A mű nyomokban fárasztó poénokat is tartalmazhat

Egy meghazudtolhatatlan kamu történet

Azt hiszed láttál már furcsa dolgot életedben? Az semmi ahhoz, amit most el fogok mesélni. Kint ültem az erkélyen egy cigivel kezemben és bámultam a Holdat, melyet hol-hol eltakart egy-két sötét felhő. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami fluoreszkáló tárgy úszik az égen egyenesen a Hold felé. Alakja leginkább egy cápához hasonlított, mérete a nem volt sokkal nagyobb a Holdnál mely éppen az első negyedben lehetett. Folyamatosan közeledett, és közeledett, majd hirtelen megvillantotta éles fogait és egészben lenyelte az égitestet. 

Nem akartam hinni a szememnek, csak pislogtam, mintha muszáj volna. Mire magamhoz tértem mind a Hold mind a világító űrcápa nyomát elnyelte a föld… akarom mondani a sötétség. Csak álltam és bámultam bele az éjszakába, reménykedve, hogy bármelyik pillanatban ismét felbukkan felhők mögül, de hiába. 2 percre rá égető érzés közepette tértem magamhoz, melynek a kezembe lévő cigaretta volt az okozója. Gyorsan elnyomtam, és bementem a szobába, majd rögtön lefeküdtem, naivan arra gondoltam bármi is történt velem, azt másnapra kialszom. 

Holdat másnap reggel sem láttam viszont, igaz ez akkor még nem különösebben zavart. Ahogy mentem munkába menet mégis rossz előérzetem volt. Az emberek is furcsán viselkedtek, több régies ruhát hordó csávó is feltűnt, akik úgy néztek ki mintha valami távoli dimenzióból érkeztek volna. Épp a viadukton hajtottam át, amikor az előttem lévő kabrió hirtelen lefékezett és keresztbe állt a hídon. Épp, hogy meg tudtam állni, de a mögöttem levőnek nem volt ilyen szerencséje, így rendesen belém jött hátulról. Mármint a kocsijával.

Amint épp szálltunk ki, hogy értelmes emberek révén, ordibálás és arcosokodás közepette elkérjük egymás biztosítójának számát, különös hangra lettünk figyelmesek. Egy sikoltásra, mely a járdán álló középkorú férfi szájából még annál is különösebben hatott. A papa égre tartott remegő keze minket is arra késztetett, hogy oda forduljunk. 

Egy hatalmas lebegő árny közeledett, melyben rögtön felismerni véltem a fluoreszkáló űrcápát, mely most már kétszer akkora volt, mint tegnap. Egyesek szerint a Hold sajtból van, és abban sok a fehérje, előbbire még nincs tudományos magyarázat, főleg nem a sajt általi ugrásszerű növekedésre, persze amúgy is mit keres itt egy cápa? Hiszen azok a sós vizet kedvelik, ki nem állhatják az édeset, az ég tükrében meg végképp nincs semmi keresni valójuk, még akkor se, ha kék. Lényegtelen, ami biztos, hogy egyetlen harapásával képes lett volna ketté harapni a Földet, és elég erőteljes benyomásom volt arra, hogy ez áll szándékában. Hogy oldjam valamivel a feszültséget, elővettem egy szál cigit, „a dohányzás megöl” felirat ennyire még sosem hagyott hidegen. 

Eközben a híd másik végén csuhákba öltözött egyének jelentek meg furcsán fluoreszkáló kardokkal, mint utóbb meg tudtam, ők a jedi lovagok akik közöttünk élnek, és évszázadok óta védelmezik az emberiséget. Ahogy sétáltak a híd közepe felé „varázs” erejükkel sorra tolták odébb a híd közepén álló autókat, helyet csinálva a földet megmenteni szándékozó rituáléjuknak. Mikor a híd közepére érkeztek letérdeltek, majd kezüket magasra emelve mormolni kezdtek egy szöveget, melyből ennyit értettem csak meg: „Nem ezt a bolygót keresed”. A többi külföldiül volt. 

Úgy tűnt, a cápa szörny bekapta a mentális horgot, és 180 fokos fordulatot vett, majd elkezdett távolodni. Sajnos a történet nem ér véget ilyen könnyen, a sith birodalom kihasználva, hogy a jedik megszegték a törvényüket, mi szerint nem fedhetik fel  létezésüket, rátámadt az emberiségre. Ezt persze a jóságos lovagok nem hagyhattak szó nélkül, szóval egy szép nagy csetepaté kerekedett ki belőle, amit még Michael Bay is megirigyelne. 

Persze mindebből csak annyit észleltem, hogy megjelenik a hídon egy csomó piros fénykardot viselő metál arc, és külföldiül ordibálva nekiront a hídon térdelő szerzeteseknek, akik persze nem adták könnyen az életüket. 

Régebben csak álltam volna és nézek, de egy rosszul célzott jedi lökés térden talált, ezért elestem és elvesztettem az eszméletemet. Mire magamhoz tértem már a sötét varázslók és a húsvéti nyuszi is beléptek a bunyóba.

A legnagyobb zűrzavar közepette előkerült a klónhadsereg, a varázslók muglikkal foglalkozó ügyosztálya, és pár Man in Black akik hamar helyrepofozták a dolgokat, kimostak pár agyat és az élet haladt a régi kerékvágásában. A fénykardok visszakerültek a szekrénybe, a Hold helyére meg egy vadiúj fehér kiszerelésű világító Halálcsillag került, ami a jövőben az űrcápák ellen biztosított védelmet.

Azt kérdezitek, hogyan emlékezhetek én mégis erre az egészre. Az úgy volt, hogy… na jó, hagyjuk a mellé beszélést, kíváncsiak vagytok az igazságra? Az igazság az, hogy nem dohányzom.

írta: Venczel Patrik