A nővér, aki 20 percet adott
Ildikó tanárnőnek a látogatásra
mikor úgy látta, hogy nem jött
ki a kisfiú szobájából elment,
hogy szóljon neki, amit
szemmel követett a főnővér,
vagyis Czeglédi Ildikó, aki
egyben Ildikó tanárnő
barátnője is. Még nem
ment a nővér után, de
amikor már meghallotta,
hogy hogyan viselkedik
a kisfiú szobájában Ildikó
tanárnővel ő is odament, és
e szavakkal kérdezte meg
a következő dolgot, ami
így hangzik. - Mi folyik
itt? - Ez itt egy kórház, és
semmi rendellenességet
nem tűrök. A főnővér
mikor ezt elmondta a
fiatalabbik nővér e
szavakkal kért elnézést,
majd elmondta a
következő dolgot, ami
így hangzik. - Elnézést
kérek főnővér, de a hölgy,
aki a kisfiúnál van adtam
neki 20 percet, hogy itt
legyen mellette, s bizony
már bőven letelt, ezért
felszólítottam, hogy hagyja
el a kórtermet, de ő nem
engedelmeskedett, ezért
egy kicsit hangosabban
szóltam rá. Tette hozzá a
fiatal nővér, mire Ildikó
főnővér a következőképpen
reagálta le a dolgot. - Nos,
mivel az Ildikó tanárnőt
elég rég ismerem, ezért
megkérném, hogy ne
beszéljen vele tiszteletlenül,
ugyanis ő egy kiváló pedagógus,
s amíg én vagyok, ennek az
osztálynak a főnővére akkor
jöhet be a kisfiúhoz, vagy
bármelyik kisgyermekhez
az osztályunkra, amikor csak
akar. - Ebben sem ön, sem
pedig senki más nem szabhat
gátat, ha mégis megtenné,
azonnali hatállyal fegyelmit
indítok ellene, remélem érthető
voltam, és világos. - Igen főnővér.
Tette hozzá az osztályos nővér
megszeppenve, miután kiment a
szobából szomorúan. A tanítónő
mikor ezt meghallotta, hogy a
barátnője kiáll mellette e szavakkal
köszönte meg, ami így hangzik.
- Nagyon szépen köszönöm Ildikó,
hogy kiálltál mellettem, tudod, a
kisfiúnak a szívemen viselem
a sorsát, és amiben csak tudok,
szeretnék neki segíteni, sőt, ha
esetleg arra lenne szükség,
hogy a bent fekvő gyerekekhez
eljárjak tanítani őket, hogy az
iskolai anyaggal ne nagyon
maradozzanak el. - Nagyon
szívesen állok rendelkezésetekre
természetesen munkaidőn kívül,
ugyanis megkaptam az elsősöket,
s bizony minden időmet elveszik
az iskolába délelőtt, de nagyon
örülök ám nekik, mert olyan kis
drágák. - Jól van drága barátnőm,
ezt majd megbeszéljük legközelebb,
most pedig maradj itt egész nyugodtan,
ameddig csak akarsz a kisfiúval. Mondta
a főnővér, ami után e szavakkal köszönt
el Ildikó tanárnőtől, ami így hangzik.
- Szervusz, barátnőm, később még
visszanézek hozzátok. - Köszönjük
Ildikó. - Nincs mit, nagyon szívesen.
A főnővér miután ezt elmondta
kiment a szobából, hogy folytassa
a munkáját, amit félbe hagyott.
Ildikó tanárnő miután a barátnője
elment oda ment a kis Norbikához,
és e szavakkal kért bocsánatot,
ami így hangzik. - Bocsáss meg
kis madárkám, hogy ilyen
jelentben kellett részt venned,
tudod a nővérke néni nem
tudta, hogy miért vagyok itt,
s ebből egy kis vita támadt,
de most már ez a kérdés is
megoldódott, ami annyit
jelent, hogy amikor csak
tudok, és szeretnéd, itt
lehetek melletted. - Az jó
lesz tanító néni, nagyon
örülök. Tette hozzá a kisfiú,
ami után az asszony ismételten
szorosan magához ölelte őt,
miközben e kedves szavakkal
nyugtatta meg őt, ami így hangzik.
- Nyugodj meg szépen aranyoskám,
hisz nem lesz most már semmi baj.
Majd miután a tanítónő ezt elmondta
a kisfiú fejét az ő fejéhez húzta
szorosan, majd megpuszilta azt.
1992. szeptember 1. kedd délután
14 óra 45 perc. A kórházi csendes
pihenőt követően Ildikó tanárnő
úgy határozott, hogy elmegy
meglátogatni a szomszéd asszonyát,
akit szintén aznap vittek be a kórházba,
amikor a kis Norbikát. Ám mielőtt
elindult a kisfiútól a tanárnő e
szavakkal köszönt el tőle, ami így
hangzik. - Drága kis madárkám,
sajnos most egy kicsit el kell,
hogy menjek, de ha jó leszel,
akkor ígérem, hogy visszajövök
hozzád, és természetesen hozok
neked valamit. - Apropó, mit
szeretnél, hogy hozzak kis csillagom
a büféből? Kérdezte a tanítónő kedvesen
mosolygós arccal, mire a kisfiú a következő
választ adta, ami így hangzik. - Tanító néni,
köszönöm szépen, nem kell semmi, nekem
már az is elég, ha itt tetszik lenni mellettem,
s vigyázni tetszik rám. - Ó, édes Istenem,
de drága vagy, köszönöm szépen, hogy
ezt mondod kis madárkám, tudod én
is köszönettel tartozom ám neked, azért,
hogy megengeded számomra, hogy
vigyázzak rád. - Tanító néni, vissza
tetszik még ma jönni hozzám, mielőtt
haza megy? Kérdezte ezt követően a
kisfiú, mire Ildikó tanárnő a következő
választ adta, ami így hangzik. - Igen
kis csillagom, vissza fogok jönni
hozzád, hisz anélkül nem megyek haza,
hogy nem köszönök el tőled, ígérem,
sietni fogok vissza édes kincsem. Majd
miután az asszony ezt elmondta megfogta
a kisfiú kezét biztatásul, amit követően
átmenetileg búcsúzásként szorosan
átölelte a kis tanítványát, ami után
szomorúan indult el a kisfiútól a
szomszéd asszonyához. Nem sokkal
később, hogy kilépett a kisfiú szobájából
az ajtón a főnővér mikor ezt meglátta
oda ment a tanítónőhöz, és megkérdezte
a következő a dolgot, ami így hangzik.
- Már mégy is Ildikó? - Igen, ugyanis
a szomszédasszonyomat is mai
napon hozták be rosszul lét miatt
a kórházba, most megyek hozzá is.
Adta válaszul a tanárnő a feltett
kérdésre, ami után megkérte barátnőjét
e kedves szavakkal a következő dologra,
ami így hangzik. - Ha nem túl nagy kérés,
megtennéd nekem azt a szívességet, hogy
te vigyázol a kis Norbikára helyettem is,
amikor már nem leszek itt? - Persze,
ez csak természetes, amikor ügyeletben
leszek, ígérem ennek semmi akadálya
nem lesz. Adta válaszul a főnővér,
ami után a tanítónő e kedves szavakkal
köszönte meg neki a segítséget, ami így
hangzik. - Nagyon szépen köszönöm,
hogy ezt megteszed, igazán kedves jó
barátom vagy.- Ugyan, ez csak
természetes, hisz nem ma ismerjük
egymást. Tette hozzá Ildikó főnővér,
ami után nyugodt szívvel indult
el szomszéd asszonyához a tanárnő
a belgyógyászatra. Ahogy haladt
az asszony a gyermekosztályról a
kijárat felé szomorúan gondolt a
kis tanítványára, majd ezt követően
elindult föl a belgyógyászatra, ami
a következő szinten van. Ahogy
haladt a tanítónő a belgyógyászat
irányába a következő dologra gondolt.
„Vajon szegény Julikámmal mi
történhetett.” Majd nem sokkal
később, hogy fölért a Belgyógyászatra
elment a nővéri pulthoz, hogy megtudja,
mi lehet a szomszéd asszonyával. Az
éppen akkor ott tartózkodó nővér
mikor meglátta Ildikó tanárnőt, hogy
éppen oda igyekszik megkérdezte
tőle. - Jó napot kívánok, tudok
valamiben segíteni? Kérdezte
a nővér, mire az asszony a
következőképpen válaszolt
a föltett a kérdésre. - Jó napot
kívánok aranyos, ha már így rá
tetszett kérdezni, igen, ugyanis
én egy bizonyos: Kerékszékyné
Julikát keresek, akit ma hoztak
be rosszul lét miatt a kórházba.
A nővér, átnézte ezt követően az
osztályon fekvő betegek névsorát,
ami után nem sokkal később mikor
megtalálta a keresett nevet ezt
mondta.- Megvan a Julika, és őt
a 6-os kórterembe találja. - Nagyon
szépen köszönöm a kedvességét
aranyos, és a segítséget. Reagált
a nővér szavaira Ildikó tanárnő,
ami után elment ahhoz a kórteremhez,
ahol a szomszéd asszonya feküdt.
Nem sokkal később, hogy oda ért
bekopogott oda. - Kipp-kopp, kopp.
- Tessék. - Ki az? Kérdezte Julika,
vagyis Ildikó tanárnő szomszéd
asszonya, mire a kint várakozó nő
a következő választ adta, ami így
hangzik. - Én vagyok, Ildikó a
szomszédból, bemehetek? - Gyere,
már vártalak, aranyoskám. Mondta
Julika asszony, miután a tanítónő
bement a szobába, ahol megkérdezte
a következő dolgot. - Mi a baj aranyos
Julika néni? A nő mikor ezt megkérdezte
a következő választ adta az ágyban
fekvő idősebb asszony, ami így
hangzik. - Tudod Ildikó, ma nagyon
rosszul éreztem magam, már - már
annyira, hogy muszáj volt segítséget
kérnem. - Édes Istenem, ekkora
volt a baj? Kérdezte Ildikó tanárnő,
mire a szomszédasszonya a következő
választ adta, ami így hangzik. - Sajnos
igen, már attól tartottam, hogy meg
fogok halni. - Jaj, Istenem, és ez mind
majdnem a szemem láttára történt meg.
- De miért nem szólt, hogy baj van?
Kérdezte a tanítónő, mire Julika
asszony a következő választ adta,
ami így hangzik. - Nem akartalak
zavarni, mert mióta el kezdtél
bejárni, dolgozni az iskolába, úgy
gondoltam, hogy nem igazán jó,
ha egy magam fajta öregasszony
zavar téged, miután haza érsz a
munkából. - Lássa, és ez most így
jó? Kérdezte ezt követően a tanítónő,
ami után hozzá tette. - Nem, mert a
vége kórház lett, viszont ha rosszul
érezte magát, miért nem jött át hozzám
szólni, hogy hát nem jól érzi magát?
Kérdezte Ildikó, miután az asszony
szomorúan kérdezte meg a következő
dolgot, ami így hangzik. - Most
haragszol Ildikó? - "Igen", haragszom,
mert nem szólt, hogy gondja van, s
lássa ez lett az eredménye. - Igen, s
megértelek, hogy haragszol. Tette
hozzá az ágyban fekvő asszony
szomorúan, miután a tanítónő, hogy
érezze a szomszédasszony, hogy
nem haragszik rá biztatásul megfogta
neki a kezét, ami után a következő
dolgot mondta. - Nyugodjon meg
aranyos, hisz egyáltalán nem úgy
gondoltam azt, amit az előbb
mondtam, hiszen nem tudhatta ön
sem, és én sem, hogy hát annyira
rosszul lesz, ami miatt itt fog kikötni,
vagyis a kórházban. Julika asszony
miközben a tanítónő a kezét simogatta
ezt mondta. - De jó, ahogyan simogatod
a kezemet Ildikó. Miután az asszony
ezt megjegyezte a tanítónő megkérdezte
tőle a következő dolgot, ami így hangzik.
- Mit mondanak az orvosok? - Mikor
jöhet haza? - Nem tudom aranyoskám,
sajnos nem mondtak idáig még semmit,
még azt sem tudom, hogy mitől letten
rosszul. Adta válaszul a beteg asszony,
miután nem sokkal ezután megkérte a
tanárnőt a következő dologra, ami így
hangzik. - Ildikó, megtennéd nekem
azt, hogy hozol föl valami ehetőt a
büféből? - Ó, hát persze, ez csak
természetes. Mondta a tanítónő, ami
után elindult a büfébe. Ám mielőtt ezt
megtette Julika asszony a következő
dolgot mondta neki, ami így hangzik.
- Várj, adok pénzt is. Eközben a kis
Norbika türelmetlenül várja, hogy
visszamenjen hozzá Ildikó tanárnő,
ezért úgy dönt, hogy ki megy a folyosóra,
és ott várja meg őt. A főnővér, mikor ezt
meglátta, hogy a kisfiú kiült a folyosóra
oda ment hozzá, és megkérdezte tőle
a következő dolgot, ami így hangzik.
- Vársz valakit aranyoskám? - Igen, a
tanító nénit várom, mert ő most elment,
de azt mondta, hogy sietni fog vissza
hozzám. - Jaj, értelek, akkor te vagy
az a kisfiúcska, akit az én barátnőm oly
sok szeretettel "gondoz", igaz? Kérdezte
a tanítónő barátnője, vagyis a főnővér,
mire a kisfiú a következő választ adta,
ami így hangzik. - Nem tudom nővérke
néni, hogy ki a maga barátnője, de ha
az Ildikó tanár nénire gondolt, akkor
igen. - Igen kis drágám, ő rá gondoltam.
- Azt mondta, hogy jönni fog rögtön,
csak fölmegy az egyik nénihez meglátogatni,
és siet hozzád vissza, addig, amíg megérkezik,
gyere be a szobácskádba, hogy megmérjük
a kis lázadat. Az ápolónő miután ezt
elmondta a kisfiú szót fogadott neki, s
bement vele a szobába, ahol a nővér
megkérte őt a következő dologra, ami
így hangzik.- Feküdjél le aranyoskám az
ágyacskádba, addig én elmegyek, s hozok
egy lázmérőt. Ildikó tanárnő, aki eközben
már a büféből tartott visszafelé miután
visszaért a belgyógyászatra megállította
őt Julika asszony kezelő orvosa, aki
megkérdezte Ildikó tanárnőtől a következő
dolgot, ami így hangzik. - Maga kije a
Julikának? Kérdezte az orvos, mire a
tanítónő a következő választ adta, ami
így hangzik. - A szomszédja vagyok.
- Értem, kérem, jöjjön velem, mert el
szeretném mondani, hogy mi is a baj,
vagyis, hogy mi okozta a rosszul létét
Julikának. Az orvos miután ezt elmondta
a tanítónő így reagált a szavaira. - Doktor
úr, rögtön megyek, csak előbb elviszem
azt, amit hoztam a Julika néninek, kérek
két percet. - Rendben van kedves, akkor
negyed óra múlva várom az irodámba.
Tette hozzá az orvos, ami után Ildikó
tanárnő így reagált az főorvos szavaira.
- Az úgy jó lesz. Majd miután az asszony ezt
elmondta elindult a szomszéd asszonyának
szobája felé. Nem sokkal később, hogy
oda ért Julika asszony megkérdezte
Ildikó tanárnőtől a következő dolgot,
ami így hangzik.- Miről beszéltél a
doktor úrral? - Semmiről, ugyanis
csak köszöntünk egymásnak. - De
miből gondolja azt, hogy bármiről
is beszéltünk? Kérdezte Ildikó, mire
az ágyban fekvő asszony a következő
választ adta, ami így hangzik. - Csupán,
csak abból, hogy láttalak, ahogy jöttél
a folyosón, hogy megálltál a doktor úrral.
- Nos, ez igaz, hogy megálltam, viszont
az is igaz, hogy ő hívatott magához be az
irodába, negyed óra múlva, hogy elmondja,
mi miatt is történt a rosszul léte. - Szóval
akkor mégis csak igazam volt? Kérdezte
ezt követően szomorúan a beteg
asszony, mire a tanítónő a következő
választ adta, ami így hangzik. - Igen,
de viszont sajnos én sem tudok többet
mondani, mint amit ön tud, ezért kell
majd negyed óra múlva elmennem,
hogy beszéljek a doktor úrral. Majd
miután Ildikó ezt elmondta közelebb
ment a szomszédasszonyához, ami
után a kezét kezébe vette, s ezt mondta.
- Ígérem, hogy vigyázni fogok magára,
bár igaz, hogy munkám elszólít otthonról,
de ami után haza értem sokat fogjuk
együtt tölteni az időt. A beteg asszony
miután a tanítónő ezt elmondta, s a
kezét simogatta neki a következő dolgot
jegyezte meg, ami így hangzik. - De jó,
ahogyan a kezedben tartod a kezemet.
Miután az asszony ezt elmondta Ildikó
tanárnő megkérdezte tőle a következő
dolgot, ami így hangzik.- Nem volt
hideg nagyon a kezem aranyos?
Miután a tanítónő ezt megkérdezte
Julika, vagyis a beteg asszony a
következő választ adta, ami így
hangzik. - Nem. - De miből
gondolod, hogy hideg lett volna egy
kicsit is a kezed? Kérdezte ezt
követően az ágyban fekvő nő, mire
Ildikó tanárnő a következő választ
adta a feltett kérdésre, ami így hangzik.
- Nos, abból aranyos Julika, hogy
amikor a kezét a kezembe vettem
eléggé melegnek éreztem azt.
Miután a tanítónő ezt elmondta
a beteg szomszédasszony így
reagált az elhangzottakra.
- Egyáltalán nem volt hideg
kezed, ugyanis ha mégis így
lett volna az attól lett volna,
mert nagyon melegem van.
- Ezek szerint akkor láza is
van, vagy ha az nem is, akkor
hőemelkedése, akarja, hogy
szóljak a nővérnek, hogy hozzon
egy lázmérőt? Kérdezte ezt
követően a tanárnő, mire a szomszéd
asszony a következő választ adta, ami
így hangzik. - Rendben van, legyen
úgy, ahogyan szeretnéd. Miután az
asszony ezt elmondta úgy határozott
a tanítónő, hogy elmegy a nővéri
pulthoz, s kér egy lázmérőt, illetve a
főorvos kérését teljesítvén oda is
elmegy, hogy megbeszéljék a dolgokat,
ám mielőtt elindult a következő dolgot
mondta, ami így hangzik. - Most
elmegyek aranyos, de ígérem, hogy
sietni fogok vissza nagyon, mert
mielőtt még elmegyek haza, szeretném,
ha megmérnénk a lázát. - Rendben
van. Tette hozzá az asszony, ami
után Ildikó tanárnő elindult a szobából
ki a folyosóra, ahol a főorvos szobája
felé vette elsőnek az irányt, ahova
mikor oda ért bekopogott az ajtón.
- Kipp - kopp, kopp. - Tessék. - Én
vagyok az főorvos úr, akivel, negyed
órával ez előtt tetszett beszélni a
folyosón. - Áh, kérem, fáradjon be.
Invitálta be a főorvos Ildikó tanárnőt,
ami után e szavakkal kínálta hellyel,
ami így hangzik. - Kérem, foglaljon
helyet! Miután a férfi ezt elmondta
a tanítónő leült az orvos kérésére.
- Nos, a helyzet nem túl rózsás kedves.
- Ildikó, így hívnak. - Kedves Ildikó,
ugyanis a szomszédasszonyának sajnos
a cukor szintje oly annyira megugrott,
hogy most addig, amíg az osztályunkon
fekszik gyógyszeres kezelésre kell,
hogy beállítsuk. - Ó, szegény Julikám.
Tette hozzá szomorú arccal a tanítónő,
mire a főorvos így reagált a szavaira.
- No, no, ne tessék ennyire szomorúnak
lenni, ugyanis szerencsére időbe került
be az osztályunkra, így elmondhatjuk,
hogy időben kaptuk el a betegséget. - Így
be tudjuk állítani a gyógyszerre, s remélhetőleg
elkerülhető lesz az injekciózás. Mondta a
főorvos, mire Ildikó tanárnő így reagált
az elhangzottakra. - Jaj, Istenem, szegény
Julika.- Nyugodjon meg kedves Ildikó,
hiszen most már nem lesz semmi baj,
főleg így, hogy időben kaptuk el a
betegséget. Mondta a férfi, ami után
kivett a zsebéből egy papír zsebkendőt,
amit oda nyújtott a nőnek, majd
megkérdezte tőle a következő dolgot,
ami így hangzik.- Szóljak a nővérnek,
hogy hozzon esetlegesen egy nyugtatót?
- Köszönöm főorvos úr, nem lesz rá szükség.
Adta válaszul a tanárnő, ami után szomorúan
állt föl a székről, majd elindult ki az orvosi
szobából a folyosóra, ahonnan elment a
nővéri pulthoz, hogy kérjen egy lázmérőt.
Ahogy haladt az asszony a nővéri pulthoz
sokat gondolt a kis Norbikára. Nem sokkal
később miután oda ért az éppen a pult mögött
álló nővértől e szavakkal kért egy lázmérőt,
ami így hangzik. - Elnézést kérek, hogy
zavarom, de szükségem lenne egy lázmérőre,
ugyanis a 6-os szobában fekvő néninek úgy
érzem, hogy van egy kis láza, s szeretném azt
megmérni, mielőtt haza megyek. Miután a
tanítónő ezt elmondta a nővér így reagált
a szavaira. - Rendben, máris viszem a lázmérőt,
addig menjen vissza egész nyugodtan az
ismerőséhez, rögtön ott vagyok én is.
Mondta a nővér, ami után Ildikó tanárnő
visszament a szomszédasszonyához,
akinek miután bement hozzá leült melléje,
s a kezét ismételten a kezébe vette.

Folyt. köv.

( 15. oldaltól - 24. oldalig. )