A páros nem figyelt rá, nem hallották meg az ijedten elcsukló hangot. A recepciós ajkai újbóli figyelmeztetésre kerekedtek, ekkor azonban a csillár fényét egy ismeretlen árny takarta ki. Ellentmondást nem tűrő smaragd szemek néztek le rá, miként ő ott ült a székben, ezt a jelenést pedig hangos puffanás követte, ahogy az idegen lány ledobta a földre a felszereléseket.

      - Bejelentem, a Tornádó Völgy megérkezett!

      A nő zavart pislogásba kezdett. Összekuszálódtak a gondolatai, elméje egyszerre próbált több különböző reakcióval előállni. Először még az sem volt tiszta a számára, hogy mibe csöppent bele, hogy egyáltalán mit akarnak tőle, tehát hosszú másodpercekbe telt, mire magához tért ebből a káoszból. Az előtte álló lány puszta jelenléte is ösztönös félelmet váltott ki belőle: az a nézés, a rezzenéstelen testtartás, a kisugárzása...

      Pedig szépnek tartotta! Vékony, karakteres arc; hibátlan, fehér bőr; és persze a nyakig érő, sűrű, aranyszínű haj, ami miden kócossága ellenére is tökéletes keretbe foglalta az ellentmondást nem tűrő tekintetet. Mégis, mintha egy ragadozó bestia lelt volna rá, s ő lenne a sebesült vad, aki tétlenül várja a vesztét.

      Lily türelmetlenül kopogtatott az asztalon, a ritmikus zaj pedig visszahúzta a recepcióst a valóságba. Időben is, a lány fejében már megfordult az ötlet, hogy egyszerűen fogja a cuccait is tovább halad.

      - Igen, nos, mit tehetek értetek? - habogta az asszony.

      Lily szemei összeszűkültek, nem tetszett neki, hogy ismételnie kell.

      - A Tornádó Völgy. Itt vagyunk.

      Csend lett. Milyen tornádó völgy? A nő nem értette, ő arról kapott értesítést, hogy egyedül egy csapat érkezik majd a mai nap folyamán, de ők... Ekkor aztán fény gyúlt a fejében, kizárásos alapon összekapcsolta a dolgokat.

      - Elnézésedet kérem, de ti jöttetek Ter'aer városából?

      - Igen.

      A recepciós elbillentette a fejét. Azt hitte, hogy végre megértette a dolgokat, de a lány megjegyzése csak még jobban összezavarta.

      - De a Tornádó Völgy tábora az nem ott van.

      - Ez afféle csapatnévvé nőtte ki magát - legyintett Lily. Még mindig nem barátkozott meg Arilyn "kreativitásával", de már túl késő lett volna bármin is változtatni. Ajkai nehezen préselték ki az irritáló szavak sorozatát. - A Tornádó Völgy a Tornádó-völgyi Tornádó Völgyből. Örültem a találkozásnak.

      Szandra azonnal felkapta a fejét a hallottakra. Elfordult a lángoktól, hogy mosolygós arcát Lily irányába fordítsa.

      - Azok mi vagyunk! - kiáltotta, bal kezével magasan integetve, jelezve ezzel a pozícióját. Fogalma sem volt, hogy a pultnál miről beszélgettek.

      - Mi vagyunk, mi vagyunk - ismételgette gúnyosan Lily, kifigurázva Szandra vékony hangját. - Inkább gyertek ide hozzám, jobb, ha mindketten szem előtt vagytok.

      - Elég idős vagyok hozzá, hogy vigyázzak magamra - akadékoskodott a kislány.

      Lily egy sor gyors pislogással reagált erre a kijelentésre. Annyi módon kiábrándíthatta volna Szandrát, oly' sok példát felhozhatott volna, amikor a lány ennek pont az ellenkezőjét bizonyította, hogy igazából már válaszra sem méltatta. A recepciós felé fordult, felmutatta mutatóujját, hogy egy kis időt kérjen tőle, majd egy fejbillentéssel megint maga mellé hívta a fiatalokat.

      Természetesen Szandra volt az első, aki a helyszínre érkezett. Elrugaszkodott a szőnyegről, közvetlenül Lily mellett dobbanva a fa parkettán.

      - Vedd elő a személyidet! - utasította az idősebb lány. - Kelleni fog a bejelentkezéshez.

      Szandra máris matatni kezdett a réteges öltözék zsebeiben. Mindet átjárta, alaposan, az iratok viszont pont az általa keresett legutolsó helyen lapultak meg, így ez a folyamat eltartott egy darabig. Előhúzta a kártyát, addig forgatta, míg nem a közepébe beágyazott gyöngykorong meg nem csillant a fényben.

      - Hé, odanézz!

      Eddig tartott a figyelem, Lily hirtelen felkiáltása azonnal új vizekre terelte a gondolatait. A kislány hátrafordult, abba az irányba, amerre Lily feje biccentett, ám a mozdulatsor közben a szőke lány egy villámgyors húzással kiragadta Szandra elernyedő ujjai közül a kártyát, s a pultra tette.

      Egy fél perc csend következett, ezalatt pedig Szandra zavartalanul kémlelte a könyvespolcokat. Jobb kezét szemei fölé emelte, hogy a fény kitakarásával jobban láthasson, míg bal kezének ujjai továbbra is gyengéden szorították a kártya hűlt helyét.

      - És ezzel szerintem mindent demonstráltam - jegyezte meg mosolygósan Lily a recepciósnak, aki megszeppent tekintettel figyelte a körülötte kibontakozó eseményeket.

      Letette a saját kártyáját is, mellé Norbertét, akitől még a lépcsőúton lefelé kérte el, időnyerés szempontjából, a nő pedig mihamarabb nekilátott az adatok ellenőrzésének. A gombok pötyögését néha egy-egy kérdés szakította meg, melyeket leginkább az idősebbik lány felé címzett. Gyakran csinálta ezt az új diákokkal, remek módja, hogy közelebbről is megismerje őket, sőt, az idő töltését is megkönnyítette.

      - Arról kaptam értesítést, hogy egy angyal fog kísérni titeket - jegyezte meg a vége felé, mikor feltűnt neki a negyedik személy hiánya. - Ő merre van?

      Lily csak vállat vont.

      - Nem én vigyázok rá.

      A recepciós egy rövid gondolat után visszafordult a számítógépéhez. Ennél furcsább csapattal még életében nem találkozott, s ez a felismerés mintha percenként belevéste volna magát az elméjébe. Egy újabb perc telt el, ezúttal szavak nélkül, míg nem már csak pár biztonsági kérdés maradt hátra.

      - Lily Sun, a gyöngy kaszt tagja. Tizennyolc éves, Ten'aqu városából. Jól mondom?

      - Tökéletesen - felelte a lány szemrebbenés nélkül. Igaz, még soha nem látta ezt a "Tennakú" valamit, de ez a személyi elkészítésénél a legkevésbé sem zavarta. Jácint a színfalak mögött mindent elintézett, neki egyedül pár kisebb információt kellett közölnie, amivel a saját kedve szerint alakíthatta a "múltját".

      - Sajnálom, ami a Nyugati Régióban történt - mondta együtt érzően a recepciós.

      - Tessék?

      - A Nyugati Régió! - ismételte.

      Lilynek kellett egy pár pillanat, mire feleszmélt a célzásra.

      - Ja persze, az Árnyak... - forgatta a szemeit. Lezárták a teljes kontinenst, ezzel pedig "Tennakú" is elérhetetlenné vált. Csak találgatni lehet, hogy mi folyik odaát. Milyen kár, hogy az égvilágon senkit nem ismer arrafelé, nem? - Igen, kész tragédia - hadarta.

      - Norbert Hawk, szintén gyöngy kaszt. Tizenkét éves, Aeris városából - folytatta a nő a munkáját, kijelentésének helyességét pedig a fiú egy bólintással igazolta. Tovább haladt.

      - Szandra Ocean, gyöngy kaszt. Tizenegy éves, Ter'aer városa.

      - Hé! - kiáltott fel a lány, kétség kívül vérig sértve. - Én is tizenkettő vagyok!

      A nő megállt egy pillanatra. Újból átvette az adatokat a kijelzőn, de ő mindent rendben talált.

      - Elnézést, de a születésed dátuma nem a kilencvenedik év hetedik holdjának tizenhetedik napja?

      - De igen! Az előző évet tíz évesen kezdtem, majd tizenegy lettem, idén pedig két hold múlva máris tizenkettő leszek - mondta, büszkeség által kitolt mellkassal.

      Csend lett. Mindenki arra várt, hogy vajon ennek a mozdulatnak lesz-e valami tényleges végkifejlete, azonban csak köhögés érkezett, a kislány nem tudta tovább magában tartani azt a nagy mennyiségű levegőt, mely ehhez a formához szükségeltetett.

      A néma várakozást Lily szakította félbe.

      - Tizenegy.

      - Hé!

***

      - Rendben, szerintem minden készen áll.

      - Na végre valahára! - nyögött fel Lily, magasba dobva a karjait. Kiugrott a fotelből, visszasétált a pulthoz. - Valami kész rémálom ez az egész hivatalos hülyéskedés!

      - Glacilacus tábora jelenleg pontosan tizenháromezer-százhetvenhét diákot szállásol el a tenger körül, tizenhat különböző szektorra osztva azok igazgatását. Sajnálom, de az ilyen procedúrák nem mennek gyorsan.

      Lily ösztönösen meghátrált a rettentően magas szám hallatán. Ezt az információt Jácint valahogy kifelejtette az eligazítás során!

      - Hát ez... - kezdett bele enyhén dadogva, de ezt a gondolatot egy gyors visszalépést követően másfajta irányban folytatta. Sóhajtott, arcát jobb tenyerébe temette. - És én még azt hittem, hogy a Tornádó Völgy volt túlzsúfolva.

      A recepciós nő kilépett a pult mögül, a kabátjáért nyúlt, öltözködni kezdett. Valakinek útba kell igazítania a fiatalokat, és mivel senki más nem tartózkodott a közelben, magára vállalta ezt a faladatot.

      - A Tornádó Völgy csupán a második évét kezdte, amikor bezárták - mondta. - Glacilacus ezzel ellentétben már a terrán birodalom idején is itt volt, így bőven akadt ideje terjeszkedni és mondhatni egy saját, önálló várossá fejlődni.

      - Korán kezdődik a történelem óra.

      A lány megjegyzését mosoly fogadta. Kinyílt az ajtó, a recepciós pedig kilépett rajta, kezével intve, hogy kövessék. Hideg levegő rohant be a szobába, ami elűzte a meleg, családias közeget. Lily megint felvette a csomagokat, és bár maga a cipekedés nem zavarta, a hosszú, értelmetlennek tűnő folyamatok már annál inkább. Nagyon remélte, hogy hamarosan vége lesz ennek, leülhet, elzárkózhat egy csendes helyen a saját gondolataival.

      Az ajtón át először Norbert követte őt, utolsónak pedig Szandra lépett a küszöbre. Megállt, visszafordult a könyvespolcok irányába.

      - Mire vársz? - érkezett a bíráló kérdés.

      - Még mindig nem találtam meg azt a valamit, amit láttál! - kiáltott vissza tiltakozóan Lilynek.

      Egy másodpercbe sem telt, máris irritált sóhajtás ütötte fel a fejét a háta mögött. A kislány kapucnijába ekkor erős, türelmetlen ujjak markoltak bele, s elrántották a kíváncsi teremtést, engedve, hogy az ajtó végre becsukódhasson, és a fiatalok elkezdhessék a tábori életet.

1. Fejezet: A jég tengere
Vége