A nő maga mellé ragadta az ijedt lányt, ismervén őt próbálta hozzászoktatni egy kicsit a környezethez, mielőtt rázúdítja a forró vizet.

      - Lily, Szandra, hadd mutassam be nektek az egyik szobatársatokat, aki majd segít beilleszkedni! - mutatott végig a recepciós a lányon, mint valami portéka a kirakatban. - Sandra Snow.

      - Üdv - köszöntötte Lily egy fejbiccentéssel.

      A félénk lány felmutatta szövetkesztyűbe bújtatott tenyerét, röviden visszaintett, majd kegyelemért esedező tekintetét az őt szorosan fogó nőre szegezte.

      - Nem kell aggódnod! - kacagott fel a recepciós. - Jó terránok, igen... - Megint megakasztotta magát, hogy okosan megfogalmazza a következő gondolatát. - érdekes egyéniségek. Most jöttek a táborba, és pont nálatok volt két szabad hely, ahova be tudtam tenni őket.

      Sandra sóhajtott, belátta, hogy már nem tehet semmit. Megírták a sorsát, nem volt beleszólása, felesleges ellenkezéssel viszont csak rontana a helyzetén. Meg, nem is lenne udvarias dolog. Behúzta a nyakát, arcát a sála mögé rejtette, szemeit pedig próbálta nem az őt körülvevő személyek felé fordítani. Még csak az hiányzik, hogy azt higgyék, bámulja őket.

      - Jó, hogy összetalálkoztunk, mert így ki tudsz segíteni. - Sandra összerándult a felkérés hallatán. Visszatekintett a nőre, előre félve annak következő mondatától. - Úgy is egy helyre mentek, el tudnád vezetni őket a bungalótokig? Én pedig elviszem a fiút az ő helyére.

      Norbert azon nyomban felnézett Lilyre, egy kicsit mérgesen, amiért a lány így bogarat ültetett a fülébe. Na, tessék, tovább retteghet, Lily viszont csak a szemeit forgatta, ártatlannak vallotta magát, nem vállalta a felelősséget.

      Sandra hatalmasat csalódott. Szeretett volna még olvasgatni egy kicsit a szabadban, a nem kívánt feladat azonban jól keresztbe tett ennek a tervnek. Pedig a reggeleket tartotta a legjobb alkalomnak egy kis kikapcsolódásra. Továbbra sem ellenkezett, rábólintott, de arcán nem rejtegette a szomorúságot.

      - Nagyszerű! - csapta össze a kezeit a nő. - Köszi, Sandra! A körbevezetéssel nem kell törődni, azon már túl vagyunk, egyelőre elég, ha hazaviszed őket. Ágnes úgy is átveszi majd a gyeplőt, ha szépen kéred.

      Ötletnek nem rossz, fordult meg a fiatal lány fejében. Ágnes úgy is jobban kezeli a terránokat, mint ő, sőt, szeret is új arcokat megismerni! Akkor ezek szerint csak pár percet kell kibírnia a reflektorfényben, aztán húzódhat is vissza a békés magány szentélyébe. Mély levegőt vett, közben bátorító gondolatokkal árasztotta el a fejét, ez által győzve meg magát, hogy képes lesz a feladatra. Csak pár perc, Sandra, csak pár perc. Ők nem holmi kritizáló idegenek, ők barátok, legalábbis azok lesznek! Egy... egy idő múlva...

      Egy gyors mozdulattal sarkon fordult, hogy szembenézzen a lányokkal, első ránézésre viszont csak az idősebbiket látta, türelmetlenül álldogálva. Ajkai kérdésre nyíltak a kisebbiket keresve, a szavak viszont menten megakadtak a torkán, miként Szandra a szó szoros értelmében a semmiből az arca elé ugrott.

      - Névnővérek vagyunk! - kiáltotta izgatottan.

      Ennyi, kész! Sandra ijedt kapkodásba kezdett a személyes magánszféra megsértése következtében. Lábai nem mozdultak, hóba gyökereztek, tehát csak hátrahajolt, így keresve valami kiutat a tekintetével. Vége volt a bátorságnak, eddig élt benne a tűz. De hé, legalább rekordidő!

***

      Ez elválás elég gyorsan lezajlott, pár búcsúszó után a felek máris két ellentétes irányban haladtak tovább. Lilyék a jégtenger mellett maradtak, követve a fagyott partvonalat, míg Norbert a recepcióssal a város belseje felé vette az irányt, a domboldalon kanyargó utcák felé. Három emelet magasságban jártak, a kilátás pedig már innen is bámulatos volt. Persze, nem annyira, mint a hegylánc tetejéről, de azért ez is megtette. Nagyon sok mindent látni lehetett innen, a nő még meg is mutatta a fiú számára azt a házat, melyet majd Lilyék foglalnak el.

      - Látod? Mondtam, hogy nincsen távol.

      - Egy fél nap, mire odaérek! - panaszkodott továbbra is a fiú, elképedve. Épphogy csak egy kis darabot látott a tetőből, már ha valóban azt a házat nézte, amire a nő a tekintetét irányította. - Repülve! - tette hozzá.

      - Dehogy! - kacagott fel a nő az egyértelmű túlzás hallatán. Tényleg, alig telt el nyolc perc, amióta elhagyták a parkot. - Direkt olyan házakat választottam, hogy a lehető legközelebb legyetek egymáshoz. Nos, ez volt a lehető legközelebb.

      Norbert sóhajtott.

      - Csak legyünk túl rajta - nyögte, lélekben felkészülve az elrablására. Vajon milyen kísérletekhez fogják használni őt? Vagy eladják. Vagy inkább nem szeretne ennél jobban belegondolni!

      A cél közelebb volt, mint képzelte, valójában pont a kiszemelt épület mellett álltak meg. Egyemeletes volt, lényegében egy hatalmas fakocka, csak kicsit több stílussal megáldva. A szerpentin tenger felöli oldalán helyezkedett el, amiből feltételezte, hogy a hátsó ablakokról talán lesz némi rálátása Lilyék épületére.

      Bekopogtatott, melyet ajtónyitás követett, ám először csak egy csendes, alig észrevehető mozdulattal próbált beljebb merészkedni. Szerette volna hagyni, hogy a recepciós nő intézze el neki a bemutatkozást, viszont arra nem számított, hogy semmi szüksége nem lesz rá.

      - Kissrác? - csattant fel az ismerős, meglepődött hang, amint a fiú a négy fal között találta magát.

      Norbert felismerte a kérdés gazdáját, nem volt nehéz elfelejteni azt az arcot, sőt, mondhatni lehetetlen. Szemei kerekre tágultak, nem mert hinni ennek az egybeesésnek.

      - Te?

***

      - Szóval ez az?

      Lily érdeklődő tekintettel vizsgálta az előttük álló bungalót. Négyzet alapú épület, enyhén elemelve a kőkeményre fagyott talajtól. Négy lépcsőfok vezetett fel az ajtóig, bár ez az út elég szűk volt, a lány már előre elképzelte, ahogy Szandra valamilyen formában fellöki majd itt. Tovább forgatta a szemeit, most az ablakokat nézte, a színes művirágokat a párkányon. Felesleges cicomázás.

      Egy picit tényleg hasonlított a régi otthonára, de azt hozzátette, hogy ez a darab ezerszer jobb állapotban volt, mint az a romhalmaz a mocsárban.

      - Tűrhető.

      A ház immáron hivatalosan is Lily által hitelesítve volt, most Szandrára került a sor, hogy véleményt formáljon.

      - Szerintem szép! - Előre nyújtotta a karjait, ujjaival képkeretet formázott a bungaló körül. - Mondjuk egy kis szín nem ártana neki. A barna már nagyon régen kiment a divatból.

      Lily ekkor hirtelen érezni kezdte, ahogy a felesleges információk ismételten utat vájnak a tudatába. Szandra mást sem csinált az utóbbi másfél év folyamán, minthogy a fejében nyugvó értékes helyeket ilyesféle szeméttel tömte meg, akár egy csak konténert. A legrosszabb, hogy ez a tudás maradandónak bizonyult, mindegyik.

      Sóhajtott.

      - Majd írsz egy kérelmet a... - Hirtelen a recepciós nevét akarta volna kimondani, de rá kellett jönnie, hogy fogalma sem volt róla, hogy hogyan hívták a nőt. Egyikük sem kérdezte meg! Na mindegy. -... az ezzel foglalkozó személyeknek.

      Sandra közvetlenül mellettük állt, viszont a páros olyannyira el volt foglalva, hogy ő teljesen észrevétlenül maradt. Néha a kislány odaugrott hozzá, hogy feltegyen egy-két kérdést az út alatt, de aztán futott is vissza, hogy folytassa a felfedező körútját. Igazából nem is ő érdekelte, csupán pár választ szeretett volna kapni.

      Tétlenül nézelődött, forgolódott, csizmájának orrával a földet kopogtatta, hogy teljen egy kicsit az idő. Itt álltak a ház előtt, beinvitálhatná őket, gondolta, de akkor meg kéne szakítania a beszélgetésüket. Megtegye, vagy ne tegye? Jobban szólva, meg merje-e, vagy ne? Hosszas tűnődés után végül erőt vett magát, egy újabb mély lélegzetet. Soha nem fog kitörni ebből a burokból, ha nem teszi meg az első lépést, így hát... Rajta!

      - Indulás befele! - kiáltott fel a sor végén a kislány, megelőzve ezzel Sandra bátorságát.

      Szandra a legkisebb hezitálás nélkül futott fel a lépcsőkön, kíváncsi volt már az ágyra, ahol aludni fog. Lily szorosan mögötte állt, bár nem sietségből, egyszerűen csak beérte a nagy lépteivel, Sandra pedig lelkesedést vesztve battyogott utánuk, megtartva a biztos távolságot.

      A kislány rákapott a kilincsre, benyitott, ekkor viszont egy hatalmas hőhullám csapott az arcukba, ami majdnem leperdítette mindkettejüket a lépcsőről. A fagypont hirtelen olvadáspont lett, legalábbis így érezték a vastag ruházat alatt, ami egy kicsit sem volt kellemes. Szandra befutott a kemencébe, első dolga az volt, hogy a lehető legtöbb felesleget lehámozta magáról, mielőtt elevenen megsülne.

      Lily megállt az ajtóban, hagyta, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődjön körülötte, ám ekkor egy olyan nem várt ellenállásba ütközött, ami a lehető legfurább formában kapta őt el.

      - Sandra! - hallatszott a vérszomjas hang, valahonnan a ház belsejéből. - Ezerszer elmondtam már, hogy ne merd nyitva hagyni azt a rohadt ajtót! Bejön a hideg!

      Lily nem mozdult a bejáratból, hiszen egyértelműen nem neki intézték a figyelmeztetést. Ő kíváncsian nézelődött, hogy megtalálja a hang forrását, mialatt Sandra szépen lassan hátrálni kezdett a hóban, hogy észrevétlenül visszamenekülhessen a városba. Nem látott semmit, nem hallott semmit!

      - Sandra! - kiáltottak megint, ezúttal türelmetlenebbül. Lily továbbra sem válaszolt, így igyekezett kicsalogatni a goromba teremtményt.

      Az egész ház egy nagy szoba volt, egy-egy emeletes ággyal a két oldalán, középen pedig egy vastag, puha szőnyeg, a rajta pihenő asztallal és székekkel. Kis írósarok, ruhásszekrények, valami konyha kezdetlegesség és egy aprónak tűnő, elszigetelt helyiség, ami feltételezhetően a helyi mosdó. Tényleg olyan, mint otthon, azt leszámítva, hogy itt volt elég ágy.

      Hamár az ágyaknál tartott, Lily egy érdekes búgásra lett figyelmes a bal felső pihenő irányából. Egyfajta hőgenerátor volt az, felismerte, mert egy másik diák is használt ilyet Ter'aerben. Szóval ez okozta a forróságot, egy rejtély megoldva.

      - Az ég szerelmére! - kiáltott fel harmadjára a dühös szellem.

      Egy lány teste tűnt fel a hősugárzós ágyon. Egész eddig békésen pihent, gond nélkül, ahogy megérdemli, erre most itt szórakoznak vele! Leemelte fejéről a szemkendőt, megigazította hosszú, tűzpiros haját, s csak ezek után vélte felfedezni, hogy nem Sandra volt az, aki figyelmen kívül hagyta a szavait.

      - Az ég szerelmére... - ismételte, ezúttal egy teljesen más hangvétellel. Két hely volt náluk üres, két új alak tűnt fel a küszöbön. Nem kellett neki matek könyv, hogy megfejtse, mi a helyzet.

      Ledobta magáról a takarót, majd leugrott az ágyról. Bugyiban volt, egyszerű alvópólóban, tényleg, ha előre tudja, hogy vendégek jönnek, akkor egy kicseszett öltönyt bérel a fogadásra, s nem így köszönti őket. Nem foglalkozott a kis poronttyal, nyílegyenesen a szőke lány felé vette az irányt.

      Készen állt rá, hogy valami okos beszólással üdvözölje őt, hogy jelezze a dominanciát, terve azonban csúfos kudarcot vallott, amikor Lily előtt megállva nem a lány szemeivel, hanem annak állával találta magát szemben.

      - Lily Sun - köszönt először Lily, egy ritka mosollyal az arcán. Kezet nyújtott. - Netán valami gond van?

      - Ágnes Dragon - felelt a hidegtől remegő démon, elfogadva a felé nyújtott kezet. De nem csak a kézfogást állta, hanem a tűzben égő smaragd szemeket is, melyek lenéztek rá. Nem ijedt meg, nem, sokkal inkább egy érdekes kihívást látott meg abban a tekintetben. - És igen, az az ajtó még mindig nyitva van!