Avagy a Jereván Lakótelepi gyermekek története.
Magyar regény.
1. Széria.
1. rész. a kezdet kezdetén.

Egy tanítónő naplója. Avagy a Jereván lakótelepi gyermekek

története című regényben megismerkedhetünk azokkal a

gyerekekkel, akik a Jereván lakótelepen élnek, illetve

rajtuk kívül egy tanítónővel, aki e kis történet főszerepét

kapta. Ildikó tanárnőről van egész pontosan szó, aki

szívét,s lelkét adja a gyermekek számára. Vajon mi

lesz az eredménye az őszinte, és tiszta szívből jövő

szeretetnek ez a történetben ki fog derülni, mint

ahogyan az is, hogy főhősünk az iskolán kívül mivel

is tölti minden napjait.
____________________________________________________________

1992 szeptemberében járunk, amikor is Ildikó

tanárnő megkapja az első osztályos gyerekeket,
valamint rajtuk kívül még plusz munkát is bevállal,
vagyis eljár a József Attila gyermekvédelmi központba
is, hogy segítséget nyújtson az ott élő gyerekek számára
is, akiknek szintén szívén viseli a sorsukat. Első nap az
iskolában Ildikó tanárnő miután megkapta a rá bízott
osztályt fölmentek a tanterembe, ahol rögtön az volt
az első dolga, hogy megismerkedjen a gyerekekkel
egy rendkívüli osztályfőnöki órán. - Szervusztok,
gyerekek a nevem: Ildikó néni, s mától kezdve

együtt fogunk dolgozni, illetve nevetni, és

játszani is. - Nem szeretnék hosszú bevezetőt

mondani, csupán csak még annyit, hogy

mindenben számíthattok rám, örömmel
segítek számotokra, amiben csak tudok,

legyen az egy verseny, vagy éppen az óra

anyaga,amit természetesen mind a korrekció,

és az osztályfőnöki órák keretein belül

megbeszélhetünk. - Ezen felül, el szeretném

mondani nektek aranyoskáim, hogy a

tanórákat szeretném, ha hasznosan töltenénk

el, ezért nem csak a tanulásra fogunk

összpontosítani, hanem sokkal inkább a
játékra, ahol szeretnélek benneteket bevezetni a
betűk, és a számok varázslatos világába, igaz nem
meseszerűen, hanem azért némi valóságszerű dolgot
is bele viszünk, természetesen, ha ti is szeretnétek.
Majd miután a tanítónő ezt elmondta nem sokkal
később megkérte a gyerekeket a következő dologra,
ami így hangzik. - Hogy közelebb kerüljünk egymáshoz,
szeretnélek megkérni benneteket arra galambocskáim,
hogy gyertek ki székeitekkel együtt a táblához, s
alakítsunk ki egy kört, jó? A gyerekek miután Ildikó
tanárnő megkérte őket erre a dologra örömmel vitték
ki székeiket a táblához, ahol fölvették a kör alakot,
ahogyan azt a tanítónő kérte. Miután mindannyian

elhelyezkedtek az asszony e kedves szavakkal

kérdezte meg a gyerekektől a következő dolgot,

ami így hangzik.- Miről szeretnétek beszélni így

az első napon, és az első osztályfőnöki órán? A

gyerekek miután a tanítónőjük ezt megkérdezte

a következő választ adták ötletül, ami így hangzik.

- Beszélgessünk a filmekről. - Beszélgessünk a
zenéről. - Beszélgessünk az elmúlt nyárról. - Az
nem jó, unalmas. - Gyerekek, ejnye, nincs unalmas
téma, és szerintem támadt is egy ötletem, hogy
mindenről tudjunk beszélgetni a következő két órán.
Szólt közbe Ildikó tanárnő, miután az egyik kisfiú
kíváncsian kérdezte meg a tanítónőtől a következő
dolgot, ami így hangzik. - Mire tetszett gondolni
tanár néni? Majd miután a tanítónő a következő
választ adta a föltett kérdésre, ami így hangzik.
- Arra aranyoskám, hogy először is bemutatkozunk,
hogy megismerjük egymást név szerint is, s miután
bemutatkoztunk egymásnak utána szóba jöhetnek
a felvetett témák, amiket idáig oly ügyesen
előhoztatok. A tanítónő azután, hogy ezt elmondta
e kedves szavakkal kérte meg a mellette ülő kisfiút
a következő dologra, ami így hangzik. - Megkérném
a mellettem ülő kisfiút, hogy kezdje el a bemutatkozást,
s többiektől pedig szeretném kérni, hogy figyeljünk
oda egymásra. - Kezdheted kis madárkám. Mondta
a tanítónő, ami után a kisfiú, akit szólított fölállt a
székről mielőtt el kezdte a bemutatkozást. Ildikó
tanárnő miután a kisfiú ezt megtette e kedves
szavakkal kérte meg őt a következő dologra, ami
így hangzik. - Nyugodtan üljél vissza aranyoskám
a székre, nem kell fölállni. Majd miután a tanító ezt
elmondta a kisgyerek visszaült a székére, ami után
elkezdte mondani a bemutatkozó mondatait. - A
nevem: Jakuncsik János, és itt születtem Sopronban
1986. október 13.-án. A kisfiú miután ezt elmondta
Ildikó tanárnő föltette a következő kérdést, ami így
hangzik. - Elárulod nekünk kis galambom, hogy
hogyan telt a szünidőd, illetve, hogy voltál-e
valamerre nyaralni? A tanítónő miután ezt
megkérdezte a kisfiú, vagyis János a következő
választ adta, ami így hangzik. - Tetszik tudni
tanár néni, nyaralni voltunk a Balatonnál kettő
hétig Zamárdiban, ugyanis apukámnak, a
barátjának ott van nyaraló, és ott voltunk. A
kis Jánoska miután felelt a tanárnő minden
kérdésére ezután a többi gyerekek is kérdeztek
tőle, de úgy, hogy megkérte őket a tanítónő,
hogy ne egyszerre tegyék föl a kérdést, hanem
jelentkezéssel. Ildikó tanárnő, ami után látta,
hogy többen is jelentkeztek megkérte a vele

szembe ülő kislányt e szavakkal, hogy tegye

fel kérdését. - János, te neked mi a kedvenc

mesefilmed a tv-ben? A kislány miután

föltette a kérdést a tanítónő is kíváncsi

várta a választ, amit nem sokkal később

a kisfiú meg is adott. - G. I. Joe Kommandó,

és a Kacsamesék. - Nagyon szépen köszönjük

a bemutatkozást Jánoska, s most megkérlek

szépen, hogy mutass rá valakire. A kisfiú

miután egy kicsit gondolkodott rámutatott

nem sokkal később a tanítónőre, mire az

asszony nevetve mondta a következő dolgot,

ami így hangzik. - Jogos kis madárkám. Majd

ezután a tanítónő megsimogatta a kisfiú

kezét, ami után elkezdte a bemutatkozást

e kedves szavakkal, ami így hangzik. - A

nevem, mint korábban elmondtam: Ildikó

néni, egész pontosan Krajtách Gábornénak

hívnak, viszont ti, ahogyan szeretnétek,

úgy szólítotok engem: lehet arról is szó

aranyoskáim, hogy Ildikó néninek, vagy

tanító néninek, vagy éppen tanár néninek

szólítsatok,mindenre nyitott vagyok

aranyoskáim. - 6 évedolgozom itt az

iskolában, illetve tanítom agyerekeket.

Majd miután ezt elmondta atanítónő

jelentkezéssel ketten is kérdeztektőle. Az

asszony miután meglátta, hogyketten is

jelentkeztek rámutatott arra akisfiúra, aki

tőle jobbra a harmadik széken ült. - Tanító

néni, mit szeret csinálni nyári szünetben,

vagy amikor nem vagyunk itt az iskolában?

- Ó, de drága vagy aranyoskám: köszönöm

kedves kérdésedet, nos, a szabadidőmben

szeretek sétálni, kirándulni, illetve tv-t nézni,

viszont a tv-ben is a zenés műsorokat szeretem

nézni, vagy pedig van egy tv csatorna, aminek

a neve: a Super Chanel: azon szokott lenni

zenés műsor Egyveleg címmel, és azt szoktam

nézni, vagy éppen amikor a konyhában

tevékenykedem hallgatni. - Nagyon szeretem

a zenét, minden mennyiségben, viszont a

külföldi zenék mellett a magyar zenéket is

nagyon szeretem. Nem sokkal később, hogy

a tanítónő válaszolt a feltett kérdésre utána a

másik kisfiú tette föl a kérdést, ami így hangzik.

- Ildikó néni, mit fogunk csinálni az órákon?

- Illetve hova megyünk kirándulni? A kisfiú

miután föltette a kérdést a tanítónő a következő

választ adta, ami így hangzik. - Bizony most

sok kérdést tettél föl nekem kis madárkám,

de vegyük szépen sorjában: a tanmenetet úgy

fogjuk együttkialakítani, hogy mindannyiunknak

jó legyen, vagyis: mindent meg tudjunk

csinálni, hogy jól érezzük magunkat,

egyszóval szeretnék nektek segíteni

abban, hogy bevezesselek benneteket a

betűk, és a számok varázslatos világába,

s együtt ismerjük meg az új betűket,

illetve meg tanuljunk együtt közösen

legalább 20-ig számolni. - Ami pedig a

kirándulást illeti, aranyos kis madárkám

ezt a tanév ideje alatt meg fogjukbeszélni,

viszont már a jövő héten megsúgomnektek,

hogy egy kicsit elmegyünk kirándulni a

Brennbergi úti erdei iskolába, természetesen,

ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk. - És csak

mi megyünk az erdei iskolába kirándulni, vagy

az egész iskola jön? Kérdezte ezt követően

Jánoska, mire Ildikó tanárnő a következő

választ adta, ami így hangzik. - Csak mi

megyünk úgy, hogy miénk lesz az egész nap,

de viszont ahhoz az kell, hogy megőrizzétek azt

a jóságot, ami most körül vesz benneteket, ha

ezt megígéritek, hogy így marad, akkor még

ezen a kiránduláson kívül még egy sor olyan

programot fogunk együtt csinálni, amiben

csak mi veszünk részt. - Az jó lesz tanító

néni. Mondták a gyerekek egyszerre, mire az

asszony így reagált a gyerekek szavaira. - Örülök,

hogy örültök aranyoskáim. Mondta a tanítónő,

ami után föl állt a helyéről, majd oda ment a

tanári asztalhoz, ahonnan elővette a naplót,

majd visszaült a helyére, s névsor szerint

szólította a gyerekeket. A kis Jánoska mikor

meglátta a tanítónőnél a naplót megkérdezte

érdeklődve a következő dolgot, ami így hangzik.

- Ildikó néni, mi ez a nagy könyv, amit

most ki tetszett nyitni? Az asszony miután

a kisfiú ezt megkérdezte e kedves szavakkal

válaszolt a föltett kérdésre, ami így hangzik.

- Amit láttál kis madaram, hogy kinyitottam

azt úgy hívják, hogy osztálynapló, oda kerülnek

be a jegyeitek, illetve ha esetleg valami miatt

nem tudsz jönni iskolába, akkor az is oda kerül

be, hogy igazoltan, vagy igazolatlanul, vagy

távol. Majd miutána tanárnő a föltett kérdésre

válaszolt óvatosan megsimogatta a kisfiú hátát,

majd ezt mondta. - De aranyos vagy kis bogaram.

Eközben a IV. László király utca 9-ben Ildikó

tanárnő szomszéd asszonyát rosszul lét miatt

beszállítják a kórházba, amiről a tanítónő

csak az után fog tudni, hogy haza ér a

munkából. 1992. szeptember 1. kedd

délután 13 óra. Ildikó tanárnő, aki nagyon

jól érezte magát a gyerekekkel lassan elindul

haza, ahol bizony nem is sejti, hogy mi történt,

csak akkor fog szembesülni a dologgal, amikor

kézbe veszi azt a papírt, amit az ajtója előtt talál

meg, amiben a következő sorok álltak. "Kedves

Ildikó! Sajnos három napja nagyon rosszul

vagyok, nem mertem neked szólni, és látod,

sajnos ez lett az eredménye. Amikor e sorokat

olvasod,nem tartom kizártnak, hogy ekkor már

akórházban leszek. Ha lesz időd, gyere be

hozzám. Üdvözlettel: Julika a szomszédból."

Miután a tanítónő elolvasta a szomszédasszonya

levelét szomorúan nyitotta ki az ajtót, ami után

szomorúan lépett be a lakásba, ahol letette a

táskáját, és a szatyrot, amit reggel vitt munkába.

Majd nem sokkal később, hogy ezt megtette

átöltözött egy másik ruhába, ami után, hogy

azzal készen lett megnézte a buszmenetrendet,

amiben megtalálta a számára kedvező buszt,

vagyis a 27-es buszt, ami 13 óra 33 perckor

indul a végállomásról. Ám mielőtt az asszony

elindult a buszhoz egyszer csak megcsörrent

a telefon, amit visszamenvén a tanítónő úgy

döntött, hogy fölvesz. Miután ezt megtette

a következőképpen szólt a hívóhoz.- Haló

tessék. - Krajtáchné vagyok. - Jó napot

kívánok tanárnő, elnézést kérek, hogy

zavarom, de az egyik kisfiút innen a József

Attila gyermekotthonból tegnap kórházba
szállították, s ő kért meg engem, hogy
értesítsem önt. - Uram Isten, csak nem a
Norbikát vitték be a kórházba? - De, sajnos
ő róla van szó. Adta válaszul az intézmény
igazgatóhelyettese, mire a tanítónő e szavakkal
köszönte meg azt, hogy értesítette őt a dologról,
ami így hangzik. - Köszönöm szépen, hogy
értesíteni tetszett. - Tetszik tudni, amikor ott
voltam az intézményükbe már akkor is fájlalta
a hasát, nem tudom miért nem tudtak oda
figyelni rá. Mondta az asszony, ami után nem
sokkal később e szavakkal köszönt el a hívótól,
ami így hangzik. - Már indulok is a kórházba,
s meglátogatom. - Apropó, tanárnő, kérem,
hogy ne nagyon hangoztassa, hogy ez megtörtént.
A tanítónő miután az igazgatóhelyettes ezt elmondta
így reagált a szavaira. - Majd meglátom, hogy mit
tehetek. Tette hozzá a nő, ami után nem sokkal
később e szavakkal köszönt el, ami így hangzik.
- Viszonthallásra. Majd ezt követően letette a
telefont Ildikó tanárnő, ami után elindult a
buszhoz föl a végállomásra, vagyis a Juharfa
utcába. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn
elgondolkodott azon, amit az igazgatóhelyettes
mondott, majd gondolatai végig a kisfiún voltak,
akire nem figyeltek kellőképpen oda, amikor
már szombaton betegnek látta a tanítónő őt.
Majd mikor erre gondolt eszébe jutott a
szombati nap, s az, ami az otthonban történt.
"1992. augusztus 29. szombat délelőtt 11 óra
40 perc. Ildikó tanárnő, aki éppen a József
Attila gyermekotthonban volt a gyerekeknél
az egyik kisfiún észrevette, hogy valami nem
stimmel, oda ment hozzá, s megkérdezte tőle
a következő dolgot, ami így hangzik. - Mi a
baj kis madárkám, talán rosszul érzed magad?
A tanítónő hiába látta, hogy valami nincs
rendben a kisfiú a föltett kérdésre a következő
választ adta, ami így hangzik. - Nincsen semmi
baj, tanító néni, csak fáradt vagyok." - Istenem,
már akkor éreztem, hogy nincs valami rendben
szegény kisfiúval. Majd miután az asszony
ezt elmondta szomorúan lépett ki a lépcsőházból
az ajtón, ami után útját a 27 - es busz indulás
helye felé vette, vagyis a Juharfa úti végállomás
felé. Ahogy haladt a IV. László király úton

fölfelé ismét eszébe jutott neki, hogy szombaton

mi is történt. "- Látom aranyoskám, hogy nincs

valami rendben veled. - Elárulod nekem, hogy

mi baj van? Kérdezte ezt követően a tanítónő,

mire a gyerek így reagált. - Nincs semmi baj,

tanító néni, csak tetszik tudni keveset aludtam,

mert fájt. A kisfiú miután ezt elmondta

szomorúantekintett a tanítónőre, aki ezután

szorosan magáhozölelte őt, majd az ölelés

közben a kezét óvatosana homlokára

helyezte, majd ezt mondta.- Istenem

szegény gyermek, csupa tűz a homloka.

Miután ezt elmondta szomorúan pillantott

a beteg Norbikára, majd fölállt mellőle, s

elment az egészségügyi szobára, ahol megkérte
az ott dolgozó nővért, hogy menjen el
vele, s nézze meg a kisfiút, de a nővér e
szavakkal rázta le magáról Ildikó tanárnőt,
ami így hangzik. - Nincs a gyereknek semmi
baja, hagyja békén, s engem is, van én nekem
jobb dolgom is. Mondta az intézmény ápolónője,
ami után a tanítónő szomorúan indult el ezt
követően a József Attila gyermekotthonból
haza a Jereván lakótelepre induló 1-es busszal,
így sajnos nem volt más választása a tanítónőnek,
mint hogy ő is magára hagyja a kisfiút, amit
bizony nem szívesen tett meg." Azóta is
bánja az asszony, hogy magára hagyta a kis
Norbikát, s bizony sokat eszébe jut az a nap,
amikor ez a dolog megtörtént, vagyis az
augusztus 29.-e. Nem sokkal később, hogy
oda ért a buszállomásra megnézte, hogy
pontosan honnan indul a 27-es busz a kórház
felé, majd mikor meglátta a menetrendben a
buszt, amivel megy ott maradt a második
megállóba, ahol nem sok várakozás után
beállt a busz is, amire az asszony fölszállt.
A sofőr, mivel ismerte Ildikót, így köszönt
neki. - Szia, Ildikó, most éppen hova mész?
- Jaj, Janikám ne is kérdezd, mert éppen a
kórházba megyek, ugyanis a szomszéd
asszonyomat beszállították ma délelőtt,
s őt megyek meglátogatni, valamint az
egyik kis tanítványomhoz is beugrok,
mert őt is ma vittebe a mentő. Adta
válaszul szomorúan a tanítónő, mire a
sofőr így reagált. - Nem semmi dolgok
ezek. - Hát nem Janikám. Mondta a nő,
ami után leült az első helyre. A sofőr mikor
meglátta, hogy előre ül az asszony kinyitotta
az ajtót, amit be szokott húzni, hogy menet
közbe tudjon beszélgetni.- Körülbelül, mikor

érünk oda a kórházhoz János? Kérdezte ezt

követően, hogy leült a tanítónő a sofőrtől,

mire a férfi a következő választ adta, ami

így hangzik. - Kb. 20 perc múlva, mert még

kimegyünk az Aranyhegyi lakóparkba,

valamint az Aranyhegyi ipari parkba is,

bizony az egy kicsit hosszabb út, de majd

sietünk. Mondta a férfi, ami után nem sokkal

később, hogyrápillantott az órájára beindította

a buszmotorját, majd azt követően elindult a

Juharfa utca felé.

Folyt. köv.

( 1. oldaltól - 9. oldalig. )