ezt az egész senki földjét! - kiáltott fel mérgében.

      - Nahát! - hüledezett Lily. Első sorból nézhette végig ezt az érdekes műsort, és valamilyen módon képtelen volt nem megállni mosolygás nélkül. - Téged sem önakaratodból tartanak itt.

      Ágnes azonnal felé fordult.

      - Képzeld! - vágott vissza gúnyos hangon. - Mégis ki a franc akarna "önakaratából" itt lenni!?

      - Csak nem hiányzik a Keleti Régió napfénye? - kérdezett vissza Lily, Ágnes nevéből asszociálva a származásra.

      A vöröshajú lány kényszerszünetet tartott, még a szíve is kihagyott egy ütemet az eget rengető hülyeség hallatán.

      - Déli Régió, köszönöm szépen - vágott vissza kényesen. A nevek semmit sem jelentenek, ez már nem a birodalom kora, az ég szerelmére! - Ahonnan "kellő bátorsággal" kitelepítettek az Árnyak miatt. Egyik nap még a kellemesen forró homokban sétálok, a másik nap már egy takaró alatt didergek!

      Lily vállat vont, nem nagyon érdekelték a piti problémák.

      - Ilyen az élet. Egyszer fent, egyszer lent.

      - Hát rohadtul egy elcseszett élet, mondhatom!

      Egy picivel távolabb, Szandra már réges-rég kisajátította magának a jobb oldali felső fekhelyet. Nem volt megágyazva rajta, tehát szabad prédának minősült, melyre azonnal le is csapott. Kicsit ugrándozott rajta, kipróbálta a rugalmasságot, fetrengett, forgolódott, hogy jó alaposan felmérje a lehetőségeket, miközben tinilányok beszélgettek. Itt aztán nem félt a magasságtól, ugyanis egy alacsony, de hatásosnak mondható korlát keretezte az ágyat, tehát nem eshetett le álmában. Hacsak...

      Egy gondolattól vezérelve odamászott a végéhez, a létrához, és azon kezdte törni a fejét, hogy vajon ez a nyílás veszélyt jelenthet-e rá. Méregetni kezdte, alaposan vizsgálgatni, ám ekkor egy ennél is izgalmasabb dolog került a szeme elé. A létra fölött eltekintve egy öltözőszekrényt pillantott meg a másik emeletes ágy mellett, melynek éppen hogy nyitott fiókjából valamiféle fekete anyag lógott ki. A kíváncsiság egy szemvillanás alatt felülkerekedett rajta.

      Ágnes mély levegőt vett, majd mutató- és hüvelykujját rászorítva a homlokára kifújta azt, hogy levezessen egy kevés feszültséget.

      - Feltételezem Sandrával már találkoztatok. Mielőtt lelépett volna, legalább elmondta nektek az alapszabályokat?

      - Tud beszélni? - lepődött meg őszintén Lily, kikerülve a válaszadást. Most, hogy így belegondolt, eddig még egy mukkot sem hallott a lánytól.

      - Az ég szerelmére... - sóhajtott fel kínjában Ágnes. - Rendben van. Első és legfontosabb, ha maradni akartok nálam: Az az ajtó állandóan zárva marad! - Nem viccelt, fenyegető tekintete egyértelműen jelezte, hogy ezen szabály megszegése egyenértékű egy halálbüntetéssel. - Második, egyikőtök sem nyúl a cuccaimhoz...

      - Hé hé hé! - szakította félbe Lily a hosszúnak ígérkező, unalmas listát. Szeme sarkából látta, ahogy Szandra minden óvatosságot nélkülözve fejjel lefelé kezdett bele a létrán való lemászásba, viszont nem foglalkozott vele hosszabb ideig, most nagyobb sületlenség zavarta. - Álljon meg a menet, hercegnő!

      Ágnes megtorpant, nem tűrte, ha visszabeszéltek neki, főleg nem ilyen stílusban.

      - Mit mondtál?

      Lily állta a sarat, a legkevésbé sem tervezte, hogy bármilyen feltételnek is behódoljon rögtön az első nap. Ha már vette a fáradtságot, hogy eljöjjön ide, akkor abban biztos lehet a világ, hogy itt az ő akarata fog érvényesülni, nem másé.

      - A legkevésbé sem érdekelnek a gyerekes játékaid, elég nekem egy hiperaktív tökmagot kordában tartani egész nap, nem kell még ez is - Elsétált a szóhoz nem jutó tini mellett, ledobta a cuccait az Ágnes ágya alatti üres fekhelyre. - Itt egy alku: Te nem zargatsz engem, és én nem rúglak le páros lábbal az ágyadról este.

      A démon felhőkölt az abszurd kijelentésen, ezt pedig egy hangos puffanás követte, miként Szandra fogást vesztve lefordult a létráról, s hátast dobott a padlón. Ágnes oldalra pillantott egy röpke másodpercre, de ekkorra a kislány máris talpon volt, úton a kitűzött cél fele.

      Szemei visszafordultak Lilyre.

      - Próbáld csak meg, de akkor garantálom, hogy nem éred meg a reggelt!

      Szikrázó tekintetet váltottak egymással, egyik fél sem akart alább hagyni a dominanciával. A levegőben szinte érezni lehetett, miként a lányok közötti térben a vörös és arany aurák agresszívan egymásba csaptak, elkeveredtek, majd ismételten erőre kaptak. Tűz és fény gyilkos harca volt ez, s bár mindkettő elem melegséget árasztott magából, egyezség mégsem született.

      Nem mozdultak, Ágnes szilárdan állt a szoba közepén, míg Lily makacsul ült az ágyán. Csalogatták egymást a tekintetükkel, várták, hogy a másik lépjen először, hogy ő hibázzon. Csak a bolond rohan bele fejjel előre a csatába, sokkal több értelemre vall, ha a sebzett vad kerül először céltáblára.

      A szoborszerű párviadal egész estig is eltartott volna, ám Szandra képes volt megtörni ezt a patthelyzetet. Odafutott a pároshoz, örökös vigyorral az arcán, háta mögött két kézben rejtegetve az érdekes felfedezést.

      - Lily! - fordult a biztos válasz forrásához.

      - Mi a harci helyzet?

      Szandra még jobban elmosolyodott, tudta, hogy számíthat hű barátnőjére! Előhúzta a kezeit, felfedve az eddig még soha nem látott kincset, ujjai között kifeszítve. Lily egy pillanatig értetlenül nézte a furcsa, fekete valamit, míg nem a formájából rájött annak valós rendeltetésére. Hátrahőkölt, minél távolabb, lévén a kislány szó szerint az arcába tolta azt.

      - Ez mégis hogy véd a hideg ellen? - tette fel végül a kérdést Szandra. Nevetett, teljes szívből, el sem tudta képzelni, hogy mégis hogy lehet egy fehérnemű ennyire vékony!

      Egy kis időbe Ágnesnek is beletelt a lényeg megragadása, túlságosan váratlanul jött ez a szituáció, még ő sem tudott azonnal reagálni Szandra cselekedetére.

      - Mi a...! - nyögött fel frusztráltan, majd kiragadta a kislány ujjai közül az értékes tulajdont. - Nem az előbb mondtam, hogy tilos hozzányúlni a cuccaimhoz!?

      Hatásszünet volt a válasz, Szandra bamba arccal nézett vissza rá, mint aki most először látta. És tényleg!

      - Szandra vagyok! - nyújtott kezet, hogy bemutatkozzon. Az égvilágon egy szóra sem figyelt oda, amiről a tinipáros az imént beszélgetett.

      Ágnes teljesen lefagyott, az agya fizikailag képtelen volt feldolgozni Szandra észjárását. Egyik tengerkék szemből a másikba nézett, valami választ, valami magyarázatot remélve, de semmi, csak a zavar. Végső opcióként Lily felé fordult, ám a lány, mint hivatalos "Szandra veterán", csak kuncogott, hiszen most végre más is átélte azt, amit neki kellett elszenvednie. És ez a "más" nem is lehetett volna jobb személy, mint az édes-kedves hercegnő.